MAGYAR NEMZET 1995. december 7. csütörtök
A MI „LÁZSIMÁNIOSZI” HIDUNK
Se villamos, se busz
Az új közúti Duna-híd tervezőjének a nevét a sajtó
meglehetős diszkrécióval kezelte, kezeli. Érdemtelenül, mert dr. Sigrai Tibor
szép hidat tervezett. Tudjuk, hogy a híd világítása teljesen újszerű, de az
ritkán kerül említésre, hogy ilyen szerkezetű híd most épült hazánkban először.
A tervezőnek sikerült megtalálnia a megoldást a legkényesebb kérdésre: hogyan
lehet összhangba hozni az új közúti híd látványát a közvetlenül mellette lévő
nem túl szép vasúti hídéval. Egyszerűen megemelte a közúti hidat, így az a fő
nézőpontokból – a Belvárosból, a budai hegyekből – részben takarja a vasúti
hidat. Annak áttört vasszerkezete a híd díszítőelemévé nemesedik, amit a merész
színezés és még inkább kiemel. Sajnos, az elképzelés szellemességéről
csak azután győződhetünk meg, ha a vasúti hídon éktelenkedő bádogfalat végre
eltávolítják. A híd gyomrában megvan a hely a közművezetékeknek, így az ocsmány
védőfal hamarosan eltűnhet.
Botrányos, hogy az új hídon nincs tömegközlekedés.
Gusztustalan számháború szól arról, mennyibe kerül a villamosépítés. Az állandóan hangoztatott 5,5 milliárd forint nemcsak a Mester
utca – Budafoki út közti új pályaszakasz teljes építési költségét, hanem a
Lenkey utca –Budafoki út közti szakasz szükséges áramátalakítóját és a
beállítandó új járművek árát is tartalmizza. Mégis; nem átallják azt sugallni,
hogy az 5,5 milliárd mindössze a hídon átvezető 500 méteres pályaszakasz ára!
Elfogadhatatlan, hogy a hídon nincs buszközlekedés
sem. A BKV tucatnyi buszjáratot szüntetett
meg a közelmúltban – köztük olyan gerincvonalat, mint az 1-es – tehát a
kapacitás rendelkezésre áll.
Se villamos, se busz –
mintha ismét a metrós lobby működne. A Dél-Buda – rákospalotai metróvonal
szükségességét csak úgy lehet alátámasztani, hogyha a dél-budaiak továbbra is a
Belvároson keresztül kénytelenek közlekedni... A tömegközlekedés szabotálásának
baljós üzenete van: mintha a főváros vezetése a közforgalmú közlekedés
elsorvasztására törekedne, ami egyébként ellentmond a világban tapasztalható
általános trendnek. És a józan észnek.
Sajnálatos, hogy az új híd
hivatalos elnevezése valóságos nyelvtörő a külföldiek számára. „Lágimániozi” –
betűzi a német, „Lázsimánioszi” – silabizálja a francia, „Léjdzsájméjnájouszáj”
– szörnyűlködik az angol, ha nekiveselkedik a számára érthetetlen
betűhalmaznak. A főváros illetékes bizottsága többek közt azért is javasolta a
Szent László- híd elnevezést, mert az minden nyelven könnyen kiejthető, sőt,
érthető is. A közgyűlés azonban elvetette a minden oldalról megalapozott
javaslatot, és az ismert döntést hozta. A magam részéről mégis egyetértek a
döntéssel, de nem Ráday Mihály indoklása alapján.
A híd, jelenlegi
állapotában, a hiányzó buszvonalakkal, az elszabotált villamospálya üres
helyével, az elégtelen budai és még nem kielégítő pesti feljárókkal, és a
bebádogozott vasúti híddal nem méltó arra, hogy Szent László királyunk nevét
viselje. Amíg a fenti problémák meg nem oldódnak, maradjon csak Lágymányosi...
Kassai
István Budapest
Illusztráció:
Fábry János karikatúrája