KAKTUSZ-VILÁG 2003

KAKTUSZ-VILÁG 2003. január (XXVII/1) 5-23. oldal

Jean-Marc CHÂLET (Svájc) – KASSAI István (ford.):

Mexikó 1999

CHÂLET Jean-Marc

Mexikó 1999

2. rész

November 2. kedd

Vadonatúj 4x4-es Chevrolet Trackeremmel Aguascalientes felé indultam, miután észleltem, hogy Casio magasságmérő órámban kimerült az elem. Mivel sietnem kellett, régi barometrikus Thommen magasságmérőmet használtam, amely már sokszor kisegített. Jaltiche de Arriba felé tértem, keresztülhajtottam a falun és egy kiváló állapotú vertföld úton hajtottam tovább. Ez volt az új kocsim tűzkeresztsége, amely eddig mindössze 250 km-t futott! Los Alisost és El Garruňót elhagyva az út keskenyebb és egyre lejtősebb lett. 16 km-rel a 70-es út után elértem a völgyzáró gátat. Megkerülve a tavat átkeltem egy hídon. Kicsit később megpillantottam az első kaktuszokat: egy Stenocactus fajt és kicsit távolabb egy Echinocereus fajt, valamint a Mammillaria densispina egyedeit. 13 óra volt, így engedélyeztem magamnak egy sonkásszendvicset a tóparton. Ezután megmásztam a tavat szegélyező út fölé hajló dombot, ahol találtam egy Mammillaria petterssonii-t (a magassága 17 cm, az átmérője pedig 16 cm volt). A szurdokvölgy (barranca) szélén haladva sárga tövisű Mammillaria bombycina-t, egy Mammillaria és egy Echinocereus fajt, valamint egy olyan Mammillaria fajt fényképeztem, mely a Sierra de Laurel L+L 8104 jelzésű Mammillaria perezdelarosae-hoz hasonlított. 18 óra volt mire visszaértem az autóhoz. A 70-es útra visszatérve Calvillóba mentem, ahol a Las Palmas étteremben egy Huachinango „al mojo de ajo”-t, két sört és egy kávét rendeltem 3 USA $-ért. Az éjszakát a calvillói Gloria szállóban töltöttem 12 USA $ért. Este fél tizenegykor feküdtem le.

November 3. szerda

Ébresztő fél nyolckor, tulajdonképpen fél hétkor, mert a téli időszámítás már múlt vasárnap óta életbe lépett. 5 °C-os hűvös időben El Sauz felé indultam, majd El Maguey felé vettem az irányt, ahova hét órakor, hideg szélben (7 °C) érkeztem meg. Hét óra húsz perckor felbukkant a nap a falu melletti dombok fölött. Ezután a „mikrohullámú” utat vettem igénybe. A Sierra de Laurel (Borostyánhegység) csúcsáról nagyszerű kilátás nyílt, de a kaktuszkeresés nem volt gyümölcsöző. Mielőtt visszatértem volna a faluba, átkutattam az út fölötti sziklákat, találtam is egy Mammillaria fajt, Myrtillocactus geometrizans-t és egy Ferocactus histrix-et, amelynek a magassága 80 cm és az átmérője 55 cm volt. El Sauzt elhagyva lassan gurultam, hogy megtaláljam a parkolóhelyet, amelyet P. Lechner említett Mammillaria perezdelarosae-val kapcsolatos cikkében. Milpillas és El Sauz között megálltam és érdeklődtem egy őslakostól vajon látta-e már ezt a Mammillaria perezdelarosae-t a szomszédos dombokon. Igenlő válasza alapján egy sziklacsoport felé mentem, ahol egy órán keresztül keresgéltem minden siker nélkül. Visszatértem az étterembe, ahol két tojást, babot, két sört, sárgadinnyét és kávét rendeltem 3 USA $-ért, itt legalább nem ért csalódást. A kocsit a parkolóban hagyva a 70-es másik oldalán próbáltam szerencsét. Itt végre ráleltem a Mammillaria perezdelarosae-ra, két virágzó példány mellett sok bimbós növényre (3. kép). Távolabb lefotóztam egy Mammillaria faj krisztáta példányát is. Boldogan távoztam San Luis Potosi felé Fitz-Maurice-ékat meglátogatni. A vacsorát Charles Butterworthszal, aki Rob Wallaceszal és Kekoval, Fitz Maurice-ék lányával dolgozott, kitűnő mexikói „Chenin fumé blanc” (Loire-völgyi szőlőfajtából készült fehérbor) koronázta meg. Este fél tízkor hajtottam álomra a fejem.

November 4. csütörtök

Hat óra negyvenkor keltem és Fitzcel a növényházba mentem, ahol egy a Zacatecas államban újonnan felfedezett törpe Mammillaria perezdelarosae formát láttam egyenes középtövissel. Nyolc órakor a családdal megreggeliztünk, majd Charco Blanco felé hajtottunk az 57-es úton, amelyet négysávosra szélesítettek. Pursimanál a Mammillaria aureilanata és a Pelecyphora aselliformis élőhelyénél a növények most a két útpálya közti elválasztósávon tenyésznek! Charco Blanco közelében egy földútra tértünk az Ariocarpus bravoanus lelőhelye felé. Már épp megálltunk, amikor egy Volkswagen, amely valószínűleg minket követett, megállt mellettünk. Két osztrák volt, akik aziránt érdeklődtek, hogy vajon mi is az Ariocarpus bravoanus-t keressük-e? Fitz és én angolul „stratégiai” megbeszélést tartottunk és megkérdeztük a nevüket. Megmagyaráztuk nekik, hogy nem mutathatjuk meg nekik az élőhelyei. Felkértük őket, hogy hagyják el a helyszínt. Elutasításuk után visszahajtottunk a főútig és vártunk. Tizenöt perc múlva láttuk a Volswagent visszamenni San Luis Potosi felé. Most már visszatérhettünk az élőhelyre, ahol két virágzó és több bimbós növényt láttunk! Ezeken az Ariocarpus bravoanus-okon (4. kép) túl még Echinocereus pectinatus, Glandulicactus uncinatus, Ferocactus pilosus, Echinocactus polyacanthus, Coryphantha guerkeana, Thelocactus hexaedrophorus és Neolloydia conoidea is nőtt itt. Háromnegyed egykor visszatértünk San Luis Potosiba. Háromnegyed négykor Fitzcel ismét elindultunk Aguascalientes felé. Pozuelos után megálltunk és Echinocereus pulchellus-t, amely leggyakrabban hangyabolyokban nő, Coryphantha potosina-t, Mammillaria uncinata-t és Stenocactus (Echinofossulocactus) coptonogonus-t találtunk. San Luis Potosiba visszatérve Fitznél és Bettynél megvacsoráztunk, Manuel Sotomajor orvosdoktor társaságában, aki 1980 óta behatóan foglalkozik a kaktuszokkal. Vitába merülve gyorsan telt az idő s már este tíz óra volt, mire nyugovóra tértem.

