MAGYAR NEMZET 1995. december 7. csütörtök

A MI „LÁZSIMÁNIOSZI” HIDUNK

Se villamos, se busz

 

Az új közúti Duna-híd tervezőjének a nevét a sajtó meglehetős diszkrécióval kezelte, kezeli. Érdemtelenül, mert dr. Sigrai Tibor szép hidat tervezett. Tudjuk, hogy a híd világítása teljesen újszerű, de az ritkán kerül említésre, hogy ilyen szerkezetű híd most épült hazánkban először. A tervezőnek sikerült megtalálnia a megoldást a legkényesebb kérdésre: hogyan lehet összhangba hozni az új közúti híd látványát a közvetlenül mellette lévő nem túl szép vasúti hídéval. Egyszerűen megemelte a közúti hidat, így az a fő nézőpontokból – a Belvárosból, a budai hegyekből – részben takarja a vasúti hidat. Annak áttört vasszerkezete a híd díszítőelemévé nemesedik, amit a merész színezés és még inkább kiemel. Sajnos, az elképzelés szellemességéről csak azután győződhetünk meg, ha a vasúti hídon éktelenkedő bádogfalat végre eltávolítják. A híd gyomrában megvan a hely a közművezetékeknek, így az ocsmány védőfal hamarosan eltűnhet.

Botrányos, hogy az új hídon nincs tömegközlekedés. Gusztustalan számháború szól arról, mennyibe kerül a villamosépítés. Az állandóan hangoztatott 5,5 milliárd forint nemcsak a Mester utca – Budafoki út közti új pályaszakasz teljes építési költségét, hanem a Lenkey utca –Budafoki út közti szakasz szükséges áramátalakítóját és a beállítandó új járművek árát is tartalmizza. Mégis; nem átallják azt sugallni, hogy az 5,5 milliárd mindössze a hídon átvezető 500 méteres pályaszakasz ára!

Elfogadhatatlan, hogy a hídon nincs buszközlekedés sem. A BKV tucatnyi buszjáratot szüntetett meg a közelmúltban – köztük olyan gerincvonalat, mint az 1-es – tehát a kapacitás rendelkezésre áll.

Se villamos, se busz – mintha ismét a metrós lobby működne. A Dél-Buda – rákospalotai metróvonal szükségességét csak úgy lehet alátámasztani, hogyha a dél-budaiak továbbra is a Belvároson keresztül kénytelenek közlekedni... A tömegközlekedés szabotálásának baljós üzenete van: mintha a főváros vezetése a közforgalmú közlekedés elsorvasztására törekedne, ami egyébként ellentmond a világban tapasztalható általános trendnek. És a józan észnek.

Sajnálatos, hogy az új híd hivatalos elnevezése valóságos nyelvtörő a külföldiek számára. „Lágimániozi” – betűzi a német, „Lázsimánioszi” – silabizálja a francia, „Léjdzsájméjnájouszáj” – szörnyűlködik az angol, ha nekiveselkedik a számára érthetetlen betűhalmaznak. A főváros illetékes bizottsága többek közt azért is javasolta a Szent László- híd elnevezést, mert az minden nyelven könnyen kiejthető, sőt, érthető is. A közgyűlés azonban elvetette a minden oldalról megalapozott javaslatot, és az ismert döntést hozta. A magam részéről mégis egyetértek a döntéssel, de nem Ráday Mihály indoklása alapján.

A híd, jelenlegi állapotában, a hiányzó buszvonalakkal, az elszabotált villamospálya üres helyével, az elégtelen budai és még nem kielégítő pesti feljárókkal, és a bebádogozott vasúti híddal nem méltó arra, hogy Szent László királyunk nevét viselje. Amíg a fenti problémák meg nem oldódnak, maradjon csak Lágymányosi...

 
Kassai István
Budapest

 
Illusztráció: Fábry János karikatúrája