ÚJ MAGYARORSZÁG 1994. január 22.

(egy kolumna)

Egy elfeledett Erkel-kórusmû

AZ UTOLSÓ HIMNUSZ

A Magyar király-himnusz Erkel Ferenc utolsó befejezett kompozíciója. 1892. augusztus 19-én mutatták be Budapesten, az Országos Magyar Daláregyesület negyedszázados jubileumán rendezett díszhangverseny zárószámaként. A Budai Dalárdát, a Ganz-gyári dalkört és az Operaház zenekarát a szerzõ vezényelte. A himnusz szövege Jókai Mór 1891-ben írt verse, melyet akkoriban többen is megzenésítettek.

Jókai Mór és az Erkel család közt a Nemzeti Színház révén alakult ki baráti kapcsolat, ahol Erkel Ferenc elsõ karmester. Jókainé Laborfalvi Róza drámai színésznõ volt. Jókainé Schodelnével, a nemzetközi hírû énekesnõvel Erkel öccsének, Rudolfnak a vendége volt a szabadságharc alatt, a biztonságos Gyula városában. Errõl Jókai Egy napom Gyulán címû írásában meg is emlékezett.

Jókai tisztelte, kedvelte Erkelt, a zeneszerzõt; Jókai mûvei Erkel kedves olvasmányai voltak. De kettejük között - ami tán kevésbé köztudott - mélyebb, alkotótársi kapcsolat is kialakult.

Erkel 1867-ben bemutatott ₁ Dózsa György címû operájának forrása és ihletõje Jókai drámája volt. 'A drámából Szigligeti Ede írt librettót. Éppen az idén „ünnepelhetjük" annak 125. évfordulóját, hogy a magyar színpadon utoljára felhangozhatott Erkelnek ez a legnagyobb szabású zenedrámai remeklése. A Magyar Állami Operaház felújítási szándéka több mint idõszerû.

Még az 1850-es évek elején írt Jókai egy operaszövegkönyvet, Kemény Simon címmel, Kern Leó zeneszerzõnek. A szövegkönyv rövidesen Erkelhez került. Erkel halála után több sajtóhíradás tudósít arról, hogy utolsó éveiben befejezte az opera zongorakivonatát, és a hangszerelést fiai, Gyula és Sándor fogják elvégezni. Ám ez a zongorakivonat máig sem került elõ. 1887-ben nyomtatásban megjelent az egyetlen ismert részlet a mûbõl, az Eperjes, Nagykároly, Torockó tûzkárosultjainak javára Jókai által szerkesztett Segítség! címû albumban. Ez az elsõ felvonás elsõ képébõl a Románc. Jókai szövegkönyve viszont teljes egészében ismert: nem sokkal Erkel halála után a Hazánk címû lapban jelent meg, s késõbb az életmûkiadás 100. kötetében is.

Tehát Erkel és Jókai alkotói kapcsolatában a Magyar király-himnusz epizód csupán, ám nem jelentéktelen epizód.

Különösnek tûnhet, hogy Jókai királyhimnuszt ír, pedig 1849 után épp eleget szenvedett a bujdosásban az akkor még ifjú Ferenc József alatt. De ha gondosan elolvassuk a verset, semmi olyat nem találunk, ami a császár személyét pro vagy kontra érintené. A magyar királyról és a királyság intézményérõl szól s arról tanúskodik, hogy a költõ ebben látta a jövõt.

Nemrég került elõ Gyulán Erkel komponálási vázlata a mûhöz. Néhol a háromféle felvázolt melódia helyett egy negyedik került a végleges verzióba. Ennek az volt az oka, hogy Erkel ebben a mûvében is élt a zenei idézetek eszközével. És ezt mindig gondosan megválasztott cél érdekében tette: jelen esetben a zenei idézetek a szöveggel ellentétes mondanivalót sugallnak.

A darab egy akkor közismert népdal idézetével indul, melyet Erkel beemelt a Bánk bán címû operába. Mint nyitókórust hallhatjuk, „Szép örömkönny ragyogása” szövegkezdettel. Az operában Gertrudis királynét köszöntõ dallam a királyhimnuszhoz is illik, hihetnénk. Ám a népdal eredeti szövege így kezdõdik: „Megkondultak a harangok, elhala / boldogtalan szerelmem szép angyala”... Kétértelmû indítás a Bánk bánban is, itt is.

A Magyar király-himnusz 6-7. ütemében az „országunk királyát” szavak alatt a Kölcsey Himnusz hangjainak tükörfordítása hangzik fel. De nem azé a részé, melyre elsõ pillanatban gondolnánk, a „Jókedvvel, bõséggel” dallamáé, hanem a „Ha küzd ellenséggel” soré. És, hogy ez nyilvánvaló legyen, a zongora bevezetõjének 3-4. ütemében alaphelyzetben is bemutatja ezt a dallamfordulatot.

A Magyar király-himnusz 14. ütemének dallama szintén a Bánk bánból való. Abból a gyönyörû kórusból, melyet a mai közönség nem ismerhet, mert a több mint fél évszázada kizárólagosan játszott Nádasdi-féle átdolgozásban ez csak mint zenekari közjáték szerepelhet, szöveg nélkül, persze.

A decemberben megjelent eredeti Bánk bán lemezen hosszú idõ után elõször hallhatjuk ezt az Imát. A Magyar király-himnuszba beemelt dallamrész szövege így hangzik: „Hogy a magyar szabad legyen". Maga az Ima pedig közvetlenül a királyné meggyilkolása után hangzik fel a Bánk bánban. Tapintatos utalás, épp egy királyhimnuszba való...

A kórusmû a Kölcsey Himnuszból vett idézettel zárul: „A múltat s jövendõt” dallamát hallhatjuk a „Tartsd meg a királyt” szöveg alatt. Azt a múltat és jövendõt, amit már e nép megbûnhõdött.

Erkelnek ez a mûve tehát több mint hatásos zenedarab. Csattanós válasz azoknak, akik betiltatták Liszt Király-dalát, mert dallamként egy régi kuruc dalt merészelt felhasználni. Még aggastyánkorában is világosan állást foglal, s aki értett a zenéhez, az ezt meg is érhette.

Mondanom sem kell talán, hogy a bemutató eredeti, zenekarkíséretes változata elveszett. Erkel-mû esetében ez szinte természetes. Szerencsére nyomtatásban megjelent, Erkel halála után, Gyula fia zongorakivonatával és átiratában, a közölt két változatban. Mivel a szöveg az 1918-at követõ valamennyi rezsim számára kellemetlenné vált, jó szokás szerint ezeket az átiratokat is hagyták elfeledni.

Támasszuk fel a mûvet most, a magyar kultúra napján. Nemcsak az erkeli életmûben elfoglalt különleges helye miatt, hanem azért is, mert tematikusan összefügg Erkel 48 évvel korábbi, az idén 150 éves Magyar Himnuszával, amely Kölcsey Ferenc nevezetes költeményére íródott, keletkezési napja egyben a magyar kultúra napja.

Kassai István

Illusztráció: kottagrafika