ZeneSzó 1994 1.
szám
ERKEL FERENC: KÖRI KÖRDAL
A négyszólamú férfikari
kompozíciót vegyeskarra a ZeneSzó folyóirat számára átírta és közreadja Kassai
István
Az
1993-as Erkel-centenárium elmúltával sem szűnik kóruséletünk érdeklődése a
zeneköltő vokális művészete iránt. A múlt év dalostalálkozóin sokszor
felhangzottak azok a művek, amelyeket Forral Miklós adott közre a szerző
születésének 150. évfordulóján („Erkel Ferenc kilenc kórusműve”,1960.) Ezek
Szabó Miklós pompásan énekelhető új szövegeivel méltán lettek népszerűvé
országosan. A füzetben található kórusműjegyzék már említést tesz a „Köri kördal”-ról,
de nem teszi közzé.
Ezért kétszeres volt az örömöm, amikor — zongoraművész
létemre — Erkel hangszeres műveinek kutatása, előadása és lemezrejátszása
közepette találkoztam ezzel a szövegében-zenéjében egyaránt időszerű
kórusművel.
Garay János (1812-1853) költő, Szekszárd szülöttének
versét 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc. Ez a zeneszerző „nagy éve”, a
Hunyadi László és a Himnusz esztendeje. Az utóbbit július 2-án mutatták be a
Nemzeti Színházban. Tavaly Egressy „Szózat”-ának, idén Erkel „Himnusz”-ának
ünnepeltük-ünnepeljük 150. születési évfordulóját.
Ennek a „nagy évnek” a termése ez a férfikar is, a
Nemzeti Kör új szállásának avatása alkalmából mutatták be 1844. október 13-án a
Nemzeti Színház tagjai a szerző vezényletével.
A zeneköltő szerencsés kézzel válogatta ki a vers 7
szakaszából az 1., 2. és 6. szakaszt, ezekben sűrűsödik a ma is megszívlelendő
gondolatok summája.
A darabot később is többször előadták, elhangzott Szigligeti
Ede: „Obsitos huszár” c. színművének betétjeként is.
Az idők folyamán a kottaanyag elkallódott, 1953-ban
Várnai Péter találta meg a másolt szólamokat. Partitúrába szedve közreadta még
abban az évben a Zenei Szemle július-augusztusi számában, korrekt és igen
alapos tanulmány kíséretében. A versnek csak az első szakaszát közölte, mivel a
szólamanyagban csak ez szerepel.
A kor magyaros ritmikáját, a mindent elborító nyújtott-éles
– trocheus-jambus párokat, a „chorijambus” állandó jelenlétét mai prozódiai
érzékünk itt-ott másképpen tartja jól énekelhetőnek, magyarnak. Ezért javasoljuk
(Lukin László tanácsára) az alkalmazkodó ritmusban való előadást.
A betanító munka megkönnyítésére a mű szelleméből
következő ütem- és tempóváltást, metronómjelzést is alkalmaztunk, a szerző
szándékának még világosabbá tételére.
Mivel férfikari mozgalmunk éppen ,,hullámvölgyben” él,
a művet vegyeskari átiratban közöljük, hogy népszerűsödését ezzel is
gyorsítsuk.
Bízunk benne, hogy ez a kis kórusmű gazdagíthatja a
mindannyiunkban élő Erkel-portré vonásait és örömet szerez szerte a világban
minden magyar dalosnak.
Az Erkel-centenárium kicsengése idején, a Himnusz
megzenésítésének 150. évfordulója elé.
Kassai
István
zongoraművész
Már elég volt a’ hasonlás,
És elég a pártvihar!
Ezredéven át eléggé
Szétszakadt volt a’
magyar;
Mindenütt mindig csak egyért
A magyarnak egységéért
Élünk és halunk!
És azt mondják: végezet,
Hogy magyarnak a'
magyarral
Egyetértni nem lehet.
Légyen a jós megtagadva!
Sorsnak átka visszaadva
E’ nap általunk!
E szent összeforradást,
És a hol habzó pohárral
Iszunk érte áldomást:
Mindenütt s mindig csak
egyért
A magyarnak egységéért
Fog dobogni szűnk.
Garay János
Melléklet:
Kottagrafika, és az első tenorszólam fakszimiléjének miniatűrképe.