November 5. péntek

Fél hét után öt perccel keltem fel és öt perccel hét óra előtt indultam Rio Verde felé, ahol Jalpa irányába letértem. Megálltam a Turbinicarpus rioverdensis élőhelyénél, amelyet már 1995-ben felkerestem Toni Hofer társaságában. Ahol annak idején növények voltak, most csak lyukak tátongtak! Nyugatabbra ellenben találtam Coryphantha guerkeana-t, Mammillaria schiedeana-t, Ferocactus rafaelensis-t és egy csomóban kb. harminc Ariocarpus retusus-t, amelyeknek a fele virágzott (5. kép). Nem volt könnyű lefényképezni őket a felhő szindróma miatt: egyetlen felhő volt ugyan mindössze a vakító kék égen, de persze ez éppen eltakarta a napot. Két órába telt mire végre fotózni tudtam. [Tanulság: vigyünk magunkkal vakut! A fordító.] Ezután a Turbinicarpus lophophoroides élőhelye felé indultam, amelyet 1995-ben szintén láttam már. Itt egy útépítés, az 57-es út és a Rio Verde közt, forgatta fel a tájat. Az 1995-ben már látott igen száraz élőhelyen alig találtam már növényeket, mindössze öt Coryphantha maiz-tablasensis maradt meg. Ezután úgyszintén 1995-ben látott, Villa Juarez közelében található, Turbinicarpus laui élőhelyére mentem. Keresztül kellett mennem egy hatalmas munkaterületen, amely a fent említett útépítéssel volt kapcsolatban. A bánya felé vezető brecha siralmas állapotban volt, szerencse, hogy 4x4-esem volt [négykerék meghajtású autó: a ford.]. Délután negyed hatkor érkeztem az élőhelyre. A teljesen kiszáradt talajban csak lyukak voltak, egyetlen növény sem! Cerritosba visszatérve halat ettem „al mojo de ajo”, két sörrel leöblítve 4,5 USA $-ért. A Central szállóban, 12 USA $-ért, szálltam meg. Mivel november volt, azt hittem, hogy a tavaszi lármás madársereg már nem tünteti ki jelenlétével Zocalo fáit és naiv módon, itt hagytam az autót éjszakára. Végzetes tévedés volt, mint azt másnap reggel megtapasztaltam, a kocsit takaros guanóréteg borította. És, hogy kedves hollókeselyűim (Coragys atrata) emlékezetesebbé tegyék ezt a reggelt, egyikük „üdvözlést” adott le fejem búbjára épp akkor, amikor a kocsiajtót kinyitottam.

November 6. szombat

Reggel hat óra tízkor keltem. Az ég borult, hiszen egész éjjel esett. Fél nyolckor indultam, La Gavia irányába Santa Domingón át. Keresztülhajtottam a falun, majd egy vertföld úton haladva a „banco” felé (ideiglenes kavicsbánya, amelyből az 57-es út és Rio Verde közti új összekötőút megépítéséhez szükséges építőanyagot kinyerik). Három km. múltán munkaterület zárta le az utat. Visszafordultam megállítottam a kocsit és felmásztam a dombra, ahol Mammillaria candida-t, Thelocactus hexaedrophorus-t, Echinocereus cinerascens-t, Coryphantha wohlschlageri-t és Ariocarpus retusus-t (scapharostroides) találtam, az utóbbit virágzásban. Ismét két órát kellett virágzásban. Ismét két órát kellett rostokolnom, amíg a nap előtt terpeszkedő felhő odábbvándorolt és végre fotózhattam. Mindössze néhány km-re voltam a Toni által jelzett élőhelyről, amelyet 1998-99-es utazásakor keresett fel, de egyetlen Turbinicarpus bonatzii-t sem találtam. Folytattam az utat Agua d’Enmedio és El Carrizat felé. A munkaterület szintjére érve ráhajtottam az épülő útra, majd néhány kilométer után jobbra letértem Cerritos felé. Tucatjával találtam Coryphantha maiz-tablasensis-t és Turbinicarpus lophophoroides-t. A legtestesebb Turbinicarpus 5,5 cm átmérőjű volt. A nap ismét bújócskázott a felhőkkel. Cerritost elhagyva, El Sauz felé vettem az irányt, ahová délután négy órára meg is érkeztem a Turbinicarpus pseudopectinatus élőhelyére. A felhők ismét próbára tették a türelmemet. Vacsorára steak, „guacamole”, egy sör, egy kóla és egy kávé volt, 5,2 USA $-ért. Másodszor is a cerritosi Centrál hotelben töltöttem az éjszakát. A kocsit persze kedvenc madaraim hatótávolságán kívül parkoltam le. Fél tízkor volt a takarodó.

November 7. vasárnap

Ébresztő hat órakor. Az ég derült volt nagyon, de háromnegyed hétre befelhősödött. Villartól nyugatra egy kis hágó közelében megálltam, felmentem a dombra és találtam is Astrophytum myriostigma-t, Mammillaria formosa-t és Coryphantha villarensis-t. De a Toni által említett Turbinicarpus knuthianus-nak semmi nyoma sem volt. Ezután felkerestem a Turbinicarpus schmiedickeanus ssp. schwarzii élőhelyét Charco Blanconál, amelyet Tonival 1995-ben láttunk. Egyetlen növényt sem találtam, de volt ott Mammillaria pseudoperbella és egy „háromemeletes” Echinocactus platyacanthus. Csalódottan távoztam Entronque Huizache, az Ariocarpus kotschoubeyanus élőhelye felé. Sehol egy növény! Ellenben láttam Lophophora williamsii-t és virágzó Ariocarpus retusus-t (6. kép). Entronque El Huizache és Ciudad del Maiz között megnéztem az 1995-ben látott Turbinicarpus schmiedickeanus var. panarottoi élőhelyét, ám csak lyukakat találtam a növények helyén. Megfigyeltem viszont, hogy a kékesdudorú Ariocarpus retusus virágzása befejeződött. Végül még elmentem a Turbinicarpus jauernigii élőhelyére, de már itt is csak lyukak voltak az 1995-ben Tonival látott növények helyén. Egyetlen növény élte túl az enyveskezűek látogatását, amelynek a felét egy állat megette s így megvédte a „gyűjtőszenvedély-től”. Megfigyeltem viszont Astrophytum myriostigma-t, amelyet 1995-ben nem láttunk itt és több Leuchtenbergia principis-t is. Miután átestem egy PGR és egy katonai ellenőrzésen, megérkeztem Tulába, ahol a „Mesón de Mollinedo” szállóban vettem ki szobát, 9,15 USA $-ért, és a szálló éttermében meg is vacsoráztam. Fondü, sertésszelet, kóla (száraznap volt: választás napján tilos a szeszesitalok árusítása Mexikóban) és egy kávé szolgált a testem táplálására, 5,8 USA $-ért. Lefekvés fél tízkor.

