MUZSIKA 1994. 12. szám

KOTTA – KOMPUTEREN

Kottagrafika helyett számítógépes adatbázis

Hogyan válhatnának hozzáférhetővé zeneirodalmunk alapművei?

 

Európa államai jórészt elvegezték a zeneműkiadás alapfeladatait: nagy mestereik életműkiadásának második, harmadik változata is megjelent. Másod-harmadvonalbeli zeneszerzőik művei javát is kiadták már.

Magyarországon effajta zeneműkiadói tevékenység nem teljesedhetett ki, s ennek oka hazánk állandósult függő helyzete volt – politikai, gazdasági, s így kulturális viszonylatban is. Liszt Ferenc életműkiadását sem nálunk kezdték meg, hanem Németországban. A munka Hitler uralma alatt abbamaradt.

Az Editio Musica Budapest elindított egy új sorozatot Vajon túljutnak-e a zongoraműveken?

Bartók életműkiadását az EMB tervezte, de már az összegyűjtött írások is akadozva jelennek meg. Kodály-, Dohnányi-életműsorozatról nem hallottam, Erkel operáit máig kéziratból játsszák. Opera- és egyházzene-irodalmunk nagy része máig kiadatlan, ugyanígy szimfonikus zenénk jelentős hányada is.

A régi magánkiadók a nagyobb vállalkozások anyagi fedezetét nemigen tudták megteremteni. Az 1950 után államosított zeneműkiadás ideológiai hivatkozásokkal palástolta a nyomorúságot. Márpedig Magyarország kötelessége az itt keletkezett értékeket felmutatni, hozzáférhetővé tenni, és egyben megóvni a pusztulástól. A nagy előadói apparátusra írt művek partitúráit a szerzők általában egy példányban írták le. Ha ez elvész, elvész a mű is, egyszer s mindenkorra.

Meglehet, Mosonyi Mihály Szép Ilonkája nem a magyar operairodalom legértékesebb alkotása, de feltétlenül a legérdekesebb. Az első olyan dalmű, melyet szerzője tudatosan, teljes egészében a magyar zenei nyelvezetre épített. Zenei értékét részleteinek rádiófelvétele ékesen tanúsítja. Csak a rádiófelvétel, mert az egyetlen autográf partitúra túlélt ugyan két világháborút, forradalmakat és ellenforradalmakat, de az Operaház felújítását már nem: 1981 körül ellopták az intézmény raktárából.

Ez a bűncselekmény sem volt elegendő, hogy az írástudók felelősségérzetét felébressze. Továbbra is a maradékelv érvényesült, így jobb híján a zenetudósok a kiadóra mutogattak, a kiadó pedig a zenetudósokra. Ám áttörés lényegében azóta sincs.

Ha az értelmiség cselekvési lehetősége nem is, a technika óriásit fejlődött. Nálunk is meghonosodott a számítógépes kottagrafika. Ennek elvi előnyei a következők:

1. NAGY ELŐADÓI GÁRDÁT FOGLALKOZTATÓ MŰVEK KOTTÁI ESETÉN KEVÉSBÉ MUNKA- ÉS IDŐIGÉNYES, ÍGY OLCSÓBB. Egy opera kiadásához hagyományos grafika esetén külön-külön el kell készíteni a partitúrát, a zongorakivonatot, a zenekari-, kórus- és szólóének- szólamokat, valamint a kartanítói partitúrát. A számítógépre mindössze a partitúrát és a zongorakivonat zongoraszólamát kell felvinni: ebből „gombnyomásra” kinyomtatható a fenti anyagok bármelyike.

2. A KIADÁS FOLYAMATA KEVÉSBÉ KÖTÖTT, IDŐBEN KEVÉSBÉ BEHATÁROLT. Az elkészült hagyományos kottagrafikán utólag nem lehet számottevően változtatni. Ezen a kottaanyagot a grafikázás előtt minden szempontból elő kell készíteni, ami rendkívül időigényes. A kiadás csak ezután következhet. Ezzel szemben a számítógépbe táplált kottakép – lektorálás után – máris lehívható, kinyomtatható, mert a kottaszövegen bármikor, utólag is változtatni lehet. Így későbbre halasztható az időigényes kiadói műhelymunka: a zenefilológiai jelölések (idegen kezű beírások, későbbi betétek megkülönböztetése, és így tovább), a gyakorlati használhatóság szempontjából lényeges kiadói jelzések beírása (előadási jelek, utasítások, javasolt húzások), továbbá a magyar szöveg esetleges retusai és idegen nyelvű fordításai. A kotta ugyanis ezek nélkül is használható, viszont az időnyereség számottevő: akár 5-10 év.

