MAGYAR ZENETÖRTÉNETI TANULMÁNYOK (Szerk: Bónis Ferenc, Püski, Bp., 1995)

ERKEL FERENCRÕL ÉS KORÁRÓL, 55-75. oldal

Kassai István

ERKEL FERENC HANGSZERES MÛVEI

Ebben a részbibliográfiában összegyûjtöttem. Erkel Ferenc zongora-, kamara- és zenekari mûveinek adatait. A zenekari operarészletek közül csak azokat illesztettem ebbe a jegyzékbe, amelyek az operáktól függetlenül keletkeztek és bizonyos fokig azóta is külön életet élnek.

A mûlista kronologikus, a darabokat bemutatójuk – ha ez nem ismert, kottakiadásuk, kéziratuk – sorrendjében folyamatosan kövér (fett) számokkal számoztam. Az ezután következõ „ME.” és „L.” indexek azt mutatják, hogy a Major- ill. a Legány-jegyzékben az illetõ mû hányas számon szerepel. (Major Ervin: Erkel Ferenc mûveinek jegyzéke. Második bibliográfiai kísérlet. A Magyar Zenetörténeti tanulmányok 1968. évi kötetében. Zenemûkiadó, Bp., szerkesztette Bónis Ferenc; illetve Legény Dezsõ: Erkel Ferenc mûvei és korabeli történetük, Zenemûkiadó, Bp. 1970.

„MI.” indexszel hivatkozom Mona Ilona: Magyar zenemûkiadók és tevékenységük 1774-1867. MTA Bp. 1989 címû könyvének tételszámaira, és „NA.” rövidítéssel Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Napról napra, Zenemûkiadó, Bp. 1973 címû munkájára. Külön irodalomjegyzék nem szükséges, mert a felsorolt könyvekben az olvasó ezt megtalálja.

A mûjegyzékben a szerzõtõl vagy mûsoradatból származó címadást mindig kurzív betûtípussal, a cím nélkül fennmaradt kéziratok utólagosan adott címét éppúgy, mint a nem adatszerûen – például visszaemlékezésben – közölt címeket kurrens betûvel, zárójelben adom meg.

Egyéb rövidítések jegyzéke:

MZ = Magyar Zene, zenetudományi folyóirat, évfolyam/szám

MZT = Magyar Zenetörténeti Tanulmányok kötetei, szerkesztette Bónis Ferenc

ZI = Zenetörténeti írások. Kriterion, Bukarest kötelei

Bem: = a mû illetve az átirat (nem az alapmû!) bemutatójának idõpontja

é.lsz.n. = évszám és lemezszám nélkül

é.n. = évszám nélkül

lsz. = lemezszám, lemezjelzés

Pld. = referenciapéldány: korai, szép nyomai a jelzett kottából

LFM = Liszt Ferenc Múzeum és Kutatókönyvtár jelzete

OSZK = Országos Széchenyi Könyvtár Zenemûtárának jelzete

ZTI = MTA Zenetudományi Intézetének zenemûtári jelzete

Erkel Ferenc ifjúkorából, pozsonyi és kolozsvári éveibõl egyetlen hangszeres mûve sem maradt fenn. Egy Litániáról tudunk a pozsonyi évekbõl, ez nem tartozik jelen írás tárgykörébe.

1.     ME. –, L. 2. (Magyar változatok), zongorára.

Ismeretlen mû. Ábrányi említi, mint a kolozsvári évekbõl való darabot.

2.     ME. 2., L. 2-3. [Magyar ábránd(ok)], zongorára.

Ismeretlen mû. Szintén Ábrányi említi az elõzõvel együtt. Mivel az ábrándok szó többes számban szerepel, elvileg több ilyen darab is létezhetett, amit a magam részérõl valószínûnek tartok.

3.     ME. 5., L. 6. Változatok magyar themákra, hegedûre és zongorára zenekarkísérettel. Bem: Pest, 1837. II. 26-án Vieuxtemps és Erkel „orchestrum kisérete mellett”.

