KAKTUSZ-VILÁG 2002. január (XXVI/1) 8-13. oldal

Jean-Marc CHÂLET (Svájc) — KASSAI István (ford.):

MexikÓ 1999

[1. rész]

Jean-Marc CHÂLET (Svájc)

Mexikó 1999

Április 2, péntek

Reggel nyolc órakor indultam Guadalajarából egy bérelt Ford Fiestával az 54-es úton észak-Mexikó irányába. A Rio Santiago barrancájának bejáratánál a katonaság ellenőrizte a járműveket, fegyverek és kábítószer után kutatva. Ahogy közelítettem a völgy mélye felé, oly mértékben lett a hőség egyre fullasztóbb. Előttünk az első Stenocereus queretaroensis-ek; Las Palmas előtt megállítottam a kocsit, hogy virágaikat lefényképezhessem. Apozol vidékén gyümölcsfa ültetvények vannak, amelyek az öntözés következtében jól fejlődnek. A 142. kilométernél felbukkantak az első Myrtillocactus geometrizans-ok. Colorros mellett az út nyomvonalát kiigazították, nem találtam Mammillaria perezdelarosae-t az út fölé hajló meredek vörösporfin sziklafalakon. A hegyoldal tetejét elérve az útelágazásnál jobbra tértem a Rio Gil irányába. Két bennszülött, akikkel az elágazásnál találkoztam, elkísért, hogy megpróbáljuk megtalálni ezt a Mammillaria-t. A vertföld út baloldalán levő sziklafalakon nem találtam, csak Mammillaria petterssonii-kat, egyes példányok elérték a 36 cm magasságot és a 18 cm átmérőt. Folytatva a kutatást a Mammillaria perezdelarosae után elértem egy platót, ahol a már látott Mammillaria és egy Stenocactus faj nőtt, de nyoma sem volt a Mammillaria perezdelarosae-nak. Miután visszatértem a főútra, folytattam utamat északnak Milpillas és Rancho Yugos felé, ahol Michel Lacoste megtalálta ezt a Mammillaria-t. A Sierra Brava felé vezető út elágazásához érkezve megszólítottam egy bennszülöttet, aki azt tanácsolta, hogy forduljak vissza. A Rancho Yugosnál megkérdeztem a tulajdonos fiát (fényképet is mutatva neki), hogy vajon látta-e a Mammillaria perezdelarosae-t a szomszédos dombokon. A válasz igenlő volt, de sajnos már későre járt, ezért úgy határoztam, hogy majd utazásom végén kutatom át ezeket a dombokat. Elhagyva Aguascalientest aludni tértem San Francisco de los Romosban, egy motelben a város előtt. Minden étterem rendkívüli szünnapot tartott, hisz Nagypéntek volt. Egy sonkásszendvics és egy joghurt elfogyasztása után résztvettem a keresztúti ájtatosságon. Villanyoltás este fél tizenegykor volt.

Április 3, szombat

Indulás reggel hét órakor, hűvös az idő, de az ég teljesen derült. Fresnillonál (2260 m) reggeliztem (tojást, frijolest [babot] és kávét két dollárért). Metsző, jeges szél támadt, bebújtam a szvetterembe. A torkom szúrt és az orrom úgy folyt, mint a csap. A város kijáratánál a PGR (Procuradoria General de la Republica) ellenőrizte a járműveket. Ezután a bányaváros Sombereteig hajtottam és folytattam utam Francisco Villáig, ahol átfutottam Cerro Gordo előhegyeit. Találtam Mammillaria sinistrohamata-t, Mammillaria gummifera-t és két Stenocactus fajt (az egyiknek barna középtövise volt, a másiknak áttetsző sárga). A szélrohamok ereje megduplázódott. Vincente Guerreronál elértem a Fresnillo-Durango felé vezető utat, ahol jobbra fordultam. Megálltam Villa Insurgentes helységben az El Ranchero Chido nevű étteremnél (itt három amerikai dollárért megebédeltem, carne asada, tortilla, fromage blanc és coca-cola). Egy mexikói katekizmusra tanította egy cimboráját, aki étkezésem alatt folyvást ismételgette a bibliai verseket. Ebéd után San Francisco Organos irányába indultam, ahol egy naturpark van (belépti díj 300 Peso fejenként, hirdeti a tábla, még régi pesóban), amely az orgonasípokra hasonlító gránitképződményekről kapta a nevét. E sziklák csúcsain, Selaginella-k közt, Stenocactus faj, Mammillaris gummifera és Mammillaria moelleriana nő, amelynek kampós tövisei a sárga és a piros szín között változtak. Némelyik növény virágzásban volt. A szélrohamok folytatódtak és az ég nagyon borús volt, a fény nemigen volt alkalmas a fotózáshoz. [Nem árt vakut vinni! A fordító megjegyzése.] Az éjszakát egy motelban töltöttem Durango előtt (7 US $), este háromnegyed tizenegykor feküdtem le.

