Cikk: NYÍLT LAPOK 1998/7

Előzmény: NYÍLT LAPOK 1998/6 riportban az utolsó hozzászólás

 

NYÍLT LAPOK 1998/7 szám 2-3. oldal

MOM

Mi tetszik, s mi nem?

 

A Hegyvidék június 17-i számának 15. oldalán nagy betűkkel hirdeti egy cím: „Tüntetés a MOM-park ellen”. Pedig a tüntetés természetesen a park megóvása érdekében, a volt MOM gyártelep telkén induló építkezés ellen szerveződött. Az elírás jelzi, hogy a ködösítés zavartalanul folyik ez ügyben, bár a Hegyvidék július 2-i számában – nagyon helyesen – egy teljes oldalt szánt az érintettek megszólaltatására. Hiányzik azonban annak tételes ismertetése, hogy kerületi lakosként mi az, amit üdvözlünk ebben a beruházásban, és mi az, amit helytelenítünk, vagy éppen tiltakozunk ellene.

Mindenki csak üdvözölheti, ha ezen a területen sétáló, pihenőterületet alakítanak ki, és azt is, ha itt lakóépületek, irodaházak, netán szálloda épül. Ha ezekhez – ésszerű mennyiségben – parkolót is kialakít a vállalkozó, ezt szintén csak üdvözölni lehet. Azt viszont egyáltalán nem, ha a vállalkozó, túllépve a helyi rendeleten, növelné a beépíthető terület százalékarányát. Veszélyes precedenst teremt, ha egy tőkeerős vállalkozó az őt szorító rendeletet úgy játszhatná ki, hogy magát a rendeletalkotót kényszeríthetné a rendelet fellazítására. Ezt sajnos nem ismerte fel a képviselőtestület. A törvény előtti egyenlőség márpedig alkotmányos elv. Az építkezések határait a törvények és a rendeletek szabják meg, és ettől mégoly tőkeerős vállalkozó érdekében sem üdvös eltérni.

Még vitathatóbb a kulturális szolgáltatások ügye.

Kérdés az, hogy mit értünk rajta? Mindenki üdvözölné, ha színházat vagy hangversenytermet építenének a MOM telken, de a multiplex mozi már más kategória. A mai világban olyan kétes szolgáltatásokat is „kulturális” szolgáltatásnak neveznek, amiknek semmi közük a kultúrához. Az akciófilmeket ömlesztő multiplexeken kívül ilyenek a diszkók, a játéktermek, vagy akár a kocsmák, amelyek megjelenése csöppet sem kívánatos. Az új Önkormányzatnak kell, hogy legyen elég ereje ahhoz, hogy a megépült épületegyüttesből kifüstölje ezeket a „kultúr” intézményeket, a rajtuk élősködő alvilággal együtt. Bár még hatásosabb lenne a megelőzés.

A legvitatottabb pont a kereskedelem kérdése. Senkinek sem lenne kifogása egy élelmiszeráruház, vagy akár egy vegyes profilú szolgáltatóház ellen. A bevásárlóközpont azonban joggal vált ki tiltakozást. Kötetekre rúg annak az irodalma, hogy milyen sokrétű módon károsítják a bevásárlóközpontok a befogadó településeket. A MOMMAMUT esetében a károsító hatás még fokozottabban jelentkezik majd. Lássuk miért? A környék kereskedőinek, ha bevásárlóközpont épül a közelben, három lehetőségük van. Első: el kell költözniük 2-3 km-rel távolabbra, ez komoly veszteség árán ugyan, de a biztos túlélés módja. Második: megpróbálják felvenni a versenyt a dömpingárakkal, ám ennek általában tönkremenetel a vége. Harmadik: megpróbálnak „bemenekülni” a bevásárlóközpontba abban .a reményben, hogy az öt-tízszeres helyiségbérleti díjat a nagyobb forgalom ellensúlyozhatja. Csakhogy a MOMMAMUT várható forgalmát erősen behatárolja a többi bevásárlóközpont közelsége: Széna tér, Skála, Budaörs, nem beszélve a belváros közelségéről. Így csak a magas bérleti díjak maradnak, nagy forgalom nélkül. Előrejelzés: a kereskedő akár kint, akár bent, tönkremegy, hacsak nem költözik el jó messzire! A bevásárlóközpontok a magyar beszállítókat is igen érzékenyen érintik, mert minden szempontból visszaélnek erőfölényükkel. Ennek következtében csak a nagyvállalatok és a multik (egy és ugyanaz) maradnak talpon. Ha ezt nem hiszik el, tessenek tanulmányozni egy bevásárlóközpont áruválasztékát: mennyi a multibóvli, mennyi a hazai termék, s ezen belül a közép- és kisvállalkozások terméke? Az arány máris lesújtó. A környék üzlethelyiségeinek tulajdonosai is rosszul járnak – nem utolsósorban maga az Önkormányzat. Helyiségeik értéke csökken majd, mert nyomott áron is nehéz lesz kiadni azokat. Itt egyedül a bevásárlóközpont építtetője jár jól, hisz ő nem vállal kockázatot. A csillagászati bérleti díjakból az építkezés néhány év alatt busásan megtérül, és akkor már az sem érdekes, ha az egész csődbe megy. Miután bezsebelte az extraprofitot, lerabolta és szétzúzta a környék kereskedelmi struktúráját, az építtető elégedetten távozhat. És mi lesz a vásárlóval? Először is azt tapasztalja majd, hogy a környék kis üzleteinek mintegy fele megszűnik, tehát hosszabb utazásra kényszerül majd. Ha a bevásárlóközpontok megölték a kiskereskedőket, elkezdik emelni az árakat, mert nem lesz, aki letörje a pimasz monopóliumot. Egyszóval hazugság az, hogy a bevásárlóközpontok „olcsók”. Épp ellenkezőleg, ez az egyik legdrágább, egyben legerkölcstelenebb kereskedelmi formáció, amivel valaha is fosztogatták az embereket.