November 8. hétfő

A hét órai felkelést reggeli követte (kenyér, dzsem, vaj és kávé, 1,1 USA $-ért. Felhős ég alatt indultam a Turbinicarpus ysabelae élőhelyére. 1995-ös látogatásom óta az erózió erősen előrehaladt. Ahogyan elmentem az egyik vízmosás mellett, nyolc óra tizenkét perckor, két csukott liláspiros virág hívta fel a figyelmemet az Ariocarpus agavoides virágzására. Majdnem fél tízig kellett várnom, amíg a nap végre előbukkant a felhők mögül. Átmentem a vízmosás másik oldalára, de ott nem volt növény. Visszamentem az innenső oldalra, most már lassan, figyelmesen. Tucatnyi, erózió által veszélyeztetett virágzó növényt figyeltem meg. Nagyszerű látvány! Tíz órára az első növény virágai kinyíltak. Fél tizenkettőkor távoztam Tulából Jaumave és Rio Chihuc irányába. Katonai ellenőrzés volt a hídnál és a Ciudad Victoria felé épülő új útnál. A folyó bal partja mentén egy 45 cm magas Astrophytum myriostigma-t és egy 30 cm átmérőjű Echinocactus texensis-t láttam! Szintén találtam itt Ferocactus victoriensis-t, egy Echinocereus fajt, Mammillaria heyderi-t, Opuntia microdasys-t és Ferocactus hamatacanthus-t. Továbbhajtottam Ciudad Victoria felé és megálltam az Ariocarpus trigonus 1995-ben már látott élőhelyénél. A napos helyen lévő növényeken a virágok már elhervadtak, de a cserjék árnyékában lévők teljes virágzásban voltak, sárga szirmaik szinte világítottak. Az utat szegélyező sziklafal peremén tizenegy növényt számláltam négyzetméterenként. Ezután San Vicente, az Obregonia denegrii hazája felé mentem, ahol százával találtam növényeket. Sajnos a helybeliek épp az élőhely közepén ástak két kavicsbánya gödröt, hogy a rossz utat felújíthassák. A növénysűrűség 54/m² volt! Az Obregoniakon túl még Mammillaria candida, Coryphantha guerkeana, Ferocactus hamatacanthus, Ferocactus victoriensis és egy Echinocereus faj is nőtt itt. Ezután Balneario Nogalesig mentem, ahol a folyó előbukkan a hegységből. Jaumaveba délután hat órakor tértem vissza. Közben felvettem egy nagymamát az unokájával, akiknek el kellett érniük a buszt Ciudad Victorian. A „Posada de los Reyes” szállóba mentem, amit még Toni ajánlott nekem, s ez bölcs tanácsnak bizonyult. A koszt a szálló éttermében kiváló volt (csirkemell hasábburgonyával és zöldségkörettel, kóla, sör és tejeskávé, 5 USA $-ért. Este tíz órakor hajtottam álomra a fejemet.

November 9. kedd

Negyed hétkor ébresztett kedvenc madárkáim lármája. Hét órakor Miquihuana felé indultam derült időben. Az Urbina y Avila felé vezető terraceria bejáratánál megreggeliztem a „La Florida” éjjel-nappali étteremben, (sonkástojást és kávét fogyasztottam, 2,2 USA $-ért). Utána továbbmentem Miquihauanaba, végig kitűnő aszfaltúton (1986-ban itt még rosszállapotú vertföld út volt). A 16. km-nél Thelocactus conothelos-t találtam, de nőtt itt még Echinocactus platyacanthus, Neolloydia conoidea és Mammillaria brauneana is. A 24. km-nél ismét megálltam itt egy Coryphantha fajt, Mammillaria candida-t, Ferocactus victoriensis-t, Echinocactus platyacanthus és Echinocereus stramineus-t láttam. A 28. km-nél az Ariocarpus retusus-ok nem voltak virágzásban. Elértem La Peňát, ahol letértem a hegy felé. Megálltam az 5,5 km-nél, ahol Thelocactus conothelos, Neolloydia conoidea, két különböző Mammillaria faj és Ferocactus victoriensis tenyészett. Továbbhajtottam a 2800 m-en levő hágóig, de más kaktusszal nem találkoztam. Kicsivel a hágón túl, a sziklák közt egy Mammillaria fajt, néhány km-rel odébb egy Coryphantha fajt, egy Ferocactus victoriensis-t és egy olyan Mammillaria fajt, amely hasonlított a Mammillaria zublerae-re[1]. Számos fotót készítettem és egy rajzos vázlatot is, mivel ebből a növényből csak két példányt találtam. Miquihauana és Dr Arroyo közt három szakaszra lehetett osztani az utat. Az első Estanque Eguiasig jó állapotú, a második innen Entronque Antonio Penxxxxxxxxxa Nevadaig új, rosszállapotú, majd innen Estanque Dr Arroyoig förtelmes állapotú volt. Kimerülten érkeztem meg Dr Arroyoba. Mivel a „Plaza” hotel teljesen megtelt ezért a „Comercio” szállóban laktam, 5 USA $-ért, melegvíz nélkül. Egy „T-bone” combot ettem két sörrel és tejeskávéval a „Plaza” hotel éttermében, 5,2 USA $-ért. Élménygazdag nap után háromnegyed tizenegykor feküdtem le.