Április 4, vasárnap

Durangoból Mezquital irányába indultam reggel hét órakor, egy úton, amely néhány tucat kilométer után egy széles völgybe ért. Megkapó volt a különbség a zöldellő völgy és a környező dombok száraz sivársága közt. A városba megérkezve (1525 m) megreggeliztem. Egy nagyon fűszeres „pozole”-t ettem egy kávéval mindössze 1,7 amerikai dollárért. Fél tízkor a terraceriára tértem, amely San Juan Capistranoba vezet. Ez az út, amely fenséges szépségű tájon kígyózik, az első tíz kilométeren igen hepehupás: a Ford miatt nem lehetett gyorsabban hajtani, mint 20 km/óra. Csak tizenegy órakor érkeztem a Mammillaria senilis és az Echinocereus acifer ssp. acifer (18. kép) élőhelyére, 2545 m magasságban és 31 km-re a várostól. A heves szélben felhők bújócskáztak a nappal. A domboldalon szétszórva nagy szikladarabok hevertek. Az egyiken a Mammillaria senilis elvirágzott csoportjai voltak, szánalmas állapotban. A fejek legtöbbje elpusztult, bizonyára a túl sok csapadék miatt, amely a téli alacsony hőmérséklettel párosulva végzetes volt. Folytatva a keresést a fenyőtűkön keresztül megpillantottam egy piros foltot, amelyet először az Echinocereus acifer ssp. acifer virágjának véltem, de a valóságban egy Mammillaria senilis virágja volt, húsvét vasárnapi éleslátásom jutalmaként. Hogy örömöm még nagyobb legyen, az Echinocereus acifer ssp. acifer virágai időközben számos növényen kinyíltak. Délután három órakor visszatértem Mezquitalba, másfél óra alatt, azaz 62 km 6 óra alatt!!! Az éjszakát a Motel 8-ban töltöttem Canatlanban (9,5 US $), az almatermesztés fővárosában. A vacsora pohárnyi narancsléből, egy tequilából, egy fél csirkéből, marhaszeletből és gyümölcsből állt (9 US $). Már éjfél volt mire jöhetett az álomtündér.

Április 5, hétfő

Indulás Canatlanból reggel háromnegyed nyolckor Guamatipe felé, ahol jobbra tértem a Coneto hágó meredélye felé. Az út Once de Mayóig aszfaltozott, utána vertföld, sűrű szerpentinen éri el a hágót. Hála Michel Lacoste felvilágosításának a Mammillaria theresae (ML 610) lelőhelyét fel ismertem. Bár térden csúszva végigvizslattam a terepet, nyomát sem láttam ennek a Mammillaria-nak. Ennek lehetséges magyarázata az egész télen át tartó és a tavaszelőn folytatódó szárazság, amely visszatartotta a földbe húzódott növények megindulását, előbukkanását. Utazásom folyamán más élőhelyeken is megfigyeltem ezt a jelenséget. A sikertelenségért a teljes virágzásban lévő Mammillaria longiflora (21. kép) és Echinocereus polyacanthus kárpótolt. Megfigyeltem bimbózó Echinocereus pectinatus ssp. pectinatus-okat is. Ezután ismét felkapaszkodtam, a hágóra, ahol Mammillaria gummifera-t és egy Stenocactus fajt (multicostatus?) találtam. Utána betértem Coneto de Comonfortban egy fűszereshez, ahol elbeszélgettem egy helyi földművessel, akitől megtudtam, hogy a falusiak a Mammillaria theresae-t „huevo de toro”-nak (bikatojás, keménytojás) hívják. Kicsivel Rodeo előtt jobbra fordultam Nazas helység felé, amely az azonos nevű folyó bal partján van. Felix Kraehenbuehl kabalavároskájának egyetlen szállodájában szálltam meg (9 US $). Egy „orden” de tacos, 2 kóla és egy fagylalt (guayabe/dió) tette fel a koronát erre a napra. Takaródó fél tizenegykor.

