MAGYAR NEMZET 1995. március 14. II. oldal

ŐSZ GÁBOR – KASSAI ISTVÁN:

„Parti közben nem dohányzott, csendesen ült a helyén”

ERKEL FERENC, A SAKK NAGYMESTERE

 

Erkel Ferenc a XIX. századi Magyarország zenei életének legnagyobb hatású egyénisége. Ifjúkorában nem akadt nála kiválóbb karmester és zongoraművész e honban. A Nemzeti Színház karnagyaként majd’ negyvenéves munkájával megalapozta a magyar operajátszás máig élő hagyományát. Tizennyolc éves korában kezdi zongoratanári pályafutását, amely az általa igazgatott Zeneakadémián teljesedik ki. Zeneszerzőként megírja nemzeti himnuszunkat, és számbavehető előzmény nélkül megteremti a magyar operát. Kultúraszervezőként is maradandót alkotott: nemcsak a Zeneakadémia, de a Filharmóniai Társaság és az Országos Dalárdaegyesület megalapításánál is főszerepe volt – ezek mind ma is működő intézmények. Az Operaház megépítésének kiharcolása is Erkel érdeme.

A sakk történetében nem ritkaság, hogy kiváló zenészek ebben a játékban is kimagasló eredményeket értek el. Ám csak nálunk fordult elő, hogy az ország első muzsikusa jó ideig az ország első sakkozója is volt egyben.

Mikor Erkel Pestre került, hamarosan gyakori vendége lett a Wurm kávéháznak, neves sakkozók törzshelyének. Fejlődése a sakkozás terén annyira előrehaladt, hogy másodvonalbeli játékosok legyőzése után az akkori legjobb magyar sakkozónak, Szén József fővárosi levéltárosnak méltó ellenfelévé vált. Játszmáik eseményszámba mentek, olyannyira, hogy a Berliner Schach Zeitung is közölte némelyiket.

Egyik játszmájukat még színpadon is megjelenítették. A Hölgyfutár írja 1853. február 2-án: „...szerdán... fog tartatni a nemzeti színházban a negyedik Álarcosbál. Ez alkalommal a nyugóra alatt: Egy 81 húzásból álló egész Sakk-játék (Szén és Erkel szerzeménye szerint) fog előadatni, egy evégre készült s a sakkasztalt képező emelvényen, összesen 40 élő alak által... A zenekart Ellenbogen Adolf vezérlendi. Táncrendezők: Perrel és Perron.” A Nemzeti Színház kottaanyagát még nem dolgozták fel teljesen, így csak feltételezhetjük, hogy a pantomim zenéjét Erkel útmutatásai alapján Ellenbogen állította össze, aki egyébként számtalan alkalmi táncdarab és egyveleg szerzője volt.

Két évvel későbbi Erkel és Szén talán legismertebb, legtöbbet idézett játszmája, amit az Evans-csel szellemes továbbfejlesztésével nyert meg a zeneköltő.

A reformkori Magyarország legerősebb sakkozója Lőwenthal Jakab volt. A szabadságharc után emigrált, és angol színekben világhírre tett szert. Szén József ismertségét is franciaországi és angliai utazásai alapozták meg, még az első világbajnokságot helyettesítő versenyen is indult. Sakkozóként iskolázottabb, technikailag kiforrottabb volt Erkelnél, aki vele szemben több csillogó ötletet és kombinációt, olykor zseniálisnak mondható elgondolást alkalmazott játszmáiban. Erkel a sakkozásban is a szépséget részesítette előnyben még akkor is, ha ez nem vezetett feltétlenül győzelemhez.

Mint tudott, Erkelnek sem zeneművészként, sem sakkozóként nem volt módja utazásokat tenni, mert ezt színházi állása és családi-anyagi körülményei nem engedték meg.

Erkel 1859-ben visszavonult a versenyszerű sakkozástól, már a szabadságharc előtt kezdett foglalkozni a Bánk bán tervével. A cenzúra 1849 után a drámát betiltotta. Bach miniszter bukása után politikai enyhülés következett, így Erkel ismét teljes energiáját a komponálásra fordíthatta.

