MAGYAR NEMZET 1995. december 7. csütörtök

A MI „LÁZSIMÁNIOSZI” HIDUNK

Se villamos, se busz

Az új közúti Duna-híd tervezõjének a nevét a sajtó meglehetõs diszkrécióval kezelte, kezeli. Érdemtelenül, mert dr. Sigrai Tibor szép hidat tervezett. Tudjuk, hogy a híd világítása teljesen újszerû, de az ritkán kerül említésre, hogy ilyen szerkezetû híd most épült hazánkban elõször. A tervezõnek sikerült megtalálnia a megoldást a legkényesebb kérdésre: hogyan lehet összhangba hozni az új közúti híd látványát a közvetlenül mellette lévõ nem túl szép vasúti hídéval. Egyszerûen megemelte a közúti hidat, így az a fõ nézõpontokból – a Belvárosból, a budai hegyekbõl – részben takarja a vasúti hidat. Annak áttört vasszerkezete a híd díszítõelemévé nemesedik, amit a merész színezés és még inkább kiemel. Sajnos, az elképzelés szellemességérõl csak azután gyõzõdhetünk meg, ha a vasúti hídon éktelenkedõ bádogfalat végre eltávolítják. A híd gyomrában megvan a hely a közmûvezetékeknek, így az ocsmány védõfal hamarosan eltûnhet.

Botrányos, hogy az új hídon nincs tömegközlekedés. Gusztustalan számháború szól arról, mennyibe kerül a villamosépítés. Az állandóan hangoztatott 5,5 milliárd forint nemcsak a Mester utca – Budafoki út közti új pályaszakasz teljes építési költségét, hanem a Lenkey utca –Budafoki út közti szakasz szükséges áramátalakítóját és a beállítandó új jármûvek árát is tartalmizza. Mégis; nem átallják azt sugallni, hogy az 5,5 milliárd mindössze a hídon átvezetõ 500 méteres pályaszakasz ára!

Elfogadhatatlan, hogy a hídon nincs buszközlekedés sem. A BKV tucatnyi buszjáratot szüntetett meg a közelmúltban – köztük olyan gerincvonalat, mint az 1-es – tehát a kapacitás rendelkezésre áll.

Se villamos, se busz – mintha ismét a metrós lobby mûködne. A Dél-Buda – rákospalotai metróvonal szükségességét csak úgy lehet alátámasztani, hogyha a dél-budaiak továbbra is a Belvároson keresztül kénytelenek közlekedni... A tömegközlekedés szabotálásának baljós üzenete van: mintha a fõváros vezetése a közforgalmú közlekedés elsorvasztására törekedne, ami egyébként ellentmond a világban tapasztalható általános trendnek. És a józan észnek.

Sajnálatos, hogy az új híd hivatalos elnevezése valóságos nyelvtörõ a külföldiek számára. „Lágimániozi” – betûzi a német, „Lázsimánioszi” – silabizálja a francia, „Léjdzsájméjnájouszáj” – szörnyûlködik az angol, ha nekiveselkedik a számára érthetetlen betûhalmaznak. A fõváros illetékes bizottsága többek közt azért is javasolta a Szent László- híd elnevezést, mert az minden nyelven könnyen kiejthetõ, sõt, érthetõ is. A közgyûlés azonban elvetette a minden oldalról megalapozott javaslatot, és az ismert döntést hozta. A magam részérõl mégis egyetértek a döntéssel, de nem Ráday Mihály indoklása alapján.

A híd, jelenlegi állapotában, a hiányzó buszvonalakkal, az elszabotált villamospálya üres helyével, az elégtelen budai és még nem kielégítõ pesti feljárókkal, és a bebádogozott vasúti híddal nem méltó arra, hogy Szent László királyunk nevét viselje. Amíg a fenti problémák meg nem oldódnak, maradjon csak Lágymányosi...

 
Kassai István Budapest

 
Illusztráció: Fábry János karikatúrája