November 10. szerda

Hét órakor keltem, borús idő volt. A szálló közelében reggeliztem (omlettet, babot, tejeskávét, 2 USA $-ért). Elmentem a Pelecyphora strobiliformis élőhelyére, tucatjával találtam őket. A legtöbbje fiatal növény, a legnagyobb átmérője 5 cm volt. Ellenben az Ariocarpus retusus eltűnt innen. Ezen kívül megfigyeltem egy Mammillaria fajt, Thelocactus hexaedrophorus-t, Neolloydia conoidea-t, Ancistrocactus uncinatus-t és egy Stenocactus fajt. Útban Aramberri felé megálltam ott, ahol 1986-ban, az Ariocarpus kotschoubeyanus-okat (7. kép) beborította az agyag és csak térden csúszva lehetett őket megtalálni. A közelben folytatva a kutatást egy mesquitocserje árnyékában levő kis bemélyedésben tíz virágzó és négy bimbós növényt találtam! A virágzás itt később jelentkezett a gyengébb benapozottság okán. Már távozni készültem, amikor a helyi rendőrség megérkezett és érdeklődött, hogy vajon mit keresek itt. Elkísértem a rendőröket a „tetthelyre” és elmagyaráztam nekik, hogy milyen szerepet játszik a mi IOS szervezetünk[2] a növények élőhelyén történő megőrzésében, különösen a veszélyeztetett fajok védelmében, amelyeket az útépítéseken, útszélesítéseken, a mezőgazdasági és lakóterületek terjeszkedésén és az erózión túl még számos veszély fenyeget. Indoklásommal elégedetten távoztak, s én is követtem példájukat. Entronque Doloresnél megálltam, hogy megnézzem a pirosvirágú Ariocarpus retusus élőhelyét. Egyetlen növényt sem találtam, mert a területet (mezőgazdasági művelés céljából) teraszosították, feltöltötték. Felforgattak és tönkretették az élőhelyet. Ezután a Turbinicarpus schmiedickeanus ssp. gracilis élőhelyét néztem meg, amelyet Tonival 1995-ben már láttunk. A növények eltűntek, de a szikla helyettük Ferocactus pilosus-szal, egy Opuntia fajjal, egy Echinocereus fajjal és egyébbel volt ellepve. A nap hátralevő részét a Turbinicarpus schmiedickeanus ssp. dickisoniae és Turbinicarpus hoferi élőhelyének meglátogatására szenteltem, de már fél hat volt, késő a fényképezéshez. Aramberriben a „Maria Luisa” hotelben vettem ki szobát, 12,5 USA $-ért. A tulajdonosnő emlékezett rám, mert Jean-Marie Solichon és én 1994. április 7-én megajándékoztuk egy könyvvel, amely a monacói Jardin Exotique de Monaco botanikus kertet mutatta be. A szálló éttermében fondüt, csirkét, két sört és tejeskávét vacsoráztam, 6,2 USA $-ért. Tíz órakor feküdtem le.

November 11. csütörtök

Indulás fél nyolckor a Turbinicarpus schmiedickeanus ssp. dickisoniae élőhelyére (11. kép). Érkezés nyolc órakor, várakozás napfényre kilenc óra huszonkettőig. Felhasználtam a holtidőt és jegyzeteket készítettem azokról a növényekről, amelyek ezen a sziklán éltek. Kilencvenhárom kaktuszból 33 volt felnőtt, 50 %-uk az északkeleti, 40 %-uk az északi, 10 %-uk a nyugati oldalon nőtt. Hat volt virágzásban, kettő termésekkel volt megrakva. Tíz előtt öt perccel kezdtek nyílni a virágok s tíz óra harminckettőre félig kinyíltak. Háromnegyed tizenegykor a felhő szindróma miatt elmentem. Tizenöt perccel dél után értem a Turbinicarpus hoferi élőhelyére. A felhők ide is követtek, két órát vártam, mire elkezdhettem fotózni. Harminchat fiatal és harminckettő kifejlett növényt számláltam meg egy 20 x 2 m-es területen és megcsodáltam egy 22 növényből álló telepet. melyben hét kifejlett kaktusz mellett 15 picinyke növény volt, s az egész 25 cm²-en! Három növény bimbós volt. Negyed háromkor elhajtottam Galcana felé La Escondidán keresztül, ahol ismét katonai ellenőrzés volt. Puerto Cieneguillasnál (2450 m) ködbe kerültem. La Pozánál megint katonai ellenőrzésen, majd 500 m-rel távolabb növényegészségügyi ellenőrzésen estem át. Galeanába fél hatkor érkeztem meg. A „Plaza” étteremben „machaca”-t, sört és kávét vacsoráztam, 7,5 USA $-ért. A „Colonial” hotelben aludtam a Zocalo téren, 12,5 USA $-ért. Az első emeletre vezető lépcsők pont olyan keskenyek voltak, mint amikor legutóbb 1995-ben Jean-Marie Solichonnal itt jártam.

November 12. péntek

Hét órakor keltem és 18 de Marzo irányába tartottam. A diákok a várostól 8 km-re levő középiskolába tartottak. Néhányukat, akik lekésték az iskolabuszt fölvettem a kocsira. 18 de Marzóba érve rátértem a Cienega del Toro felé vezető terraceriára. Hat km után megfordultam, mert nem találtam meg a Michel Lacoste által jelzett Mammillaria glassii élőhelyet. Miután ismét 18 de Marzóba értem a Cerro Potosi felé folytattam az utazást, egy USA dollárt kellett fizetnem, hogy az elhanyagolt utat igénybe vehessem. A négykerék meghajtás most értékes szolgálatot tett, 2460 m tengerszint feletti magasságig mentem fölfelé, helyenként sűrű ködben. A Cerro egész felső része áldozatul esett az 1998. áprilisi tűzvésznek. A 18 de Marzót körülvevő fenyvesek fele megsemmisült ekkor! Galeanába visszatérve Rayones felé mentem tovább. Puente de Dios (8,5 km) után a kilátás csodálatos volt, az új út azonban csak Rayones előtt öt km-en volt aszfaltburkolattal ellátva. Fél kettőkor értem a faluba, de rögtön szaladtam az Aztekium ritteri és az Ariocarpus scapharostris élőhelyére (8. kép). Amikor kiértem az utóbbi élőhelyre az ég már kezdett beborulni. A benapozott helyeken levő növények virágai már elhervadtak. Hosszas keresgélés után végre megtaláltam az első, majd a második virágzó növényt is. Az ég egyre sötétebb lett. A felfelé cső dombokon hiába kutattam virágzó növények után. Végül egy ellenkező oldalon lévő domb északi lejtőjén ráleltem nyolc növényre, amelyek virágai az időközben a hegy mögött lenyugvó nap miatt sajnos már becsukódtak (14:55). Rayonesbe visszamentem és a „Santa Rosa” szállóban vettem ki szobát, 10 USA $-ért. Az „Oyervides-Rodriguez” étteremben vacsoráztam, ahol Jean-Marieval 1995-ben már étkeztünk. „Machaca” tojással, három sör és egy kávé volt a menü, 10 USA $-ért. Elalvás kilenckor.

