KAKTUSZ-VILÁG 2004. október (XXVIII/4) 184-186. oldal

A karácsonyi kaktuszokról, még egyszer

 

Summary: Once again about the Christmas cacti. The Christmas cactus was difficult to keep and blossom in the author's collection. In its keeping almost everything had to be in perfect harmony. In the summer vegetation period, all of his plants were kept outdoors. Once, he placed the cacti among the branches of the tea-rose bushes, supposing that would be more similar to their original habitat, and the needs and pestiferouses of the two plants were similar as well. The Christmas cacti, which were placed among the tea-rose bushes, grew twice as better as those kept outdoors.

In winter they were placed into a south-easterly room and were not watered until the appearance of buds. Afterwards, they were given only that amount of water that was enough for wetting only the top of the soil. After deflorescence they were again watered more rarely. Here, all the species of the cacti, which were grew stronger among the tea-rose bushes in the summer, florished. It is interesting, that after a cold raining in October, none of them decayed, however at least 15% of other species did.

 

Zusammenfassung: Über die Weichnachtkakteen noch einmal.

Der Weichnachtskaktus war in der Sammlung vom Autor schwer zu halten und zum Blühen zu bringen. Bei der Pflege muss alles im Gleichgewicht gehalten werden. Der Autor hat in der sommerlichen Vegetationsperiode alle seine Pflanzen im Freien gehalten. Einmal hat er diese zwischen Teerosen platziert, da er dachte, dass diese stelle dann mehr ihrem ursprünglichen Habitatsverhältnisse entspricht und die Forderungen bzw. die Schädlinge der zwei Pflanzen auch gleich sind. Die Weihnachtskakteen wuchsen zwischen den Rosenstöcken anderthalb mal so schnell, wie die anderen irgendwo im Garten gepflanzten.

Im Winter haben sie in einem südöstlich liegenden Zimmer ihrem Platz gefunden und bis zum Erscheinen der Knospen kein Wasser erhalten. Danach nur so viel Wasser, dass die Erdoberfläche feucht war. Nach dem Abblühen wurde dann wieder weniger gegossen. Alle Arten der im Sommer zwischen den Rosenstöcken gewachsenen Weihnachtskakteen blühten sehr reich. Es ist interessant, dass nach einem kalten Oktoberregen keine dieser Pflanzen abstarb, obwohl mindestens 15% der anderen Arten eingingen.

 

 

Ki tud ellenállni a piaci standon, vagy a virágboltban kínálkozó, életerőtől duzzadó, bimbókkal megrakott karácsonyi kaktusznak? Később persze kiderül, hogy ez egy igényes növény. Nem szereti a hideget, de a túlzott meleget sem, nem viseli el a túlzott nedvességet, de a szárazságot sem, irtózik a tűző naptól, de éppúgy a teljes árnyéktól is. Nem tűri a huzatot, a szelet, a sugárzó hőt, cserepének mozgatását, forgatását. Egyszóval egy valódi nebáncsvirág.

Édesanyám kedvenc virága a karácsonyi kaktusz, így mindig volt belőle néhány tő. Elképesztő mennyiséget pusztítottunk belőlük. Ette őket nálunk a lisztharmat, rothasztotta baktérium. Fagyasztottuk őket csutkára, szárítottuk zörgősre. Rágta őket takácsatka, levél-, pajzs-, és gyapjastetű, mezei poloska, sőt, szabóméh. Tördelte őket kutya, pofozta rojtosra hajtásaikat kismacska. Virágozni viszont nem akartak… Néhány évig, 1990 és ’96 között mégis szép sikereket értünk el e kényes növénnyel. Ezért is adom közre ezt az írást.