Ismeretlen mû. A bemutató szólamanyaga elveszett.

Ez a kettõsverseny nyilván a következõ szám alatt ismertetett darab zenekar-kíséretes formája. Mivel a zenekarkíséret ténye eleve megváltoztatja egy mû alapvetõ jellegzetességeit, indokoltnak tartom különválasztani a duótól. A zenekarkíséret egyébként, a korabeli magyar gyakorlat szerint, nem állhatott sokkal többõl, mint 5-10 hangszerbõl álló kamaraegyüttesbõl.

Ezt a darabot hegedûversenyként Huszár Lajos rekonstruálta, 1994. X. 30-án Szecsõdi Ferenc mutatta be Svájcban.

4.     ME. 5., L. 6. Duo brillant en forme de Fantaisie sur des airs hongrois concertant pour piano et violon... par F. Erkel et H. Vieuxtemps. Hegedûre és zongorára. Bem: Pest, 1837. III. 9., Vieuxtemps és Erkel.

Kiadás: Schott, Mainz é.n. lsz: 5289. Pld: LFM RGy. 12822, 23+7 oldal. Ugyanerrõl a klisérõl ugyanitt és máshol (legalább két párizsi kiadónál) több utánnyomás készült, eltérõ címlapokkal. Gyûjteményes kiadásban is szerepel, pld.: OSZK Mus pr 14093.

Kézirat: Autográfja ismeretlen. Ismeretlen kéztõl származó másolat az úgynevezett nyomdai kézirat – a Schott kiadó archívumában, pótlólagos bejegyzésekkel, melyek közül néhány Erkeltõl származik. Lásd még MZ 1991/3, 1993/2.

A darabot még a következõ címeken is játszották: „Változatok magyar themákra”, „Phantasia és változatok egy (?) magyar thema felett”, „Mezei bokréta”, „Nagy kettõs verseny magyar népdalokból”.

A 16 éves Vieuxtemps és a 26 éves Erkel virtuóz képességeirõl hû képet adnak e mû technikai nehézségei. A mainzi kiadvány és a korabeli sajtó a darabot Erkel és Vieuxtemps közös szerzeményeként tünteti fel. A tematika és a koncepció Erkelé, Vieuxtemps aligha végzett többet, mint szólamrevíziót.

Ez az Erkeltõl fennmaradt elsõ jelentõs darab olyan remekmû, amely komoly elõzményeket feltételez. Hova tûnhettek a fiatalkori darabok kéziratai?

Ez az elsõ Erkel-mû, amely nyomtatásban megjelenik (1838-ban), talán a Himnusz kivételével az utolsó is, amelyik még életében lát napvilágot a Habsburg birodalom határain túl. Magyar^- tematikát európai színvonalon tár az európai nagyközönség elé. Megelõlegezi Liszt Magyar rapszódiáit, sõt, elmondható, hogy Erkel elõbb írt magyar témájú Liszt-rapszódiát, mint maga Liszt.

5.     ME. 6., L. 7. Phantasia és változatok Rákóczynak erdélyies nótájára. Zongorára zenekarkísérettel. Bem: Pest, Magyar Színház, 1838. XI. 30., Erkel és a színházi zenekar.

Ismeretlen mû.

Erkel már az elõzõleg említett Duo brillantban is feldolgozta az erdélyi Rákóczi nótát, lásd: MZ 1993/2.

6.     ME. –, L. 8. Adagio Bartav Endre „Csel” czímû operájából vett themára. Vadászkürtre zongorakísérettel. Bem: Pest, 1838. XII. 30. Theodor Moralt és Erkel.

Ismeretlen mû. Lásd MZ 1991/3. és e jegyzék 7. és 12. számát. (Az OSZK kisnyomtatvány-tárában megtalálható a bemutató szórólapja.)

7.     ME. –, L. –. (Adagio Bartay Endre „A csel” címû operájának témájára.)

Zongorára, vonósötös-kísérettel. Bem: ? Keletkezési idõ: 1838-39.

Kiadás: fakszimile MZ 1991/3. szám 309. oldalán.

