Cikk: NYÍLT LAPOK 1998/7

Elõzmény: NYÍLT LAPOK 1998/6 riportban az utolsó hozzászólás

NYÍLT LAPOK 1998/7 szám 2-3. oldal

MOM

Mi tetszik, s mi nem?

A Hegyvidék június 17-i számának 15. oldalán nagy betûkkel hirdeti egy cím: „Tüntetés a MOM-park ellen”. Pedig a tüntetés természetesen a park megóvása érdekében, a volt MOM gyártelep telkén induló építkezés ellen szervezõdött. Az elírás jelzi, hogy a ködösítés zavartalanul folyik ez ügyben, bár a Hegyvidék július 2-i számában – nagyon helyesen – egy teljes oldalt szánt az érintettek megszólaltatására. Hiányzik azonban annak tételes ismertetése, hogy kerületi lakosként mi az, amit üdvözlünk ebben a beruházásban, és mi az, amit helytelenítünk, vagy éppen tiltakozunk ellene.

Mindenki csak üdvözölheti, ha ezen a területen sétáló, pihenõterületet alakítanak ki, és azt is, ha itt lakóépületek, irodaházak, netán szálloda épül. Ha ezekhez – ésszerû mennyiségben – parkolót is kialakít a vállalkozó, ezt szintén csak üdvözölni lehet. Azt viszont egyáltalán nem, ha a vállalkozó, túllépve a helyi rendeleten, növelné a beépíthetõ terület százalékarányát. Veszélyes precedenst teremt, ha egy tõkeerõs vállalkozó az õt szorító rendeletet úgy játszhatná ki, hogy magát a rendeletalkotót kényszeríthetné a rendelet fellazítására. Ezt sajnos nem ismerte fel a képviselõtestület. A törvény elõtti egyenlõség márpedig alkotmányos elv. Az építkezések határait a törvények és a rendeletek szabják meg, és ettõl mégoly tõkeerõs vállalkozó érdekében sem üdvös eltérni.

Még vitathatóbb a kulturális szolgáltatások ügye.

Kérdés az, hogy mit értünk rajta? Mindenki üdvözölné, ha színházat vagy hangversenytermet építenének a MOM telken, de a multiplex mozi már más kategória. A mai világban olyan kétes szolgáltatásokat is „kulturális” szolgáltatásnak neveznek, amiknek semmi közük a kultúrához. Az akciófilmeket ömlesztõ multiplexeken kívül ilyenek a diszkók, a játéktermek, vagy akár a kocsmák, amelyek megjelenése csöppet sem kívánatos. Az új Önkormányzatnak kell, hogy legyen elég ereje ahhoz, hogy a megépült épületegyüttesbõl kifüstölje ezeket a „kultúr” intézményeket, a rajtuk élõsködõ alvilággal együtt. Bár még hatásosabb lenne a megelõzés.

A legvitatottabb pont a kereskedelem kérdése. Senkinek sem lenne kifogása egy élelmiszeráruház, vagy akár egy vegyes profilú szolgáltatóház ellen. A bevásárlóközpont azonban joggal vált ki tiltakozást. Kötetekre rúg annak az irodalma, hogy milyen sokrétû módon károsítják a bevásárlóközpontok a befogadó településeket. A MOMMAMUT esetében a károsító hatás még fokozottabban jelentkezik majd. Lássuk miért? A környék kereskedõinek, ha bevásárlóközpont épül a közelben, három lehetõségük van. Elsõ: el kell költözniük 2-3 km-rel távolabbra, ez komoly veszteség árán ugyan, de a biztos túlélés módja. Második: megpróbálják felvenni a versenyt a dömpingárakkal, ám ennek általában tönkremenetel a vége. Harmadik: megpróbálnak „bemenekülni” a bevásárlóközpontba abban ^.a reményben, hogy az öt-tízszeres helyiségbérleti díjat a nagyobb forgalom ellensúlyozhatja. Csakhogy a MOMMAMUT várható forgalmát erõsen behatárolja a többi bevásárlóközpont közelsége: Széna tér, Skála, Budaörs, nem beszélve a belváros közelségérõl. Így csak a magas bérleti díjak maradnak, nagy forgalom nélkül. Elõrejelzés: a kereskedõ akár kint, akár bent, tönkremegy, hacsak nem költözik el jó messzire! A bevásárlóközpontok a magyar beszállítókat is igen érzékenyen érintik, mert minden szempontból visszaélnek erõfölényükkel. Ennek következtében csak a nagyvállalatok és a multik (egy és ugyanaz) maradnak talpon. Ha ezt nem hiszik el, tessenek tanulmányozni egy bevásárlóközpont áruválasztékát: mennyi a multibóvli, mennyi a hazai termék, s ezen belül a közép- és kisvállalkozások terméke? Az arány máris lesújtó. A környék üzlethelyiségeinek tulajdonosai is rosszul járnak – nem utolsósorban maga az Önkormányzat. Helyiségeik értéke csökken majd, mert nyomott áron is nehéz lesz kiadni azokat. Itt egyedül a bevásárlóközpont építtetõje jár jól, hisz õ nem vállal kockázatot. A csillagászati bérleti díjakból az építkezés néhány év alatt busásan megtérül, és akkor már az sem érdekes, ha az egész csõdbe megy. Miután bezsebelte az extraprofitot, lerabolta és szétzúzta a környék kereskedelmi struktúráját, az építtetõ elégedetten távozhat. És mi lesz a vásárlóval? Elõször is azt tapasztalja majd, hogy a környék kis üzleteinek mintegy fele megszûnik, tehát hosszabb utazásra kényszerül majd. Ha a bevásárlóközpontok megölték a kiskereskedõket, elkezdik emelni az árakat, mert nem lesz, aki letörje a pimasz monopóliumot. Egyszóval hazugság az, hogy a bevásárlóközpontok „olcsók”. Épp ellenkezõleg, ez az egyik legdrágább, egyben legerkölcstelenebb kereskedelmi formáció, amivel valaha is fosztogatták az embereket.

