Vitairat: MAGYAR NEMZET 1989 július 11.

Hungaroton válasza: MAGYAR NEMZET 1989 július 25.

Göblyös Péter vitazárása: MAGYAR NEMZET 1989 szeptember 7.

 

MAGYAR NEMZET 1989 július 11. (LII/160) Visszhang 3. oldal

ERKEL FERENC KIADATLAN ÉLETMŰVE

 

Már a múlt században nyilvánvaló volt, hogy Erkel nemzetközi viszonylatban is halhatatlan zenei értéket alkotott. Azóta is szaktekintélyek és zenekedvelők sora figyelmeztet az életműkiadás parancsoló szükségességére, amiről zeneműkiadásunk láthatóan nem ,vett és nem is vesz tudomást.

1945 óta mindössze az alábbi Erkel-kották jelentek meg:

Kispartitúra-formában a Hunyadi nyitány 1956-ban és az Ünnepi nyitány 1966-ban. Zongorakivonat-formában a Bánk bán – legújabban 1957-ben – és a Hunyadi László – legújabban 1968-ban. Sajnálatos, hogy különféle prozódiai változtatásokon kívül lerövidítették, szerkezetileg is módosították, mindkét művet a század első felében uralkodó 1 képes volt kiadni nemzeti zeneköltőnk életművéből, Eredeti, teljes formában egyetlen mű jelent meg: az Ünnepi nyitány, amely feltételezések szerint Erkel Ferenc fiának, Gyulának a szerzeménye!

1968 óta egyáltalán nem jelent meg új Erkel-kotta. „A Zeneműkiadónak nincs módja arra, hogy Erkellel foglalkozzon” – mondja a kiadói szerkesztő. Ezek szerint Erkel művei – a Hunyadi és a Bánk sem kivétel! – továbbra is csak a százéves, kézzel másolt szólamanyagból és vezérkönyvből játszhatók. Ezek fénymásolatait küldik külföldre is, szégyenszemre.

Nemcsak a zeneműkiadásban adósa Erkelnek a magyar kulturális élet. Nemzeti operáink: a Hunyadi László és a Bánk bán –a zeneműkiadás kivételével- –méltó helyen állnak zenei életünkben. Ám a rádió- és lemezfelvételek, a tv-filmek és az operaelőadások a már említett átdramatizált, kétharmadára rövidített Nádasdy – Rékai féle átdolgozást vették és veszik alapul. Jó hír, hogy az Operaház az eredeti Hunyadi bemutatására készül.

Alaposan megkurtítva újították fel a Brankovics Györgyöt 1962-ben és a Saroltát 1971-ben. A rádió mindkettőt felvette, de egyik sem maradt repertoáron. A Magyar Rádió a Bátori Máriát 1986-ban, a Névtelen hősök című operát 1981-ben rögzítette, ez utóbbiról tv-film is készült, operaházi bemutatókra azonban nem került sor.

Az Erzsébet című operát emberemlékezet óta nem játszották, a Dózsa Györgyöt pedig – Erkel legnagyobb művét – utoljára 1869-ben! Jókai Mór librettója régen azért nem tetszett, mert egy lázadót dicsőít, később meg azért [nem], mert [nem] szocreál modorban teszi. A rádió tervezi a Dózsa György felújítását, operaházi bemutatóról azonban szó sincs – mint láttuk, ez is egyfajta tradíció.

1988-ban Szent István évét ünnepeltük. Erkel utolsó befejezett operája a Szent István, Helyette „szentté avatták” az István, a királyt.

Hangszeres műveiről, operaátiratairól még az előadóművészek sem tudnak. Ez nem is csoda, utoljára a múlt században adták ki ezeket a darabokat, talán egy-két kottapéldány, ha létezik belőlük.

Megállapítható, hogy Erkel életműve még Magyarországon sem ismert. Az előbbiekből következik, hogy külföldön még Erkel neve is jószerivel ismeretlen.

Ez a botrányos állapot, mint annyi minden, szintén politikai eredőre vezethető vissza. A diktatúrák bizonyos feltételekhez kötik a kultúra – mint minden más – „támogatását”, Az utóbbi száz év tragikusan kicsinyes „elvárásai” ismertek. Mivel az Erkel-művek mondanivalója mindenkor sértett bizonyos mértékadó -füleket, egyszerűen mellőzték az életművet. (Nemcsak Erkelét.) A merőben ellenkező ideológiai platformon álló rezsimek között ebben teljes volt az egyetértés.

Elfogadhatatlan a mai pénzhiányra való hivatkozás Erkel-életmű kiadásával kapcsolatban (is). „Erre nincs pénz” – mondja az illetékes. Igaza van hiszen erre valóban nincs, csak arra, amit – úgymond – meg kell csinálni. Egyheti (öt nap!) nagymarosi piramisépítés költségéből bőven fedezhető lett volna az egész húszéves program! [utalok a végül leállított gátépítésre]

Pénzhiány miatt nem lehet teljes, és készül ilyen lassan a budapesti Liszt-kiadás is. Belátható időn belül nem lesz magyarországi életműkiadása Bartóknak, Kodálynak sem, Dohnányiról pedig szó sincs. A kultúr(?)politika a zeneműkiadás terén is biztosította magának az utolsó helyet Európában.