November 13. szombat

Teljesen derült reggel volt, az ég mélykék. Reggeliztem Oyervides-Rodrigueznél (kenyér, méz, kávé) 1,5 USA $-ért, és kilenckor már az Aztekium ritteri élőhelyén voltam. A nap még csak a kanyon tetejét világította meg. Tíz perc múlva már a közepén lévő növények is napfényt kaptak. Ezt az élőhelyet évről évre felkerestem és egyre kevesebb növényt találtam. Az erózió pusztítja őket, az évenkénti özönvízszerű esők, amelyek kimossák a kanyon meredek falát. Most hét fiatal és nyolc öreg növényt számláltam mindössze, vajon meddig tudnak ellenállni az eróziónak? Utána visszamentem az Ariocarpus scapharostris tegnap már látott élőhelyére. Érkezésemkor a virágszirmok még össze voltak tapadva tegnapi eső miatt, ahhoz hogy kinyílhassanak előbb a napnak meg kellett szántani őket. A tegnapiakon felül még két virágzó növényt találtam. Egy 60 x 100 cm-es területen 20 növényt számláltam. Kicsit később a napfény elöntötte az északi lejtőt és a virágok lassan kinyíltak, gyönyörű a szemnek! Az autóhoz visszamenőben felmásztam egy majdnem függőleges falú dombra, amelynek gipsztartalmú talaja volt. Néhány tucatnyi méter kapaszkodás után Aztekium ritteri-k bukkantak fel. Fölfelé néztem, és százával láttam őket. 264/m² növénysűrűséget tapasztaltam! Valóságos csoda. Felfedezésemmel nagyon elégedetten folytattam utamat Santa Rosa, Cienega del Toro, San Pablo, San Rafael és Hintonék farmja felé. A terraceria jó volt Santa Rosáig, ám sanyarú állapotban volt ettől a településtől a Cienega del Toro előtti hágóig. Ezen az útszakaszon, melyen ajánlatos a négykerék meghajtású kocsi (500 m szintkülönbség 4,5 km-en). Megálltam lefotózni a Thelocactus rinconensis ssp. hintonii-kat, némelyik átmérője elérte a 25 cm-t és néhány tekintélyes méretű Neolloydia conoidea-t. Szintén találtam itt Echinocactus platyacanthus-t és egy Echinocereus fajt. Egy kiszáradt folyóvölgy mentén Mammillaria formosa-t, Mammillaria winterae-t, egy Mammillaria fajt, Echinocereus viereckii ssp. morricalii-t, egy Echinocereus fajt, Ferocactus pilosus-t, Opuntia truncata-t és egy szép Echeveria fajt is láttam, fehéren hamvas- kékes levelekkel. A prérin 2150 m-en egy Stenocactus faj tenyészett. Fél hét volt mire Hintonékhoz megérkeztem. A családdal: Georgedzsal és feleségével Alejandrával és három gyermekükkel Georgyval, Jeffel és a kis Jesicaval vacsoráztam. Fél tízkor kerültem ágyba.

November 14. vasárnap

Nyolc órakor ébredtem, kint 11,8 °C volt. Ez a nap a herbárium átnézésével, a kaktuszfajok areájának (elterjedési területének) a grafikus ábrázolására használható számítógépes programokról folytatott vitával, valamint egy létesítendő adattár alapelveinek tisztázásával telt el. A családdal étkeztünk. Georgedzsal megbeszéltük a következő napok kirándulásainak programját. Negyedtizenkettőkor feküdtem le.

November 15. hétfő

Hét órakor keltem, az ég teljesen derült volt. Alejandra Georgyt elkísérte az iskolába. Kilenc órakor George és én elindultunk Entronque San Roberto irányába, ahonnan Linares felé vettük az irányt. Első megálláskor az Echinocereus pulchellus ssp. sharpii-t és az Echinocactus horizonthalonius-t láttunk. Folytattuk utunkat San Juanito de Solisig, ahol balra tértünk a Sierra felé. A terraceria itt gyorsan brechává alakult. A délnyugati lejtőt átkutatva nagy Mammillaria glassii sarjtelepeket találtunk. Sajnos számos növény elpusztult a túl nedves időjárás miatt. Kettő előtt tíz perccel tértünk vissza a főútra, de előbb egy tisztáson megállva Echinocereus knippelianus-t leltünk. Kicsivel Rancho Ramirez után ismét megálltunk, hogy megfigyelhessük az Echinocereus knippelianus ssp. kruegeri-t. A következő megálló Pablillo előtt volt, ahol Escobaria asperispina-t és Mammillaria weingartiana-t tanulmányozhattuk. Fél hét után öt perccel láttuk viszont Alejandrát és a három gyereket. Együtt vacsoráztunk, majd fél tízkor lefeküdtem.

November 16. kedd

Hét órakor kidugtam az orromat, az ég felhőtlen volt, de harapós hideg. Kilenc óra után öt perccel elbúcsúztam a 84 éves James Hintontól. George és Jeff társaságában a Los Enebros farm felé indultunk. Megérkezve engedélyt kértünk a Cerro de Agua meglátogatására, ahol egy Stenocactus faj, Ferocactus hamatacanthus, Mammillaria heyderi, Mammillaria formosa, Opuntia microsdasys, Echinocactus horizonthalonius, Ferocactus pilosus, Neolloydia conoidea, Mammillaria winteri, Echinocactus platyacanthus, Hamatocactus uncinatus, egy Echinocereus faj és Ariocarpus retusus nőtt. Egy valódi botanikus kert, amelynek ékszere a Mammillaria sanchez-mejoradae! (9. kép) Megnéztük a Mammillaria két élőhelyét, amely George és Toni Hofer tanulmányának terepe volt, 1999-ben (2). Pontosan délben elbúcsúztam Georgetól is és Sandiáig hajtottam, ahol megvendégeltem magam két tasak chipsszel, egy kenyérrel és egy kólával, 0,5 USA $-ért. Már fél kettő volt, elhatároztam, hogy felmegyek a Cerro Hijóra, Ascencion közelében, hogy lefényképezhessem a Mammillaria ascensionis-t. Egy erdészeti úton autómmal 2150 m magasságig jutottam. Gyalog mentem tovább egy ösvényen, majd bementem a sűrűbe a csúcs felé. Másfél óra múlva elértem a sűrű növényzet határát (2570 m). Ekkor láttam csak, hogy a Cerro Hijo teljes felső része a lángok martaléka lett! Ennek ellenére átkutattam a megfeketedett sziklákat, de vegetációnak nyoma sem volt. Csalódottan ereszkedtem lefelé, útközben Thelocactus conothelos ssp. argenteus-t (magassága és átmérője 18 cm volt) és egy Echinocereus faj több egyedét találtam, 2370 m magasságban. Matehualaba este nyolc órakor érkeztem meg, aholis kedvenc éttermemben, a „le Chivero”-ban vacsoráztam, levest, báránycombot egy Tequilával, egy sört és egy kávét, 8,4 USA $-ért. A „Capri” hotelban háltam, 12,3 USA $-ért.

