MAGYAR NEMZET 1995. október 12. csütörtök

Üresen áll a soproni gyermekszanatórium

MIT ÉR GYERMEKEINK EGÉSZSÉGE?

Az egészségügy reformja idõ- és pénzigényes folyamat. Ha ezt figyelmen kívül hagyják, úgy az eredmény: kapkodás és csõd. Erre szomorú példa a soproni gyermekszanatórium története.

A háború után a soproni Gruber Szálló elég rossz állapotban volt. Dr. Nagy László, a soproni Állami Szanatórium akkori igazgatója javasolta, hogy a romos ingatlant alakítsák át gyermekszanatóriummá. Az intézmény 1963-ban kezdte meg mûködését száz ággyal, az ország egyetlen gyermekszanatóriumaként.

A szívmûtéten átesett gyermekek utókezelésén kívül itt gyógyították az akkoriban igen elterjedt ún. reumás láz szívszövõdményeit is. Az antibiotikumok általánossá válásával ez a szörnyû kór örvendetesen visszaszorult, ezért idetelepítették az asztmás gyermekek kezelését is. Így azonban a szanatórium kihasználtsága csak a nyári idényben közelítette meg az optimális nyolcvan-nyolcvanöt százalékot. Nemrég emiatt leadtak a száz ágyból húszat.

Bokros miniszter hirtelen ránk szakadt pénzügyi terrorja következtében az idén az épület bezárásáról döntöttek. A nyolcvan ágy helyett mindössze húszágyas gyermekrészleget nyitottak a közeli állami (felnõtt)szanatóriumban. A gyermekszanatórium• épülete jelenleg üresen áll, további sorsáról az értékbecslés után a tárca és a kormány dönt.

Mit ér egy olyan épület, amelyet különleges rendeltetésre terveztek, építettek, rendeztek be, és e szerint mûködtetik évtizedekig, folyamatosan korszerûsítve azt? Mit ér egy egyedülállóan specializálódott gyógyítói-ápolói-tanári-mûszaki kollektíva, amely igen magas színvonalon, közmegelégedésre dolgozik? Mit ér annak a több ezer embernek az egészsége, akik a soproni gyermekszanatórium kezelésének köszönhetik azt, hogy ma teljes értékû életet élhetnek – vagy ha így érthetõbb: potenciális eltartottakból adófizetõ polgárokká válhattak? Egyáltalán, mit ér gyermekeink, a jövõ generációk egészsége?

Ésszerû lett volna a kiváló adottságú soproni gyermekszanatóriumba további, jelenleg rosszabb körülmények között (például kórházi osztályként) mûködõ gyermekutókezelõt telepíteni. Az ilyen módon felerõsített intézmény a továbbiakban gazdaságos mûködésre lett volna képes. Vagy: a gyermekutókezelõ áttelepítésével egyidejûleg az épületbe egy olyan gyógyítórészleget költöztetnének, amely így jobb körülmények közé kerül, és itt gazdaságosabban képes mûködni.

Ehelyett a kapkodó irracionalitás uralkodik: sebtében kiürítették az épületet, de sem a gyermekszanatóriumi funkció elégséges pótlásáról, sem az épület megnyugtató sorsáról nem gondoskodtak. Amíg a fõnökség töpreng, az épület üresen áll majd, hónapokig akár, és éppen télvíz idején. Tán csak nem azért, hogy az elõrelátható állagromlás miatt olcsóbban lehessen privatizálni?

Ésszerû lenne, ha az egészségügy azoktól a több mint százéves roskatag épületeitõl igyekezne szabadulni, amelyek teljes felújításra szorulnak, ráadásul bennük a gyógyítómunka amúgy is ellehetetlenült környezetük nagymértékû por-, zaj- és vibrációs szennyezettsége miatt. Azonban itt is ésszerûtlenség uralkodik, mert az ingatlanelvonással fenyegetett kórházak, szanatóriumok nagyrészt nemhogy jó, de kiváló adottságú ingatlanokban mûködnek, sõt, feltûnõ többségük kiemelt zöldövezetben (Buda, Mátra, Sopron). Mintha nem is reform, hanem a legsötétebb teleküzérkedés folyna.

A cél az egészségügyben egyszerre tapasztalható pénzhiány és pazarlás felszámolása lenne. Ehelyett minden eddiginél húsbavágóbb a pénzszûke, és botrányosan nyílt a pazarlás.

A kórházpusztítási tervezet egyébként kísértetiesen hasonlít a MÁV ún. „racionalizálási” programjához, amelyet a Mercer tanácsadó cég készített a Világbank sugalmazására. Eszerint a MÁV vonalhálózatának felét fel kellett volna számolni. A vasút dolgozói azonban kiálltak érdekeik, egyben az ország érdekei mellett, és sikerült kivédeniük ezt a szörnyûséget.

Úgy látszik, az egészségügyben is hasonló, határozott kiállásra lesz szükség? Végül is a kormány és a parlament a magyar választóktól vagy a világbankároktól kapta-e a mandátumát? Ideje volna eldönteni.

Kassai István

Budapest