Április 6, kedd

Reggel hét órakor kezdődik a vadászat, a napi célpont a Minas Navidad (Karácsony bánya). Elindultam tehát Presa Nacional felé, ahol átkeltem a Nazas folyón és visszakanyarodtam Santa Barbara (28,5 km) felé, mert a Ford Fiesta túl alacsony építésű volt ahhoz, semhogy a Nazas magasságában levő gázlót igénybe vehettem volna. Magasabb kocsival, vagy alacsonyabb vízállásnál 24 km-rel megtakaríthattam volna az utat. Kiváló aszfaltúton hajthattam San Luis del Corderoig, ahol a benzinkútnál találkoztam egy kedves rendőrrel, aki elkísért a városházára. A polgármester viszont nem ismert ilyen nevű bányát a környéken. Folytattam utamat San Pedro del Galloig, ahol a községi titkártól szintén nemleges felvilágosítást kaptam. A vidéken van felhagyott réz-, urán- és fluoritbánya, még egy döntött aranybánya is, de egyiket sem Minas Navidadnak hívják. A községházáról kijövet egy csoport falubelire figyeltem fel. Nagyon meglepődtek, hogy ezen a vidéken keresem Minas Navidadot, mivel tudomásuk szerint ez a hely Abasolo felé van, Rodeohoz közel. Arrafelé menet Santo Domingónál lefényképeztem Echinocereus pectinatus ssp. pectinatus-t, Echinocactus horizontalonius-t, Coryphantha durangensis-t és Thelocactus heterochromus-t. Abasolo előtt betértem Minas Navidad felé, amely egy 1948 óta működő fluoritbánya még 50 évre elegendő ásványvagyonnal. Egy nagyon rossz állapotú „terraceria”-n megérkeztem a „faluba” (28 km/óra alatt) délután három órakor. A telepvezető elkísért a másfél km-rel feljebb fekvő bányabejárathoz. Erről a hegyfokról csodálatos táj tárult elénk. A bejárattól jobbra egy út vezetett felfelé egy tartályig, amelyben gyúlékony anyagot tároltak, s amelyet egy teraszon helyeztek el. Az e mögötti lejtőn Echinocereus scheerik (25. kép) virágzásban, Mammillaria gummifera-k, Mammillaris guelzowiana-k, Stenocactus multicostatus-ok, Thelocactus heterocromus-ok és Coryphantha salm-dyckiana-k nőttek. Délután fél hatkor visszafelé indultam, felfedezéseimmel igen megelégedetten. A Garcia szállodában, amelyet egy idős hölgy vezetett, vettem ki szobát mindössze 3,50 US $-ért (melegvízzel!!!). A marhafilé, három „quesadillas” és két sör szolgált testem táplálékául a Flamingos étteremben.

Április 7, szerda

Reggeli után háromnegyed nyolckor indultam Cuauhtemocba, Revolucion előtt ismét PGR ellenőrzés volt. Délután egy órára érkeztem Hidalgo de Parralba, ahol sok műemlék található a gyarmati időkből. Rátértem a Cuauhtemocba vezető útra. A Zaragoza völgybe (1400 m) érve löncsöltem, perzselő (45 °C) forróságban. A tulajdonosnő lánya kiváló sült hallal, a neve „azul”, burgonyával és itallal vendégeit meg (3,40 US $-ért). Cuauhtemocot öt óra húsz perckor értem el, és a városközpontban lévő Plaza hotel (12 US $) felé vettem az irányt. A La Fogat étterem pincére finom „Rib eye á la parilla”-t hozott (7,5 US $). Napszálltakor a kihalt tér fáin fülsiketítő lármával holló nagyságú fekete madarak ezrei gyülekeztek. Ahhoz, hogy valaki itt keresztülmenjen, füldugó mellett esernyőre is szükség lett volna. Ezt a jelenséget már Cerritosban is megfigyeltem Tony Hoferral, közös utazásunkkor.

Április 8, csütörtök

Reggel negyed nyolckor indultam Cusahuariachicba a casachici úton. Megálltam Ojo de Aguanál és megkérdeztem az utat egy lovastól. Felvilágosított, hogy elhagytam az elágazást „három dombbal”. Tulajdonképpen egy új utat építettek, eltérő vonalvezetéssel. Az elágazásnál rátértem a „brecha”-ra, amely az új és a régi utat összekötötte volna. Ám oly nyomorúságos állapotban volt, hogy inkább Creel felé vettem az irányt. 16 km-rel Junta után van az elágazás Estacio Terrero felé, amelyet 5 km-rel odébb el is értem. A tarahumara indián temetőnél megálltam, hogy lefényképezzem a sírokat, tarka keresztjeikkel és művirágaikkal. Odamentem egy csapat falubelihez, akik egy ház felújításán dolgoztak, mutattam nekik egy fotót a virágzó Mammillaria saboae-ról és megkérdeztem tőlük, hol találhatom meg ezt a növényt a környéken. Humberto Beltran úgy döntött, elkísér, mivel jól ismerte az általuk „peyote”-nek nevezett növényt. Orvosi célra használják e kaktuszt, alkoholba áztatják, majd leszűrik, és a kivonatot megisszák: cukorbajt gyógyítanak vele. Borogatásra is alkalmazzák, izületi bántalmak ellen. Humbertóval elmentünk a Cuesta de los Peyotesba. Az erdő közepén nagy kőlapok borították a talajt, több mint egy órán át ezeknek az üregeit kutattuk. Már-már feladtam volna, amikor hirtelen észrevettem egy virágot, amely a szó szoros értelmében a földből nőtt ki és a sáfrány (crocus) virágára hasonlított. Hurrá! Ez a Mammillaria saboae, amelynek mindössze néhány tövise állt ki a talajból. Csak két növény virágzott, de a többiek közül sok bimbós állapotban volt. Visszakísértem Humbertót a falujába, majd továbbhajtottam Creel és Areponapuchi irányába egy újonnan aszfaltozott úton. Egy bungalót béreltem, meleg vízzel 30 US $-ért M. Diaz úrtól, a tulajdonostól, aki meghívott, hogy vacsorázzam vele és családjával.