November 17. szerda

Ébresztő negyednyolckor, indulás Charcas felé. George felvilágosítása nyomán megálltam az Ariocarpus bravoanus ssp. hintonii élőhelyén, ahol három órán át hiába keresgéltem. Sajnos már csak lyukak voltak a helyükön! Ellenben Thelocactus hexaedrophorus-t, Echinocactus horizonthalonius-t, egy Echinocereus fajt, Mammillaria heyderi-t, Thelocactus bicolor-t, Echinocereus pectinatus-t, Neolloydia conoidea-t és Ancistrocactus uncinatus-t találtam. Charcasban vettem egy fél sült csirkét, 2,4 USA $-ért, ebédre. Venados előtt katonai ellenőrzésen estem át. A 125. km-nél megálltam, Reto Dicht és Adrian D. Lüthy monográfiája számára Coryphantha-kat fényképezni, amelyek 1999. áprilisához képest rosszabbul néztek ki (5). Coryphantha-kon kívül Echinocactus horizonthalonius-t, Ancistrocactus uncinatus-t és Ferocactus pilosus-t találtam még. Anahualco mellett irányt vettem Ipiňa felé, amelynek vasútállomása van az Anguascalientes – San Luis PotosiTampico vonalon. Ipiňa előtt megkérdeztem az utat a parasztoktól. Épp az agávé betakarításához szükséges „pencas” szerszámokat rakodták – az agávéból mezcalt, pálinkát, készítenek. Útmutatásuk szerint Tulillóig mentem egy terracerián, amely brechává romlott az utolsó négy km-en. 1999-ben Toni és Fitz-Maurice-ék már feltárták a régiót (2). Találtam Ferocactus histrix-et, Mammillaria nana-t, egy Echinocereus fajt, Ferocactus latispinus-t, Mammillaria magnimamma-t és Coryphantha clava-t. Ám sajnos hiába kerestem az elődöm által itt látott Mammillaria bocasana-t. Az idő eljárt, negyed hatkor indultam San Luis Potosiba Tolosan át. Fitz-Maurice-éknál aludtam.

November 18. csütörtök

Indulás San Luis Potosiból fél kilenckor Mexikóvárosba. San Luis de la Paznál Mineral del Pozo felé tértem. A falubeli fűszeresnél kekszet és fagylaltot vettem, 1,3 USA $-ért. A tulajdonosnő elmondta, a település történetét, amely fénykorában 90 000 lakost számlált az itt felfedezett igen gazdag arany- és ezüst lelőhelyek eredményeképpen. Ez után megálltam a Mammillaria albiflora élőhelyén és megállapítottam, hogy a növények éppoly számosak, mint 1995-ben. Querétarónál lehajtottam az autópályáról, hogy Bernalnál megtekintsek egy új Turbinicarpus pseudomacrochele élőhelyet (2). Délután négy óra volt mire a spanyol gyarmati stílusban épült városba értem. Úgy határoztam hát, hogy inkább továbbmegyek Mexikó-városba. Tepotzotlantól Coyoacanig (Mexikó-város déli része) az út három óráig tartott a dugók miatt.

November 19. péntek

Fél hétkor ébredtem és a „Puebla” metróállomásra mentem, hogy felvegyem Salvador Ariast, aki az elkövetkező három napon elkísért útjaimon. A Mexikó – Puebla – Oaxaca autópályán haladtunk. Gyönyörű idő volt s a kék ég hátterében jól látszott a Popocatepetl és az Ixtacihuatl vulkán. Lenge füstfelhők szálltak a Popo kráteréböl. Miahuautla és Coixtlahuaca között a csodás vidéken egész dombokat borított be a Neobuxbaumia tetetzo erdeje. Egy kiemelkedően szép műszaki, sőt műalkotáson, a Rio Calapa hídján keltünk át a Puebla és Oaxaca állam határán. Concepción de Buenaventura felé letértünk az autópályáról s ezután San Miguel Astata felé mentünk. Az út itt gyorsan brechává degradálódott, ahol a négykerék meghajtás igen hasznosnak bizonyult. Az első megállónál virágzó Ferocactus recurvus-t láttunk, a másodikon a Mammillaria hernandezii (10. kép) élőhelyét. Mesés! Teljes virágzásban voltak. Ugyanitt Coryphantha retusa ssp. melleospina is volt. Ezután San Francisco Teopanba mentünk, de útközben lefotóztuk Don Eusebio házát, akivel a Mammillaria hernandezii élőhelyén találkoztunk. Az épület agávéból készült: a széles levelek fedték a tetőt, a falak pedig a virágszárakból épültek éppúgy, mint a gazdasági udvar kerítése. San Franciscoba délután ötkor érkeztünk, már túl késő volt ahhoz, hogy elérjük az Echinocereus pulchellus ssp. acanthosetus élőhelyét. Ezért visszatértünk Jicotlan Magdalenába, ahol ittunk a helyi snapszból, amit „amarguito de tejocote”-nak hívtak. Volt amarguito goyavéval és ánizzsal is, amelyből vettem is egy üveggel, 2,5 USA $-ért. Mivel ebben a faluban semmiféle szállás lehetőség nem volt, átmentünk Tamazulapamba a „Don Pedro” hotelba, személyenként 8 USA $-ért. Estebédünket az Iris étteremben költöttük el (tojás, sertés pikáns mártással, tortillával és babbal, sör és kávé, 3,5 USA $-ért személyenként). A szálloda falán még látszottak a minapi földrengés nyomai, amelynek Puerto Escondidónál volt az epicentruma és a Richter-skála szerint 7,4 erősségű volt. A városi elöljáróság összeroskadt tornyát éppen újjáépítették. A templom tornyán is komoly károsodásokat láttunk.