Kézirat: OSZK Ms mus 1661. fol. 7a.

Töredék, csak a záró 7 ütem (ismételve 9) maradt fenn, lásd MZ 1991/3.

Zeneileg azonos a 12. sz. alatt tárgyalt zongoramû lassú variációjának végével. Ezért feltételezem, hogy a 6. sz. kürt-darab is erre a zenei vázra épült. Maga a kézirat vázlatos, sok javítással. Talán ez az elsõ fennmaradt kottás kézirat Erkel tollából.

8.     ME. 7., L. 10. (Albumlap, d-moll). Zongorára. Bem:?

Kiadás: Fakszimile ME (MZT 1968, 33. oldallal szemben.

Kézirat: OSZK Ms mus 259, „Pesth am 19/3 1839”  keltezéssel.

Legány Dezsõ szerint Erkel a kis mûvet Baldieri Ninának írhatta.

12 (ismételve 24) ütemes d-moll darab. Tempójelzése „Mit Verschiebung” (szinkópálva), a metrum jobb kézben 6/8, halkézben 2/4. 4x3/8-os dallamot 2+3+3 nyolcados bolgár ritmussal kísér, ami ebben az idõben legalábbis szokatlan... mindez ráadásul gyönyörûen szól. Zeneszerzõi remeklés a javából!

9.     ME. –, L. 11. Rákóczy induló. Zenekarra. Bem: Pest, 1839. III. 23. A Magyar Színház zenekara. vez. Erkel. Ismeretlen mû. Lásd az 5. és 10. szám alatt is.10.            ME. 6., L. 12. Phantasia klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themájára.

Zongorára. Bem: Pest, 1839. III. 31. Erkel Ferenc. Ismeretlen mû.

Valószínûleg az 1838. XI. 30-án bemutatott zongoraverseny szóló változata, lásd 9. és 5 számon is. Nincs köze viszont a John Paget mûvének (Hungary and Transylvania 1839) II. kötetében közölt Rákóczi nótához, mert ennek primitív letétje teljességgel alkalmatlan hangverseny elõadásra. Ez az illusztráció, mint a könyv többi kottapéldája, Brassai Sámueltõl származik, lásd MZ 1993/2. fakszimiléit.

11.  ME. 8., L. 13. Változatok Bartay Endre „Csel” czimû eredeti operájából a magyar toborzó themajára. Gordonkára és zongorára.

Bem: Pest, 1839. IV. 5. Joseph Menter és Erkel Ferenc.

Ismeretlen mû.

E darabnak Menter úgy lehetett társszerzõje, ahogy Vieuxtemps a Duo brillantnak. Nyilván saját szólamukat írták át még mutatósabbá. Lásd e jegyzék 6., 7. és 12. számát és a MZ 1991/3. számát.

12.  ME. 8. és 60., L. 14-15. [Változatok Bartay Endre „A csel” címû operájának (verbunkos) témájára]. Csel-Variationen. Zongorára. (Tervezett vonósötös-kísérettel.)

Bem: ? talán Gyulán, 1839. IX. 17-én, a Megyei Kórház javára adott koncert zárószámaként, Erkel Ferenc.

Kiadás: Fakszimile a MZ 1991/3. szám 298-308., 311-316. oldalain.

Kézirat: OSZK Ms mus 1661 fol 1a (címlap), fol 2a-6b (1-10. kottaoldal), Ms mus 1662 fol 1a-3b (11-16. kottaoldal).

A darab szerkezete: [Bevezetés] 4/4, 45 ütem; Thema (Andante, 2/4, 16, ismétléssel 24 ütem); Vari. 1^o. / (L’istesso, 4/4, 16, ismétlésekkel 32 ütem); Vari. 2^o. / (24, ismétléssel 32 ütem); Vari. 3^o. / (16, ismétlésekkel 32 ütem); Lento (átvezetés F-dúrból Asz-dúrba, 3 ütem). Itt végzõdik az elsõ kézirat. Adagio (lassú variáció, 12/8, 30, ismétléssel 38 ütem); Presto (Finale, F-dúr, B-dúr középrésszel, 2/4, 244, ismétlésekkel 280 ütem).