Április 9, péntek

Bőséges reggeli után Diaz úr bimbózó Echinocereus scheeri ssp. scheeri-ket és Echinocereus polyacanthusokat mutatott, amelyek a birtokán nőttek. A felhők részben eloszlottak, így a Barranca del Cobre felé indultam a vasútvonal másik oldalán. Jobbra-balra elszórtan néhány tarahumara indián ház volt látható. Elindultam a 300 méteres lejtőn a „Barranca”-ba az ösvényen. Az útkanyarulatnál két tarahumara kislánnyal találkoztam, akik egy kiszáradt patak medrében vájt kút vízéből merték tele korsóikat. Találtak egy forrást, amely cseppenként táplálta ezt a kutat. 1998-99 tele különösen száraz és hideg volt a nyugati Sierra Madréban. Például Creelben és Basaseachiban csak egy délelőtt esett mindössze egy cm hó, pedig egy általános télen akár több mint egy méter is eshet. Kétórányi keresgélés után a barrancában elértem egy sziklacsoporthoz, amelyen Mammillaria craigii és Echinocereus scheeri ssp. scheeri (bimbós állapotban) nőtt. Később visszatértem Areponapuchiba. Áthaladva a helységen találkoztam Pedróval, aki meginvitált megnézni a kincseit. Egyedül élt szerény házában és egy bányát tárt fel a barrancában, saját költségén. Bementem a házba. Felemelte a matracot és apró erszényeket mutatott réz-, ezüst- és aranyérccel tele. Barátsága jeléül egy kis darab ezüströggel megajándékozott. Ezután Creelbe mentem, ahol löncsöltem az El Pollo Gordo (Kövér Csirke) étterembe (fél csirke hasábburgonyával és itallal együtt 4 US $). San Pedróba érkezve egy újabb szerencsés PGR ellenőrzés volt. Folytattam az utat, amely igen kanyargós volt, Tomochi felé és Basaseachiba érkeztem délután öt óra ötven perckor. A helység előtt katonák átnézték a kocsit. Megszálltam a Neria szállóban (15 US $) és elmentem megnézni a 300 m magas híres Basaseachi vízesést. Sajnos a vízesést tápláló folyó vízhozama a szárazság miatt nagyon csekély volt, így egy vékonyka vízsugarat láthattunk mindössze a látványos kaszkád helyett. Jó vacsora és egy „olla” kávé zárta a napot.

Április 10, szombat

Éjszaka hideg volt (a szobában 10, kint 0 °C). Reggel negyed nyolckor indultam Yepachiba, ahol bőségesen megreggeliztem egy rokonszenves szálloda éttermében (1,60 US $). Elhagyva a falut, két szikla hívta fel magára a figyelmet az erdő rejtekén. Zuzmóval borított felszínük egyenetlenségeiben tenyészett az Echinocereus scheeri ssp. scheeri, amelyeket félig elfedett a fenyőtű. Az út igen kanyargós volt, de nagyszerű kilátás nyílt róla különösen a 300. és a 304. km között. Nyolc km-rel El Kipor előtt (Sonora állam) a sziklaképződmények ismét ígéretesnek tűntek. Találtam itt Mammillaria hertrichiana-t (virágban), Echinocereus scheeri ssp. scheeri-t és Echinocereus stoloniferus ssp. tayopensis-t (bimbósan). 1,7 km-rel odébb egy rózsaszínű folt állított meg, amely egy sziklán virított. Az Echinocereus scheeri ssp. scheeri virága volt. Yecorába érkezve élvezettel elfogyasztottam egy óriásgarnéla-tálat megöntözve kiváló fehérborral (4,50 US $). Az étterem vendégeit megkérdeztem, ismerik-e a Mammillaria haudeana élőhelyét? Egyikük elmondta, hogy ez a Colegio Yecora A. C. iskola közelében van a városból kimenet. Megtudtam, hogy a bennszülöttek összegyűjtik a „Choya” néven ismert növényt és a cukorbetegséget gyógyítják vele. A helyszínre érve három diák Maricela Gonzales Angeles, Valente Lara Ribera és Roberto Medina fogadott és érdeklődtek látogatásom célja iránt. Megmutattam nekik a keresett Mammillaria fotóját. Egy lapos sziklákkal borított helyre vezettek. Az első pillantásra semmit sem láttam, de térdre ereszkedve felfedeztem néhány tövist, amelyek alig álltak ki a talajfelszín fölé. Egyórányi kutatás után több száz növényt számoltunk meg, amelyek legalább egy hónappal elmaradtak fejlődésükben, bizonyára a csapadékhiány miatt. Ezen a lelőhelyen még Echinocereus stoloniferus ssp. tayopensis-t és Mammillaria wilcoxii-t is megfigyeltünk. Folytatva az utat valószerűtlenül szép tájakon hajtottam keresztül, egy Pachycereus fajt is láttam Santa Rosa és San Nicolas közt. Végül elcsigázva Tepocába érkeztem, ebbe a lehangoló faluba, ahol se szállóhely, se étkezési lehetőség nem volt. Ellenben fiatal lányok (egyik szebb, mint a másik) járták pokoli körtáncukat vadonatúj pick-upjaikon száguldozva faluhosszat. Valószínűtlen világ. Mintha egy szekta kerített volna a hatalmába. Egy falubeli megszánt és meghívott vacsorára. Nővére megengedte, hogy az autóval az udvarán parkolhassak, így az éjszakát a Ford Fiestában töltöttem.