November 20. szombat

Hajnali ötkor ébresztettek a városi elöljáróság tetejére szerelt hangosbeszélők, amelyek az 1910-es mexikói forradalom évfordulója alkalmából zenét harsogtak. Első számként a „Levél anyámhoz” című remekművet adták Richard Claydermantól! Ezután még egy teljes órán keresztül üvöltött az „édes” muzsika. Ugyanebben az időben egy katonazenekar is játszott, természetesen egész más zenét, hazafias dallamokkal kisérték a felvonulást. Hogy a hangzavar még szörnyűbb legyen petárdákat durrogtattak. Hat órakor felvonták a lobogót, hét órára ismét teljes volt a nyugalom, lehetett volna aludni. Visszamentünk San Francisco Teopanba az Echinocereus pulchellus ssp. acanthosetus élőhelyére, ahol egy virágzó Coryphantha fajt és Ferocactus recurvus-t találtunk. Visszatértünk San Franciscóba, ahol megtekintettük az iskolák ünnepi felvonulását. A Simon Bolivar óvoda növendékei az alkalomhoz illő, hagyományos mexikói viseletben voltak, azaz a kisfiúk a forradalom vezérének, Zapatanak ruháiban, fapuskákkal, karton tölténytárakkal, míg a kislányok Adelitának öltöztek. Déli tizenkettőkor elmentünk, hogy átvizsgáljuk a templom mögötti dombot. Fölfelé félúton egy szorost elzáró sziklán egy Mammillaria-t találtunk, mely nagyon hasonlított a Mammillaria dixanthocentron-ra. Kicsit feljebb a sziklafalakon egy Stenocactus faj nőtt. Mivel itt nem lehetett feljebb jutni, visszafordultunk és egy másik ösvényen a szomszédos dombra indultunk. A tetőre felkapaszkodva Mammillaria tepexicensis-t kerestünk, de sajnos hiába. Ellenben egy orchideafaj, a Laelia furfuracea példányai épp virágzásban voltak. Lefelé menet megfigyeltünk egy Mammillaria fajt. A sziklákról Disocactus schrankii-k csüngtek, némelyik több méter hosszan. A városban két kalapot vásároltunk a napsütés ellen, amelyek a Dasylirion leveléből voltak fonva, 0,4 USA $-ért kalaponként. Tamazulapamba este fél nyolckor értünk vissza. Az éjszakát ismét a „Don Pedro” szállóban töltöttük. Most azonban a „Coquis” étterembe mentünk, ahol kiváló koszt volt (leves, „chili relleno, carne asada” hasábburgonyával, két sör és „olla” kávé, 9 USA $-ért két személyre).

November 21. vasárnap

Hat óra negyven perckor ébredtem. Tejupanba mentünk, megálltunk a „Coquis” étteremnél reggelizni (kiváló, valódi narancslevet, tejeskávét, vajaskenyeret és mézet) 4,8 USA $-ért két személyre. A földrengés Tejupanban is látható nyomokat hagyott. A település után megálltunk a folyó partján, hogy Mammillaria oteroi-t keressünk. Az októberi nagy esőzések azonban olyan nagy árhullámot okoztak, amely az itt tenyésző növények többségét elsodorta. Félórányi kutatás után végre találtam egy megmenekült Mammillaria oteroi csoportot, amely több mint három méterrel a vízszint fölött helyezkedett el. Néhányukon piros, gömbölyű termések voltak. Láttunk még egy Mammillaria fajt és Ferocactus macrodiscus-t is. Távoztunk Huajuapan de Leon felé. Átmentünk Las Pilason a Mammillaria kraehenbuehlii élőhelyén és Chilán, ahol megcsodáltuk a teljes virágzásban lévő Mammillaria solisioides-t Kicsivel El Papayo előtt egy virágzó Mammillaria fajt, Pilosocereus chrysacanthus-t, Stenocereus stellatus-t, Stenocereus dumortimeri-t, Escontria chiotilla-t, Pachycereus grandis-t, Pachycereus weberi-t és Ferocactus recurvus-t fényképeztem. Délután háromnegyed hatkor búcsút vettem Salvadortól Capu de Pueblanál és barátaimhoz mentem, hogy néhány napot együtt töltsünk. (Ezekről a napokról nincs beszámoló. A főszerkesztő.)

November 25. csütörtök

Pueblaból tíz órakor indultam Metztitlan felé. A Rio Grande Tulancingónál lévő hídjának a bejáratánál balra tértem, hogy lefényképezzek egy plakátot, amely felhívja a látogatók figyelmét arra, hogy a Metztitlan völgy egy természetvédelmi terület. A táj képe igen szokatlan volt. Az 1999. októberi igen erős esőzések következtében létrejött példátlan árvíz óriási károkat okozott a mezőgazdaságban és a településeken. A folyó agyag hordaléka félmagasságig ellepte a parton lévő diófaültetvény törzseit. Megálltam Tres Crucesben és beszéltem egy gazdával. Megmutatta a háza falán az árhullám tetőpontját. Mindent elveszített. Két hónappal a katasztrófa után földjeit még mindig méteres víz borította. Egy zsák narancsot, kétszersültet és ivóvizet adtam a családjának. Viszonzásképpen keresett néhány szem diót, elpusztult fái gyümölcsét, emlékbe. Fél négykor értem Metztitlanba. A Turbinicarpus horripilus-ok és a napos helyen lévő Mammillaria geminispina-k teljes virágzásban voltak, míg a Ferocactus glaucescens-ek bimbóztak. Le akartam fotózni egyet, de elcsúsztam és elterültem, épp egy telepnyi Turbinicarpus horripilus közepébe. Vádlijaim nyomban „horripilus”-ok lettek, azaz sörték meredeztek belőlük s szerencsétlenségemre esés közben egy „mala mujer”-t is összeszedtem. A kezem jó ideig csípték e mérges Euphorbia faj csalánszőrei. Egy kapitális méretű Astrophytum ornatum-ot is láttam, a magassága 156 cm volt. A „Plaza” hotelban szálltam meg, 6 USA $-ért, amelyben Jean-Marie Solichonnal már jártunk 1995-ben. A Los Arcos a Buenavista étterembe mentem vacsorázni (garnélalevest, óriásgarnélát „l’ajillo” módra, sört és kávét fogyasztottam, 6 USA $-ért. Este tízkor feküdtem le.