Természetesen a sakkozás kapcsán is megnyilvánult Erkel szervező zsenije. A Pesti Sakk-kör megalapítását 1859-ben még nem engedélyezik Bécsben, de 1863-ban már igen. Az ünnepélyes megnyitó 1864. október 16-án volt a Velence kávéházban. Gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István még csak huszonéves, de annál nagyobb tekintélyű fia lett az első elnök, Erkelt elnökhelyettessé választották. Miután a törökországi tűzoltóság megszervezése céljából a gróf ismét és végleg Isztambulba távozott, Erkel lesz a kör elnöke, amely tisztét haláláig betöltötte.

Évtizedekkel később Maróczy Géza – aki a legnagyobbak közé verekedte magát – a legmelegebb hangon emlékezett rá. Külön kiemelte, hogy Erkel a sakk szeretetére nevelte játékosait. „...(parti közben) nem dohányzott, csendesen ült a helyén és a játék végén sem vitatkozott. A régi Pesti sakk- kör tagjai mind ilyenek voltak, sakktiszteletre Erkel Ferenc nevelte őket.”

Erkel Ferenc elhunytával a régi formák fenntartása legtekintélyesebb támaszát veszítette el. Halálával nemcsak a magyar zenetörténet, a magyar sakk-kultúra egy korszaka is lezárult.

Ősz Gábor – Kassai István

 

Evans-csel: Erkel – Szén, 1855

1. e4, e5
2. Hf3, Hc6
3. Fc4, Fc5
4. b4, Fxb4
5. c3, Fc5
6. 0-0, d6
7. d4, exd4
8. cxd4, Fb6
9. Fb2, Hf6
10. Hbd2, d5
11. exd5, Hxd5
12. Fa3, Fe6

13. He4!, f6?
14. Bel, Kf7
15. Hd6+!, cxd6
16. Bxe6!, Kxe6

17. Fxd5+, Kd7 a futó nem üthető
18. Bc1, Bc8
19. Va4 a kritikus állás, g6 Kc7?-re Bxc6+ azonnal nyer
20. Fxc6+, Bxc6
21. d5, Be8
22. dxc6+, Kc7
23. Hd4, Be5
24. Hb5+, Bxb5
25. Vxb5, Vej
26. Bd1, Bd8

27. Va6, Kb8
28: Kf1 nem Fxd6+?, így még sötét nyerhetne, Vc7

29. Bxd6; Be8
30. Bd7,Vc8
31. Fd6+, Ka8
32. Vb7+, Vxb7
33. cxb7+ és matt. (1:0)

 

Hogy mégis milyen erejű lehetett Szén József, azt megmutatja ez a parti is. Anderssen kora nem hivatalos világbajnoka volt Morphy előtt, s Szén József még őt is képes volt legyőzni. Ennek fényében értékelhető igazán Erkel teljesítménye.

 

Szén – Anderssen: 1851 London, II. menet II. forduló

1. e4, c5.
2. Hf3, Hc6
3. d4,cxd4.

4. Hxd4, e6.
5. Hb5, d6.
6Ff4, e5
7. Fe3 a6. 8. Hb5c3, Fe6.
9. Hd5, Fxd5.
10. Vxd5, Hf6.
11. Vb3, d5.
12. Vxb7, Hb4.
13. Ha3, He4.
14. c3, Bb8
15. Va7, d4.
16. Fc4, Hd6.
17. cxb4, Hxc4.
18. Hc4x, dxe3.
19. 0-0, e2
20. Bfe1, Fb4x
21. Be2x, f6.
22. Vg7x, Bf8
23. Vh7x, Vd5.
24. Vh5+, Kd8.
25. Bc2, Ke7
26. He3, Ve4.
27. Bc7+, Ke6.
28. Bc4, Vb7.
29. Bd1, f5.
30. g4, f4.
31. fld5 és sötét feladta (1:0)

 

És ez az Anderssen nyerte meg később a versenyt is.
 

Illusztráció: három metszet reprodukció: Szén József ((1806–1857) Lőwenthal Jakab (1810–1876) arcképe, és Erkel Ferenc egészalakos képe.