Mivel ekkoriban még nyáron néhány hetet vidéken töltöttünk, a szobanövényeket a szomszédasszonyra, Terikére bíztuk. Eleinte a karácsonyi kaktuszok a bejárat előtti termetes tearózsa bokrok mellett kaptak helyet. Az egyik évben megkértem Terikét, ugyan, engedje meg, hogy a karácsonyikat a bokrokba tegyem. Meghökkenten nézte, ahogy a cserepeket a rózsák tőhajtásai közé illesztettem, hiszen így azok a földtől mintegy 25-30 cm-re kerültek. És ez jó ötletnek bizonyult:

 

-         A rózsát minden gazda kártevőmentesen tartja. Mivel a két növény kártevői gyakorlatilag azonosak, ez így egy füst alatt elvégezhető.

-         A rózsát minden gazda bőven locsolja, hőségben akár naponta többször is. Mivel a két növény egyformán vízigényes, ezt a karácsonyi kaktusz meghálálja.

-         A karácsonyi kaktusz ennél a tartásmódnál közvetlenül a rózsa lombozata alatt van. Ennek természetes párologtatása biztosítja a fánlakó növények által olyannyira kedvelt nedvesebb mikroklímát.

-         Végezetül a rózsa lombja alatt a karácsonyi fejlődéséhez optimális zöldárnyék van.

 

A rózsabokor közepén levő karácsonyik másfélszer akkorát nőttek, mint a bokrok mellett levők, és kétszer jobban fejlődtek, mint a Terikénél a napos ablakban, szúnyogháló mögött senyvedő társuk. A következő évben már minden karácsonyi a bokrok közepén csücsült.

Növényeink a májusi fagyveszély elmúltától egészen az első talajmenti fagyveszélyig itt nyaraltak. A hideg esők nem károsították őket. Lehetünk persze óvatosak is, ha hőmérsékleti minimum +4 fok alá süllyed, esővédett helyre, vagy rögtön a teleltetőbe vihetjük növényeinket.

A karácsonyi kaktuszok teleltetése problematikusabb. Amire vigyázni kell, az a hideg huzat és a sugárzó hő elleni védelem. Szerencsénk volt, mert a bár cirkófűtésünk van, de délkeleti szobánk is, amelyben két franciaablak van. Itt a fűtőtest a szoba ellenkező oldalán helyezkedik el. A szobát csak nulla fok felett szellőztettük, persze nem az ablakot nyitottuk ki, amely előtt a növények voltak. Hideg időben az ajtón, a másik helyiségen keresztül levegőztettünk. A növények cserepe alá cseppfogót tettünk, ami nem csak a padlót védte a víztől, hanem a cserepeket is, az ablak résein a nagy fagyok idején beáramló hidegtől is. A növényeket az ablaktól 25 cm-re helyeztük, két sorban, hogy elegendő fényhez jussanak. Egyáltalán nem öntöztünk a bimbók megjelenéséig. Mikor már borsszemnyiek voltak, egy alapos öntözést kaptak, utána két-háromnaponta épp annyit, hogy a talaj teteje nedves legyen. Az elvirágzás után az öntözést ritkítottuk, hetente egyszer kaptak nedvesítést egészen addig, amíg ismét nyári helyükre, a rózsákra kerültek.

Édesanyám a növényeket állott vízzel öntözte, amelyhez mindig hozzáöntötte a maradék teát. Ez - talán - javítja az öntözővíz kémhatását, enyhén savanyíthatja azt (rum adagolásával nem kísérleteztünk). A nyáron megerősödött karácsonyik így, ezen a nem optimális, épphogy megfelelő helyen is gyönyörűen virágoztak, decemberre tarka virágszőnyeggel borítva el az ablak előtti sávot.

 

A sikeres években a következő változatok voltak nálunk tartásban:

 

-         „Hagyományos” változat, karéjos élű szártagokkal, közepes méretű liláspíros virággal. Ez volt a legkényesebb, ez virágzott a legkevesebbet.