Április 11, vasárnap

Reggel fél hétkor indultam neki a Tepoca és San Javier közti igen kanyargós útnak. Az ég igen borús volt. A 178. km-nél lefényképeztem egy kolibrit, amint a Stenocereus thurberi virágját megtermékenyíti. Más beporzók is ténykedtek, egy pirosfejű madár és egy szürketollazatú is. Kicsit később átkeltem a Rio Yaqui folyón, amelynek bőséges vízhozama volt. Virágzó Stenocereus thurberi-k nőttek itt-ott az út mellett. Az első Carnegiea gigantea-k a 98. km-nél jelentek meg. A következő megálló a 76. km-nél volt San José de Pimashoz közel. A homoktalajon valóságos botanikus kert volt Mammillaria microcarpa-kból, Ferocactus wislizeni var. herreraek-ből, Lophocereus schottii-kból, termésekkel díszlő Stenocereus thurnberi-kből és bimbózó-virágzó Rathbunia neosonorensis-ekből. (20. kép) Ahhoz, hogy az egyetlen kinyílt Rathbunia virágot lefotózhassam, haditervet kellett készítenem. A virág 3 méter magasan volt egy tüskés fával szemben levő ágon. Elővettem hát a bozótkést és elkezdtem felmászni a fára, egyenként vagdosva az útban lévő ágakat. Az utolsó ág levágásakor a fa bosszút állt – a bozótkés megcsúszott és a bal hüvelykujjam alapos vágást kapott. Tequilás fertőtlenítés és kötözés után ismét felmásztam a fára és lefényképeztem ezt a remek vörös virágot. Hermosillóban étkeztem és vettem 1,50 US $-ért 10 kiló narancsot zsákban. Nacozariig még hosszú az út. A legérdekesebb tájék Mazocahui és Moctezuma közt terült el. A Moby szállodát választottam (28 US $) Nacozariban és az estét egy bőséges vacsorával fejeztem be a Sonorense étteremben (óriásgarnéla „á l’ajillo” sült gombával, délkaliforniai fehérborral) 13 US $-ért.

Április 12, hétfő

Reggeli után néhány fényképet készítettem a Jesus Garcia nevű gőzmozdonyról, amelyet a zocalón állítottak ki. A napi célpont a Mammillaria goldii élőhelyek meglátogatása Nacozaritól északra. Menetközben megkérdeztem az útkaparókat, virágzó növény fényképet mutatva, hogy látták-e a környéken ilyet. Egyikük látta már ezt a kaktuszt az északabbra fekvő dombokon. A 35,6 km-nél, a Rancho La Pera után, megálltam, hogy a szomszédos dombokat átnézzem, különösen a délnyugati oldalakat. A talaj nagyon száraz volt. Négy óra múltán sem találtam, csak Echinocereus rigidissimus ssp. rigidissimus-t, Echinocereus fendleri-t és Coryphantha recurvata-t. Csalódottan távoztam Agua Prieta felé, amely érdektelen, poros határváros. Keletre fordultam az USA határa mentén Arizona, Új-Mexikó és Janos irányába. Keresztülhaladtam Sierra San Luison, ahol gyönyörű a táj naplementekor. A La Fuenta szállodában (11 US $) éjszakáztam.