Valóban olcsó kereskedelmi forma viszont az õstermelõi piac. Ám az egyik lakossági fórumon megjelent egy (azaz 1 db) nagyságosasszony, és kifejtette, hogy neki itt nincs szüksége piacra. És ímé, meglágyult vala a Bajor Építõk szíve (helyén a pénztárca) és törölték a tervbõl a piacot. Hja kérem, a piacon csak parkolási díjat és helypénzt lehet szedni, és ez nem kifizetõdõ, különösen annak nem, aki kereskedelmi monopólium létrehozásán fáradozik... A piacon viszont a termelõ és a fogyasztó közvetlenül találkozhatna, ami kölcsönösen elõnyös volna.

Az õstermelõi piac még olcsóbb változata az önköltséges piac, közismert nevén MDF piac. Az MDF piacok kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy parkolóharács és helypénzuzsora nélkül az árak még lejjebb szoríthatóak. Érthetetlen, hogy a ’94 óta MDF többségû Képviselõtestület, és az MDF színeiben választást nyert akkori Polgármester Úr miért nem tett hathatós lépéseket, ennek a rokonszenves kezdeményezésnek a meghonosítására kerületünkben? Még most sem késõ elindítani a folyamatot!

Bár az élet nem csak bevásárlásból, szórakozásból és parkolásból áll, a terv nem tartalmaz oktatási intézményt, .sportlétesítményt, hitéletet szolgáló épületet vagy helyiséget. Hozzá kívánnak-e járulni a Bajor Építõk a meglévõ iskolák, sportpályák, templomok felújításához, bõvítéséhez, hogy az új épület együttesbe költözõ lakók, vendégek és alkalmazottak ebbõl a szempontból is zavartmentesen illeszkedhessenek be a környék életébe?

A Bajor Építõk részérõl mintha némi megjátszott sértettséget tapasztalnék, amiért a környékbeliek és a környezetvédõk „okvetetlenkednek”. Biztos, hogy semmi ilyesmire nem került volna sor, ha a Bajor Építõk úgy viselkednének Magyarországon is, ahogy ez Bajorországban szokásos és elvárt. Természetesen rájuk olyan dolgokért is neheztelünk, amiért pl. egy török, vagy bangladesi építõvállalatra nem neheztelnénk.

Helytelen idejétmúlt taktika, ha a vállalkozó a mindenkori „vezetéssel” törekszik „jó” kapcsolatokra, és viszont. A helyi lakosság nem bocsátható el, nem váltható le, nem bukhat meg egy választáson; a jó kapcsolatot tehát velük kell kiépíteni. Erre mi sem alkalmasabb médium, mint a helyi sajtó. Milyen hasznos lett volna, ha a kerület lakossága idejekorán megismerhette volna a terveket, nem terjedelmes reklám cikkekbõl, hanem a maguk valóságában. Még most sem késõ ezt pótolni, akár fizetett hirdetések formájában is.

Szerény véleményem szerint a távolabbról érkezõ igényekre, a nagyobb vonzáskörre építõ funkciókat mellõzni kéne (bevásárlóközpont, multiplex mozi, nagyforgalmú gyorsétkeztetés). Ezáltal a hegyvidék polgári arculata, viszonylag jó közbiztonsága megõrizhetõ volna. Ez lenne egyébként az építtetõ érdeke is, hiszen megfelelõ bérleti díjakat és ingatlanárakat csak egy zöldterületekben gazdag, elegáns és jóhírû környéken lehet érvényesíteni.

Kassai István

NYÍLT LAPOK 1998/5 5. oldal

„Mi vagyunk a jövõ”

koncert a kultúráért és a mûvészetért

A MOM felszámolásakor csak kevesen tudták, hogy más vevõ is jelentkezett a terület megvásárlására. A holland vevõ kisebb területet épített volna be, alacsonyabb épületekkel és bevásárlóközpontot sem épített volna. Nem kellett a holland vevõ, a bajorokkal kötöttek üzletet. Õk lakótelep magasságú épületeket építenek és nem elég a bevásárlóközpont, még azt is megkísérelték, hogy megnöveljék a helyi rendeletben elõírt beépíthetõség százalékarányát. Úgy gondolom, hogy emberközpontúbb városfejlesztésre lenne szükség.

 
Kassai István
zongoramûvész