-         Fűrészesen élelt szártagú, nagy liláspíros virágú változat, talán hibrid (var. crenulatus Borg.). Boldogult Ady Páltól vásároltam az 1985-ös állatkerti kiállításon, Pereskia-ra oltva. Pár év múlva egy cicamama gyermekeit épp ezen a növényen ugróiskoláztatta. Későn vettem észre a hancúrozást, így az alany az oltás helye alatt 45 fokban megtört. Így is szépen fejlődött, de nem akartam féloldalas növényt, ezért leszedtem az alanyról és háromfelé osztottam. Ez edzett és hálásan virágzó klón volt. (ld. Kaktusz- Világ 2002/ 3: 107. o. 16. kép).

 

A következő hibrideket édesanyám vette, mind fűrészes élű változat:

 

-         Nagy, fehér, másnap rózsaszínesedő virágú hibrid, talán botanikai változat (var. delicatus (N.E. Brown) Borg.). Edzett, hálás.

-         Nagy, sárga, másnap rózsaszínesedő virágú hibrid, kissé kevesebbet virágzik.

-         Nagy rózsaszín virágú hibrid, ilyenből egyébként legalább négyféle árnyalatot láttam, ez az egyik a sok közül. Kicsit kényesebb.

-         Kisebb, pecsétviasz-vörös virágú hibrid. A hajtások végén kettő, néha három virág is megjelenik. Nem úgy hervad el, mint a többi, a virág nyitva marad, és a hajtáson szárad el. Ez sem virágzik annyit, mint a lilásvörös és a fehér hibrid.

 

A kereskedők ezeket a növényeket hármasával ültették egy cserépbe, ezeket a következő tavaszon szétültettem, szép formás növény lett mindből. A kaktusz-idillnek már 1996-ban kis híján vége szakadt. Tovább kellett vidéken maradnunk, emiatt szegény növényeimet szabadon verte a hideg októberi eső. Mintegy 15% azonnal el is pusztult, néhány csak később, de van, amelyik még most sem tért magához. Feljegyzéseim szerint a karácsonyi kaktuszok közt nem volt veszteség.

1997-ben már elővigyázatosabb voltam, a növényeket esővédett helyre vittem ősszel. De megint vidéken voltunk, amikor az első fagyok bejöttek. Ez a kaktuszok közül csak a karácsonyikat károsította, de azokat látszólag végzetesen: valamennyi csutkára fagyott.  Természetesen nem dobtam ki a maradványokat, megvártam, hogy mi lesz tavasszal. Meglepetésemre mindhárom fehér virágú hibrid, és az Ady-féle három tőből kettő kihajtott! Sajnos, Piciri macskám a fejébe vette, hogy ezek alatt a karácsonyi kaktuszok alatt egér lehet, mert minden óvintézkedés ellenére addig és annyiszor kaparta ki őket, hogy végleg kimúltak szegények. 1999-ben Terike elköltözött, kezdődött a társasházi háború. 2000-ben betörtek hozzánk, épp azon a franciaablakon, ami előtt a karácsonyik álltak. Azóta ott a redőnyt általában leeresztve tartjuk. A karácsonyikról tehát fájó szívvel lemondtunk.

Tanulságul szolgáljon tehát az, hogy nincs kényes növény. Az, hogy egy növény igényes, nem azt jelenti, hogy éjt nappallá téve dolgozni kell megtartásáért, hanem azt, hogy meg kell ismerni élőhelyi körülményeit (Internet!), és lehetőségeinkhez képest a szerint tartani. Ha ez nem megy, a növényt megvásárolni sem szabad.

A karácsonyi kaktuszok tearózsán nyaraltatását pedig nem csak azért ajánlom kedves Gyűjtőtársaimnak, mert itt számukra külön munka ráfordítása nélkül optimális körülményeket biztosíthatunk, hanem e tartásmód helytakarékossága okán is.

 

Kassai István

1124 Budapest

Lejtő út 31. I/1

 

Illusztráció: 174-175. oldalon öt színes fotó.