Április 13, kedd

Az északi szél feltámadt és hűvös volt. Gyors vámvizsgálat Janos és Galeana közt. Nuevo Casas Grandesba érve utam Casas Grandes felé vettem, hogy a részben feltárt Paquimé (900-1350) civilizáció lelőhelyét valamint az igen jó benyomást keltő, vadonatúj múzeumot megnézzem. Továbbhajtva letértem Buenaventura felé és elértem Ignacio Zaragozát, amely egy több mint 2000 m magasságban fekvő fennsíkon fekszik a Sierra La Catarinában. A hágóról, 2510 m-ről, pompás kilátás nyílik. A La Olla étteremben egy sertéskotlett hasábburgonyával és egy ital várt (3 US $). Gomez Farias és Las Varas között a szél hatalmas, sűrű portölcséreket kavart, fényes nappal fel kellett gyújtanom a fényszórókat. Egy újonnan épülő út kötötte össze Las Varast és a Madera – Mesa de Húracan közti utat. A Maderában (2180 m) szobát béreltem a Mirmay szállóban (17 US $). Ez a város egy virágzó erdőipari központ. Este szárított vadhúst és szivárványos pisztrángot lakmároztam (12 US $).

Április 14, szerda

Mélykék égbolt, és hideg. A szobában meggyújtottam a gázfűtőt. A városszélen megálltam, hogy lefényképezzem a temető sajátságos sírjait. Legtöbbjük házat formázó fémszerkezettel volt körülvéve. A mai napot a Paquimé civilizáció Cuarenta Casas-i régészeti lelőhelyének a megtekintésére tartogattam. Ez egy mély kanyonban van, és igen hasonlít a Betakinban, Canyon de Chellyben és a Verdeben levőkre (USA). A vályogházak barlangban épültek. Visszatértem Maderába délután fél kettőkor, ahol 5,80 US $-ért egy pisztrángot és egy tortát ettem. Fél hat volt, amikor újból felkerestem a Mammillaria saboae (23. kép) lelőhelyét Terrero mellett. Tucatnyi virágzó példányt találtam, az egyiken három virág is volt. Az ég változatlanul kék. Hét órakor a nap épp lenyugodott, amikor San Juanitóba értem (2425 m), a Sierra leghidegebb helyére. Ez a város a faiparból él. A Posada del Cobréban laktam (15 US $) és egy kiváló filéért, italért és kávéért 5,50 US $-t fizettem.

Április 15, csütörtök

Creelbe indultam, ahol egy tejeskávét ittam. A Creel és Guachochi közti út a Barranca del Cobrén át végig aszfaltozott. Négy km után bimbós Echinocereus polyacanthus-t láttam. A Cusare és Humira közti táj szépsége grandiózus. A 35,6 km-nél felmásztam a sziklákra, bimbós Echinocereus scheeri ssp. scheeri-t és Agave parryi-t találtam. A következő megálló Samachique (2150 m) volt, ahol odamentem egy népviseletbe öltözött tarahumara indián csoporthoz. Csak egy beszélt közülük valamennyire spanyolul. Mutattam neki egy képet a virágzó Echinocereus salm-dyckianus-ról. A tarahumarák néhány szót váltottak egymás közt és kitört a nevetés. Nyilván azt hitték, hogy ez a gringó (amerikai) nem normális. Végül fölmásztam a dombra és egy Echinocereus fajt találtam. Rátértem a batopilasi útra. Három km után átnéztem az útmenti sziklákat és bimbós Echinocereus salmdyckianus-okat találtam. Nem Batopilas (550 m) hanem Guachochi felé mentem. Tizennégy km-rel a falu előtt hatalmas gránitsziklák verdesték az eget. Ezek lábánál, 2410 m magasságban, Echinocereus polyacanthus-t találtam két nyitott virággal. Este fél hétkor végre elértem úti célomat (2435 m). Alvóhelyül a Motel del Jardint választottam (11,50 US $). Fél nyolckor egy csodálatos naplemente zárta a napot.