Valóban olcsó kereskedelmi forma viszont az őstermelői piac. Ám az egyik lakossági fórumon megjelent egy (azaz 1 db) nagyságosasszony, és kifejtette, hogy neki itt nincs szüksége piacra. És ímé, meglágyult vala a Bajor Építők szíve (helyén a pénztárca) és törölték a tervből a piacot. Hja kérem, a piacon csak parkolási díjat és helypénzt lehet szedni, és ez nem kifizetődő, különösen annak nem, aki kereskedelmi monopólium létrehozásán fáradozik... A piacon viszont a termelő és a fogyasztó közvetlenül találkozhatna, ami kölcsönösen előnyös volna.

Az őstermelői piac még olcsóbb változata az önköltséges piac, közismert nevén MDF piac. Az MDF piacok kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy parkolóharács és helypénzuzsora nélkül az árak még lejjebb szoríthatóak. Érthetetlen, hogy a ’94 óta MDF többségű Képviselőtestület, és az MDF színeiben választást nyert akkori Polgármester Úr miért nem tett hathatós lépéseket, ennek a rokonszenves kezdeményezésnek a meghonosítására kerületünkben? Még most sem késő elindítani a folyamatot!

Bár az élet nem csak bevásárlásból, szórakozásból és parkolásból áll, a terv nem tartalmaz oktatási intézményt, .sportlétesítményt, hitéletet szolgáló épületet vagy helyiséget. Hozzá kívánnak-e járulni a Bajor Építők a meglévő iskolák, sportpályák, templomok felújításához, bővítéséhez, hogy az új épület együttesbe költöző lakók, vendégek és alkalmazottak ebből a szempontból is zavartmentesen illeszkedhessenek be a környék életébe?

A Bajor Építők részéről mintha némi megjátszott sértettséget tapasztalnék, amiért a környékbeliek és a környezetvédők „okvetetlenkednek”. Biztos, hogy semmi ilyesmire nem került volna sor, ha a Bajor Építők úgy viselkednének Magyarországon is, ahogy ez Bajorországban szokásos és elvárt. Természetesen rájuk olyan dolgokért is neheztelünk, amiért pl. egy török, vagy bangladesi építővállalatra nem neheztelnénk.

Helytelen idejétmúlt taktika, ha a vállalkozó a mindenkori „vezetéssel” törekszik „jó” kapcsolatokra, és viszont. A helyi lakosság nem bocsátható el, nem váltható le, nem bukhat meg egy választáson; a jó kapcsolatot tehát velük kell kiépíteni. Erre mi sem alkalmasabb médium, mint a helyi sajtó. Milyen hasznos lett volna, ha a kerület lakossága idejekorán megismerhette volna a terveket, nem terjedelmes reklám cikkekből, hanem a maguk valóságában. Még most sem késő ezt pótolni, akár fizetett hirdetések formájában is.

Szerény véleményem szerint a távolabbról érkező igényekre, a nagyobb vonzáskörre építő funkciókat mellőzni kéne (bevásárlóközpont, multiplex mozi, nagyforgalmú gyorsétkeztetés). Ezáltal a hegyvidék polgári arculata, viszonylag jó közbiztonsága megőrizhető volna. Ez lenne egyébként az építtető érdeke is, hiszen megfelelő bérleti díjakat és ingatlanárakat csak egy zöldterületekben gazdag, elegáns és jóhírű környéken lehet érvényesíteni.

Kassai István

 

 

NYÍLT LAPOK 1998/5 5. oldal

„Mi vagyunk a jövő”

koncert a kultúráért és a művészetért

 

A MOM felszámolásakor csak kevesen tudták, hogy más vevő is jelentkezett a terület megvásárlására. A holland vevő kisebb területet épített volna be, alacsonyabb épületekkel és bevásárlóközpontot sem épített volna. Nem kellett a holland vevő, a bajorokkal kötöttek üzletet. Ők lakótelep magasságú épületeket építenek és nem elég a bevásárlóközpont, még azt is megkísérelték, hogy megnöveljék a helyi rendeletben előírt beépíthetőség százalékarányát. Úgy gondolom, hogy emberközpontúbb városfejlesztésre lenne szükség.

 
Kassai István
zongoraművész