Vannak, akik még mindig Kodály szellemi örökségét féltik, pedig az már rég „szisztematizáltatott” [a Ceausescu-féle romániai falurombolás szépelgő megnevezése volt a szisztematizálás]. Már jó ideje a magyar zenei élet Erkel és kortársai által lerakott alapjainak szétzúzása folyik.

Vajos képes lesz-e a kormányzat erélyesebben kiállni kulturális örökségünk védelmében? Eddig ugyanis ezen a téren csak hátrálni tudott.

Kívánatos lenne egy Erkel Ferenc Társaság megalapítása, amely nemcsak nemzeti zeneszerzőnk életműkiadását lenne hivatva támogatni, hanem a gyakorlatban is működne zenei életünk erkeli alapjainak védelmében.

 

Kassai István

zongoraművész

 

MAGYAR NEMZET 1989 július 25. 6. oldal

ERKEL OPERÁI

 

Kassai István zongoraművész Erkel Ferenc kiadatlan életműve című írásában (július 11.) olvastuk, hogy a Bánk bán és a Hunyadi László lemezfelvételei az „átdramatizált, kétharmadára rövidített Nádasdy – Rékai féle átdolgozást vették és veszik alapul.” Bizonyára elkerülte Kassal István figyelmét, hogy 1985-ben megjelent egy új Hunyadi-felvétel, amelynek egyik célja éppen a mű eredeti állapotának helyreállítása (rehabilitációja) volt. Németh Amadé, aki a rekonstrukciós munkát végezte, az ismertetőfüzetbe írt tanulmányában tizenhét pontban sorolja fel a partitúrába visszaillesztett lényeges részeket.

Jó hír – írja Kassai István –, hogy az Operaház az eredeti Hunyadi bemutatására készül. Hadd tegyünk emellé egy másik jó hírt: a Hungaroton az eredeti Bánk bán felvételére készül – talán 1991-ben sorra is kerülhet, ha lesz rá pénz.

 

Nádori Péter

Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat

 

MAGYAR NEMZET 1989 szeptember 7. Visszhang 3. oldal

ALAKULJON ERKEL FERENC TÁRSASÁG

 

Örömmel olvastam a Magyar Nemzet július 11-i számában Kassai István zongoraművész Erkel Ferenc kiadatlan életműve című írását. Ehhez talán annyit tennék hozzá, hogy 1963-ban – megváltoztatott szöveggel ugyan, de –megjelent az Ünnepi Kantáta zongorakivonata, az utóbbi években pedig a férfikari Gyászkar, míg legutóbb Bárdos Lajos egyneműkari átiratában a Szózat került kiadásra. Nem szabad megfeledkezni Legány Dezső és főleg Németh Amadé újabban magyar és német nyelven megjelent könyveiröl sem, amelyek tudományos alapossággal tárgyalják Erkel – és családja – életét, elemzik művészetét.

Ez, persze, még mindig nem túl sok. Teljesen igazat kell adnom Kassai Istvánnak abban, hogy Erkel életművének meg kellene találnia helyét a magyar és az európai kultúra egészében.

Ehhez jelentene segítséget Erkel Ferenc Társaság alapítása. Erkel születésének 175. évfordulója alkalmából, 1985-ben bennem is felmerült ez a gondolat, és kéréssel is fordultam zenei életünk néhány reprezentánsához, ők azonban ezt akkor – elsősorban anyagi okokból – nem tartották megvalósíthatónak.

Most viszont, amikor állandóan újabb és újabb társaságok alapításának a korát éljük, ismét napirendre lehetne tűzni az Erkel Társaság létrehozását.

A társaság célja lehetne:

·        Erkel művészetét ismertető újabb kiadványok megjelentetése magyar és idegen nyelven;

·        az Erkel-művek kritikai összkiadásának megjelentetése;

·        az Erkel-művek minél teljesebb hanglemezfelvétele, hangversenyek szervezése Erkel műveinek előadására;

·        Erkel lakóhelyeinek megjelölése emléktáblával (ahol ez még nem történt meg);

·        Erkel sírjának rendszeres gondozása;

·        1993-ban, Erkel halála 100. évfordulójának méltó megünneplése.

A nehéz anyagi helyzet komoly ellenérv. Ma azonban, amikor a „vegyes vállalatok”, „szponzorok” korát éljük, talán volna lehetőség ezen célok közül legalább néhány megvalósítására.

Így meglehet, nem tűnnék naivitásnak az az elgondolás sem, hogy Gyulát, Erkel szülővárosát „kis magyar Bayreuth”-tá lehetne tenni, a várjátékok repertoárját egy-két Erkel-opera előadásával kibővítve.

 

Göblyös Péter