3. A KÖZREADÁST NEM TERHELI A NYOMDAI KÖLTSÉG. A hagyományos módon előállított kottát 1000, de legalább 500 példányban ki kell nyomtatni, különben a példányonkénti ár megfizethetetlenül magas lenne. Nagyobb művek esetében azonban még ez a viszonylag kis példányszám is csak évek alatt fogy el, és ez – érthetően – elriasztja a kiadókat a vállalkozástól. A számítógépes grafika ilyen nyomdai beruházást nem kíván, rendelésre egyedi anyagokat állítanak elő. Ez ugyan szintén megemeli a kotta árát, de ezt a speciális vevőkör tudná vállalni. A kiadót pedig nem terheli a nyomdai rezsi. Úgy gondolom, ezek meggyőző érvek: a megtakarítás összesen elérheti az 50-75 százalékot.

Lássuk a. gyakorlati megvalósítás lehetőségeit!

Tárgyi feltételek. Az utóbbi időben Magyarországon kellő, sőt, fölös számú kottagrafika készítésére alkalmas számítógép és program halmozódott fel – magánkézben és intézményeknél egyaránt. Ezek kapacitását fel lehet és fel is kell használni.

Személyi feltételek. Magyarország mindig is bővelkedett szakemberekben. Az állami monopóliumok eróziója során a referenciával rendelkező képzett szakemberek szétszóródtak ugyan, de korántsem elérhetetlenek.

Anyagi feltételek. Egy profitorientált vállalkozás általában 45 DM-nek megfelelő forintösszegért készít el egy oldalnyi átlagos nehézségű partitúrát. Példa: A Bánk bán számítógépre vitele kereken 3 MFt-ba kerülne mai árakon, korrektúrával együtt (800 oldal x 45 DM = 36.000 DM = 2.520.000 Ft + 12% ÁFA lektori díj). Egy hagyományos kiadás költségigénye legalább háromszoros.

Időtényező. Egy átlagos nehézségú partitúraoldalt egy grafikus nagyjából egy nap alatt képes számítógépre vinni. Példa: a Bánk bán partitúráját három műhely maximum tíz hónap alatt viheti számítógépre. Ehhez hozzá kell adnunk a lektoráláshoz szükséges időt: az egész kereken egy év alatt elkészülhet. Hagyományos kiadás esetében a már jelzett okok miatt az időigény többszörös.

Finanszírozás. Erre a célra nem kellene többet áldozni, mint évente egy „jobb” személygépkocsi árának felét. Intő példa azonban az Erkel Opera Alapítvány sorsa: az alapító az alapítványt a támogatottság teljes hiányában kénytelen volt visszavonni! Véleményem szerint nem szabad egy komoly tervet bank- és vállalati csődök, politikai konjunktúraváltozások prédájául vetni. A finanszírozás leginkább nonprofit alapítványi formában képzelhető el. Amíg ennek törvényi szabályozása várat magára, csak egy biztos lábakon álló közintézményen belül kezdhető el a program.

Koordináció. Sajnos a Zeneműkiadó privatizációja nem tette alkalmasabbá az intézményt erre a feladatra, az EMB csapata már rég szétszóratott. A kis, nemrég alakult magyar zeneműkiadók esetében szintén túl sok a kockázati tényező. Egyáltalán: a vállalati- vállalkozói körben túl sok minden megakaszthatná a program folytonosságát.

A koordinációra legalkalmasabb a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete lenne, ahol egyébként is értékes forrásfeltáró kiadói munka folyik. Itt a számítógépes adatbázis létesítése sem támaszthat nagy nehézséget, hisz az MTA már nyilván rendelkezik ilyennel.

A számításba vehető művek nagy részének kézirata az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van. Ezen a jogon ott is létre lehetne hozni a szervezőbázist. A jövő szakembereit képzi a Zeneakadémia, bőven van szellemi kapacitása. E három intézmény bármelyike biztonsággal képes lenne a folyamat vezérlésére.

Hangsúlyozom, a munka gyakorlati részét: a számítógépre vitelt azok a műhelyek, magáncégek végezhetnék, amelyek erre a jövőbeni versenytárgyaláson legalkalmasabbnak bizonyulnak. Az intézményi háttér a tudományos utómunkálatokhoz, az adatbázis kezeléséhez és a finanszírozás zökkenőmentes megszervezéséhez szükséges.

A program célja először és legfőképpen az, hogy eddig kiadatlan, nagy előadói apparátusra írott, terjedelmes művek mihamarább és a legkevesebb költséggel hozzáférhetővé váljanak a zenetudomány és az előadók számára. Természetesen a prioritásokat a koordináló szerv fogja meghatározni.

Mindez szolgáljon vitaalapként. Ideje volna némi jó értelemben vett menedzserszemlélettel eszmét cserélni arról, hogyan lehetne évszázados mulasztások következményeit felszámolni ezen a területen. Ismerem a zenei élet anyagi viszonyait és gyenge érdekérvényesítő képességét, mégis úgy vélem: a programot, legalább annak előkészítő fázisát, szükséges és lehetséges mihamarabb elindítani. A Zeneakadémia zenetudományi szakán két évfolyamnyi növendék tanul. Ha végeztek, nekik szükségük lesz képzettségüknek valóban megfelelő munkára.

 

KASSAI ISTVÁN