Április 16, péntek

Reggel háromnegyed hétkor még mindig 0 °C volt kint, a szobában 16 °C. Egy tejeskávé szolgált reggeliként. Az út 2300 és 2460 m magasságában kígyózott az erdőn keresztül, majd 1525 m-ig ereszkedett a Balleza síkságig, hogy azután újra 2155 m-re emelkedjen 11 km-rel a 24-es út csatlakozása előtt. A kereszteződésnél újabb katonai ellenőrzés volt. Hidalgo del Parral előtt letértem San Francisco del Oro felé. A bányaváros, amelyet 1656-ban alapítottak, a hegyoldalba épült kettéosztva a bányák felé vezető hosszú utcával. A házakat élénk színűre festették, amely a városnak vidám és barátságos légkört kölcsönzött. Egy városi rendőr megengedte, hogy megnézzem a bánya 1934 óta üzemelő ércszállító berendezéseit. A helyszínre érve néhány ércmintával megajándékozott, amelyek cinket, ólmot, rezet, aranyat és ezüstöt tartalmaztak. Megköszöntem és elmentem megnézni a „nővér”-várost, a szintén bányákból élő Santa Barbarát. Jimenez közelében megálltam, hogy egy Corynopuntia fajt, Echinocereus pectinatus ssp. pectinatus-t és a Coryphantha macromeris-t lefényképezzem. Gomez Palacios előtt elmentem Dinamitaba, ahol robbanószergyár van és gyönyörű hegyek koszorújában fekszik. Sajnos az egyetlen szállodája néhány éve bezárt, így Gomez Palaciosban töltöttem az éjszakát, miután megvacsoráztam a Posada del Rio szállóban. Ez volt az első ötcsillagos indulásom óta.

Április 17, szombat

Elindultam nyolc órakor Torreon-on keresztül, hogy a bilbabói dűnékhez jussak. Visszatérve a főútra folytattam tehát az utat Cerro Bola-ig (határ 188 km). Itt találtam Mammillaria grusonii-t, Echinocereus stramineus ssp. stramineus-t, Thelocactus bicolor var. bolansis-t, Ferocactus hamatacanthus-t és Mammillaria lasiacantha-t. Fél kettőkor továbbmentem Parras de la Fuenteig, amelyet még a spanyol gyarmati időben, 1498-ban alapítottak – ahogy a neve is mutatja – bővizű forrás mellé, egy zöldellő oázisba. Miután hiába kerestem Eugenio Aguirre Benavides régi gyűjteményét, tovább hajtottam General Cepeda irányába. A 31,5 km-nél átkutattam a hegyoldalt. Az út közelében találtam Turbinicarpus beguinii-t. General Cepedaba délután öt órakor érkeztem meg, aholis az El Rincon del Gato szállóban laktam, 12 US S-ért.

Április 18, vasárnap

Indulás Parras irányában Cinco de Mayóba. A 17,7 km-nél, az elágazásnál, Tejocote felé tértem egy jó állapotú terracerián. Ezután a falu után az út minősége leromlik, átalakul brechává. Miután 8,2 km-t hajtottam, megállítottam a kocsit és az utolsó 7 km-nek gyalog indultam neki, Cinco de Mayo felé. Egy km séta után megállított néhány szikla, amely az úttól néhány száz méterre volt. Találtam is Escobaria laredoi-t (19. kép) virágzó Epithelantha micromeris-t. Átnéztem a hegyoldalt is 1850 m magasságig, ahol csak virágzó Escobaria laredoi párnákat találtam. Ezután felmentem a Cinco de Mayót uraló dombra, ahol az oldalban Ferocactus piliferus (amit legtöbben még mindig F. stainesii-nek neveznek. Lektor megjegyzése), Cylindropuntia tunicata, és Echinocereus stramineus nő. Már épp ideje volt visszatérni az autóhoz. Saltillóban aludtam az éjszaka miután egy helyi specialitást, egy „cabrito al pastor”-t (gödölye pásztor módra) befalatoztam.

Április 19, hétfő

Reggel fél nyolckor San Rafael és a Rancho Aguililla felé indultam, amely a Hinton családé. Köszöntöttem George-ot és Jamest addig is, amíg az ifjabb George-ot elkértük az iskolából. Jeff elkísért minket. A gyűjteményben megcsodáltam a Coryphantha hintoniorumot, amelyet nemrég írt le R. Dicht és A. Lüthy. Olyan szerencsém volt, hogy éppen virágzott. Ellenben természetes élőhelyén, a rancho környékén a növény a szárazság miatt nagyon szánandóan nézett ki. Délután fél négykor elbúcsúztam barátaimtól és Matehuala felé mentem, kis kitérővel Galeana felé, hogy lefényképezhessem a Turbinicarpus booleanus-t (22. kép), amelyet még 1995-ben Tony Hofer mutatott nekem. A lelőhelyen Turbinicarpus beguinii-t is találtam. Bekvártélyoztam magam a Motel Capri szobájába (13,30 US $) Matehualában majd ettem egy „cabrito al pastor”-t a Chivero étteremben (10,20 US $).

