ZeneS1994 1. szám

ERKEL FERENC: KÖRI KÖRDAL

A négyszólamú férfikari kompozíciót vegyeskarra a ZeneSzó folyóirat számára átírta és közreadja Kassai István

 

Az 1993-as Erkel-centenárium elmúltával sem szűnik kóruséletünk érdeklődése a zeneköltő vokális művészete iránt. A múlt év dalostalálkozóin sokszor felhangzottak azok a művek, amelyeket Forral Miklós adott közre a szerző születésének 150. évfordulóján („Erkel Ferenc kilenc kórusműve”,1960.) Ezek Szabó Miklós pompásan énekelhető új szövegeivel méltán lettek népszerűvé országosan. A füzetben található kórusműjegyzék már említést tesz a „Köri kördal”-ról, de nem teszi közzé.

Ezért kétszeres volt az örömöm, amikor — zongoraművész létemre — Erkel hangszeres műveinek kutatása, előadása és lemezrejátszása közepette találkoztam ezzel a szövegében-zenéjében egyaránt időszerű kórusművel.

Garay János (1812-1853) költő, Szekszárd szülöttének versét 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc. Ez a zeneszerző „nagy éve”, a Hunyadi László és a Himnusz esztendeje. Az utóbbit július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Tavaly Egressy „Szózat”-ának, idén Erkel „Himnusz”-ának ünnepeltük-ünnepeljük 150. születési évfordulóját.

Ennek a „nagy évnek” a termése ez a férfikar is, a Nemzeti Kör új szállásának avatása alkalmából mutatták be 1844. október 13-án a Nemzeti Színház tagjai a szerző vezényletével.

A zeneköltő szerencsés kézzel válogatta ki a vers 7 szakaszából az 1., 2. és 6. szakaszt, ezekben sűrűsödik a ma is megszívlelendő gondolatok summája.

A darabot később is többször előadták, elhangzott Szigligeti Ede: „Obsitos huszár” c. színművének betétjeként is.

Az idők folyamán a kottaanyag elkallódott, 1953-ban Várnai Péter találta meg a másolt szólamokat. Partitúrába szedve közreadta még abban az évben a Zenei Szemle július-augusztusi számában, korrekt és igen alapos tanulmány kíséretében. A versnek csak az első szakaszát közölte, mivel a szólamanyagban csak ez szerepel.

A kor magyaros ritmikáját, a mindent elborító nyújtott-éles – trocheus-jambus párokat, a „chorijambus” állandó jelenlétét mai prozódiai érzékünk itt-ott másképpen tartja jól énekelhetőnek, magyarnak. Ezért javasoljuk (Lukin László tanácsára) az alkalmazkodó ritmusban való előadást.

A betanító munka megkönnyítésére a mű szelleméből következő ütem- és tempóváltást, metronómjelzést is alkalmaztunk, a szerző szándékának még világosabbá tételére.

Mivel férfikari mozgalmunk éppen ,,hullámvölgyben” él, a művet vegyeskari átiratban közöljük, hogy népszerűsödését ezzel is gyorsítsuk.

Bízunk benne, hogy ez a kis kórusmű gazdagíthatja a mindannyiunkban élő Erkel-portré vonásait és örömet szerez szerte a világban minden magyar dalosnak.

Az Erkel-centenárium kicsengése idején, a Himnusz megzenésítésének 150. évfordulója elé.

 

Kassai István

zongoraművész

 

Már elég volt a’ hasonlás,
És elég a pártvihar!
Ezredéven át eléggé
Szétszakadt volt a’ magyar;
Mindenütt mindig csak egyért
A magyarnak egységéért
Élünk és halunk!

Ősi átok az mi rajtunk, 
És azt mondják: végezet,
Hogy magyarnak a' magyarral
Egyetértni nem lehet.
Légyen a jós megtagadva!
Sorsnak átka visszaadva
E’  nap általunk!

 És a hol némán ülendjük
E szent összeforradást,
És a hol habzó pohárral
Iszunk érte áldomást:
Mindenütt s mindig csak egyért
A magyarnak egységéért
Fog dobogni szűnk.

 
Garay János

 

Melléklet: Kottagrafika, és az első tenorszólam fakszimiléjének miniatűrképe.