November 26. péntek

Egy órával azután, hogy elaludtam, egy „borrachos” trupp érkezett a szállóba, ordítozva és ugrálva, a zenét a legnagyobb hangerővel bömböltetve. Az épület úgy rengett, hogy azt hittem összedől. A cirkusz hajnali ötig tartott, akkorra már holtrészegek voltak. Az éjszakai nyugalom tehát rövid volt, mert fél nyolckor már felkelteni és távoztam Amajatlan felé. Amikor felértem a település fölötti hágóra, borzasztó látvány terült elém. Az októberi felhőszakadások megháromszorozták a metztitlani lagúna felszínét s így az minden megművelhető földet elöntött. Csak a fák felső ágai látszottak ki a vízből. A lagúna felszíne 15 métert emelkedett! San Cristobalba csak hajón lehetett eljutni. A lagúna melletti út El Carrizal és Hualula közt víz alá került. Megfordultam hát, és 123 km-t kerültem Molango és Eloxochistlan felé, hogy Hualuláig elérjek. Entronque Eloxochistlan és Hualula közt (19 km) csodálatos a táj. A terraceria állapota viszont annál kevésbé. Az útszéli igen meredek és nedves rézsűn a széleslevelű Pinguicula violaszínű virágai nyíltak. Megálltam Eloxochistlan piacán, majd folytattam az utat Hualula felé egy kiváló minőségű aszfaltúton. Kicsivel a falu előtt letértem Gilóba, ahová délután fél háromkor érkeztem, de tovább is mentem Almolón felé. Az első megállásnál siker nélkül kerestem a Mammillaria humboldtii-t, amelyet itt Michel Lacoste (4) látott. Ezzel szemben találtam Mammillaria longimamma-t, egy Mammillaria fajt, Ferocactus echidne-t és Ferocactus glaucescens-et. Szédítő leereszkedés után Almolónba értem, ahol másodszor álltam meg és Astrophytum ornatum-ot találtam. Kicsit tovább, a harmadik megállásnál Turbinicarpus horripilus-t, Ferocactus glaucescens-et, egy Ferocactus fajt, Mammillaria geminispina-t, egy Mammillaria fajt, Cephalocereus senilis-t, Stenocereus dumortieri-t, Astrophytum ornatum-ot és Myrtillocactus geometrizans-t figyeltem meg. Folytattam az utat San Juan Almajaquébe. Délután öt óra volt mire ahhoz a hídhoz értem, amelyen a települést meg lehetett közelíteni. Ám a híd eltűnt, két hete elsodorta az árvíz. A lakosok kifeszítették a kábelt a két part között, amelyre egy gondolát függesztettek. Ez az ideiglenes „függővasút” kötötte össze a települést a külvilággal. Otthagytam hát a kocsit és a hálózsákomat magammal hozva beszálltam a gondolába. Megérkeztem a túloldalra és szálláshelyet kerestem. Sajnos a faluban sem étterem, sem szálloda nem volt. Nyolc órakor az elöljáró úgy informált, hogy aludhatok a „Centro de Salud”-ban (a menhelyen). De amikor az épület elé megérkeztünk közölte, hogy nem találta meg a kulcsot és azt tanácsolta, hogy a menhely előtt a földön aludjak. Kibontottam hát a hálózsákomat és elhelyezkedtem. Kicsit kemény volt ugyan a fekvés, de egyes vélemények szerint ez jót tesz a hátgerincnek.

November 27. szombat

Kakasszóra ébredtem fél hétkor. 10 °C volt, a köd a napkelte után (háromnegyed nyolckor) részben eloszlott. Egy falusi asszony frissen pörkölt kávéval és saját készítésű kétszersülttel kínált. Fél tízkor a kábelgondolán átkeltem a folyó fölött és megkerestem a kocsimat. Molango felé mentem a tegnapi terracerián. Időközben a köd teljesen feloszlott és hétágra sütött a nap. Nem sokkal indulásom után máris megálltam a még zöld termésű Coryphantha octacantha-t lefényképezni. A Neobuxbaumia polylopha-k erdőt alkottak. Távolabb tucatnyi virágzó Turbinicarpus horripilus nőtt a napos sziklákon. Ismét felkerestem és átkutattam a tegnap látott Turbinicarpus horripilus élőhelyet, ahol egy Mammillaria geminispina krisztátát találtam. Kissé a Hualula-Eloxochistlan-i elágazás előtt a metztitlani lagúna fölött ismét megkíséreltem megtalálni a Mammillaria humboldtii-t, sajnos ismét eredménytelenül. Ellenben virágzó Mammillaria magnimamma-t és egy Stenocactus fajt leltem. Fél ötre járt az idő, ideje volt Molangóba visszatérnem, ahol a Plaza hotelben, 8 USA $-ért, éjszakáztam. Sokáig kellett egy nyitva tartó vacsorázóhelyet keresnem. Végül ráakadtam a Mary étteremre, ahol „carne asada, frijoles”-t, rizst és egy sört fogyasztottam 3,2 USA $-ért. Én voltam az egyetlen vendégük!

November 28. vasárnap

Negyed nyolckor keltem, hideg volt. Elindultam Pachuca felé, de előbb megálltam a Los Arcos á Buenavista étteremnél (omlett, két „tacos” gombával, két „liquados” banánból 3,3 USA $-ért). Az étteremtulajdonos egy 1999. október 6-án készült fotót mutatott a megáradt folyóról. Döbbenetes volt. A vízszint mindössze 50 cm-rel volt csak a hídpálya alatt! Ezután elmentem Cephalocereus senilis-t fényképezni és megnéztem az Echinocactus platyacanthus Metztitlan-völgyi legsűrűbb állományát Pachucán. Actopanon, Ixquimilpanon, Zimapanon, Cadareytán át Bernalba mentem. Miután a Moctezuma duzzasztógáton áthajtottam Mesa de Leonba értem, ahol mindössze három Ariocarpus kotschoubeyanus-t találtam. Ezután az Echinocereus schmolli élőhelyére mentem, de sajnos hiába kerestem. Nekem sem volt tehát több szerencsém, mint Toninak 1995-ben. Bernal egy spanyol gyarmati időben épült elragadó kisváros, amely hírneves lett a filmesek közt, sok mozifilmet és televíziós produkciót forgattak itt. A példásan tiszta Robert’s szállóban vettem ki szobát 10 USA $-ért, majd a La Toscana olasz étterembe mentem, amelynek a falait Urbino hercegéről és hercegnőjéről, továbbá Firenze városáról készült reprodukciók díszítették. Egy valódi faszénparázson sült pizzát ettem. (Hiányzik az ára! Úgy látszik tényleg nagyon finom volt. A fordító.) Fél tízkor kerültem ágyba.

November 29. hétfő

Nyolc órakor indultam megkeresni a Toni által jelzett új Turbinicarpus pseudomacrochele élőhelyét (2). Negyed tízkor feladtam, anélkül, hogy egyet is láttam volna. Tolimanon, Colónon, Queretarón, Irapuatón, La Piedadon át délután öt órakor értem Guadalajarába. Így végződött ez az 5866 km-es utazás, amelynek során 100 km-ként átlagosan 7,8 liter benzin fogyott.

Irodalom:

Lechner, Peter (1993). AfM 17 (2): 69-75.

Hofer, Toni: Szóbeli közlés.

Pilbeam, John (1999). Mammillaria, The Cactus File Handbook: 6, 324.

Lacoste, Michel: Szóbeli közlés

Châlet, Jean-Marc (2000). Succulentes 23 (2): 3-11 és 23 (3): 24-32.

Reppenhagen, Werner (1991). Die Gattung Mammillaria. Monographie 1: 266.

A fordító köszönetet mond Dr. Jánossy Lászlónak az ornitológiai (madártani) információért és Dr. Mészáros Zoltánnak a spanyol kifejezések fordításáért.

Fordította: Kassai István