Április 20, kedd

Elhagytam Matehualát fél kilenckor olyan ködben, hogy vágni lehetett volna. La Bonitánál jobbra fordultam Charcas felé. 15 km után az út baloldalán levő dombot átkutattam, ahol bimbós Echinocereus pentalophus-okat találtam. A 125. km-nél, a hágó közelében, Mammillaria formosa-t, egy Mammillaria fajt, virágzó Echinocereus stramineus ssp. stramineus-t és eléggé kiszáradt Coryphantha palmeri-t figyeltem meg. Ezután elhagytam Venadoa termál fürdőhelyet, Moctezumat, ahol katonák ellenőrizték a járműveket. A megelőző hágónál San José del Gritónál Echinocereus pectinatus ssp. pectinatus.t, egy Stenocactus fajt, Neolloydia conoidea-t, Mammillaria magnimamma-t fényképeztem, Los Picachosnál, 20 km-re San Luis Potosi előtt örömmel láttam viszont a Mammillaria bocasana-t, ugyanazon az élőhelyen, ahol 1980-ban és 1987-ben, annak ellenére, hogy az utat közben átépítették. Egy Stenocactus faj és a Coryphantha clavata szintén itt élt. San Luis Potosiban meglátogattam Walter és Betty Fitz-Maurice barátaimat, akik azonban bánatomra, nem voltak otthon. Ezért az ojuelosi úton Aguascalientes felé indultam. A hágón, 2210 m, Pozuelos után nagyszerű volt a panoráma a környező hegyekre. Ojuelosban a Maxoro szállóban aludtam (6 US $). A rugós matrac oly puha volt, hogy le sem tudtam hunyni a szememet.

Április 21, szerda

Reggel hét órakor Villa Hidalgóba, ruhaipari központ, indultam Aguascalientesen keresztül. El Tarayban a Centro de Arribánál ismét katonai járműellenőrzés volt. Ebben a helységben találkoztam Alberto Ruben Cabrallal, aki elmondta az utat. A Sierra del Laurel felé Las Huertason át kell menni Peňas Coloradasba, ahol barátja, Antonio Udave él. Ő majd el tudja mondani az utat a hegységbe. Las Huertas faluban egy falusi asszony hamis felvilágosítása nyomán a Sierra előhegységébe jutottam. Két km után egy kunyhó közelében otthagytam a kocsit, és gyalog mentem tovább. Még két óra kellett, hogy elérjem az előttem levő szirtfal csúcsát. Útközben, Mammillaria petterssonii-t, Mammillaria densispina-t, virágzó Mammillaria jaliscana-t és egy Stenocactus fajt fotóztam, utóbbinak kardszerű, éles középtövisei voltak. Ezután lementem a mellékvölgyben (30 perc) és ismét felmásztam a másik oldalon egy másik szirtfalra (két óra), ahol Mammillaria densispina-t és Mammillaria bombycina-t találtam, de nyoma sem volt a Mammillaria perezdelarosae-nek. Délután öt órakor tértem vissza a kocsihoz és siettem Villa Hidalgóba, ahol az éjszakát az El Paso de las Carretas motelban (14 US $) töltöttem, az egyik legjobb szálláshelyen (miután előző nap a legrosszabbat is megtapasztaltam Ojuelosban). Lefekvés előtt egy benzinkúttal szemben levő étteremben vacsoráztam, amely a motel nívóján volt: egy Tequila Don Julio, egy csirkeleves, egy mustáros marhaszelet és egy Pacifico sör volt a lakomám 10,20 US $-ért.

Április 22, csütörtök

Reggel kilenc órakor Milpillas de Arriba felé indultam El Tarayon keresztül és megálltam a Rancho Yugos magasságában. A keletre eső domboknak indultam, remélve, hogy Mammillaria perezdelarosae-t találok. Felmásztam a sziklákra, eredmény nélkül. Ellenben találtam Mammillaria densispina-t, Mammillaria petterssonii-t és Echinocereus acifer ssp. acifer-t. Ezután elhajtottam Potrero de los Lopezig, ahol Mammillaria petterssonii-t fényképeztem, néhányuk 30 cm átmérőjű volt, valamint Mammillaria uncinata-t és egy Stenocereus fajt is erőteljes középtövisekkel. Ideje volt visszatérni Guadalajarába. Calvillóban ebédeltem, egy kiváló halat ettem, amelynek „Huachinango” volt a neve és két sört 2,20 US $-ért. Jalapa előtt egy újonnan aszfaltozott útra tértem Nochistlan felé. 2360 méteren a 44-es km-nél egy hágó mellett egy Mammillaria fajt találtam, melynek tövisei borvörös színben csillogtak a lemenő nap fényében. Guadalajarába este fél tízkor érkeztem meg. Befejeződött a 6710 km-es utazás. Az üzemanyag- fogyasztás 6,9 U100 km volt.

Irodalom:

Dicht, R. Lüthy, A. (1999): KuaS 50 (1) 13

Krüger, W. (1995): AfM 19 (3) 14

Lacoste, M.: személyes közlés

Lechner, P. (1993): AfM 17 (2) 72-73

Reyes Santiago, J.(1996): AfM 20 (3) 130

Roemer, R. Chr. (1996): AfM 20 (4) 188

Fordította:

Kassai István