A darab zenetudományi értékelése körül zavarokat okozott az a tény, hogy a Nemzeti Múzeum munkatársa 1934-ben az egyszerre beérkezett kottát két részre választotta szét. Nyilván azért, mert a kézirat elsõ része – ma Ms mus 1661. jelzettel Begleitungs Stimen zu den Csel-Variationen – kihagyott sorokat tartalmaz vonósötös kísérõszólamok számára, míg másik részének – OSZK Ms mus 1662 jelzettel (Adagio és Presto) - minden sorát kitölti a zongoraszólam. Az összetartozóságot (a tematikai összefüggéseken túl) Erkel autográf oldalszámozása is tanúsítja.

A zongoraötös kísérõszólamokat Erkel Ferenc sohasem komponálta meg – a bevezetõ 45 ütem ceruzás harmonizálása a még igen fiatal Erkel Sándortól ered. Ugyancsak Erkel Sándor elkezdte a Finale hangszerelését, beethoveni nagyzenekarra. Nem jutott vele messzire, lásd a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 91.26.1. leltári számú Ms mus 37 jelzetû kéziratát. Erkel Ferenc maga is tervezte e formarész meghangszerelését, ezt bizonyítja a két „Tutti”^- felirat a Presto-ban.

A téma és I. variáció, az I. és II., a II. és III. variációk valamint a III. variáció és a Lento átvezetés között szintén „Tutti” felirat szerepel. Ebbõl adódott a feltevés, hogy Erkel a formarészek közt a bevezetést kívánta megismételtetni. Ám a bevezetés túl hosszú ehhez.

Legány Dezsõ szíves közlése szerint 1839. III. 10-én Pesten Pachlné zongorán, zenekarkísérettel bemutatta Chopin Op. 2. B-dúr variációit Mozart Don Giovanni-duettjére. Ez a darab formájában csak abban különbözik Erkel Csel-variációitól, hogy a téma és a lassú variáció közt nem három, hanem négy virtuóz változat szerepel. A téma és a változatok között a témával rokon anyagú rövid közjátékok vannak, amelyek színesítik a formát, és pihenõt adnak a szólistának. Honnan vehetett volna tehát Erkel hasonló frappáns, rövid zenekari közjáték-alapanyagot (már ha befejezte volna a zongoraversenyt, s nem hagyja meg a mûvet zongoradarabnak)? Önként adódik: ugyanonnan, ahonnan a témát. Bartay operája II. felvonásának ötödik számából, ahol a témaként felhasznált verbunkos tovább folytatódik, mégpedig közjátéknak igen alkalmas egyszerû kadenciával. Bõvebben lásd MZ 1991/3. számában.

A Csel-variáció az ifjú Erkel egyik legjelentõsebb ismert darabja, a Duo brillant színvonalán. A korai magyar zongorairodalom egyik kimagasló alkotása, amely bemutatja Erkel Liszthez mérhetõ zongoramûvészi képességét is.

13.  ME. 9., L. 16. Emlékül Liszt Ferenczre. Rákóczy indulója. Zongorára. Bem: ?

Kiadások:

I.     Wagner Józsefnél, Pesten, é.lsz.n., a magyarnyelvû címlapon Liszt rézmetszésû mellképével, ára 1 forint. Hat litografált kottás oldal, pedáljelzés nincs. 1840. január 24-én a Buda-Pesti Rajzolatok ad hírt róla elõször. Lásd MI. 389. sz. Pld: OSZK. Mus pr. 2429/a. jelzeten az 1. kolligatum, fakszimiléje a MZ 1993/2 130-135. lapjain.

II.    u. ott, é.n., „S” lemezjelzéssel, Liszt és Erkel neve nélkül, kétnyelvû címlappal „Rákóczy Indulója könnyû módszerben...”, ára 15 krajcár. Hat kõnyomatú kottás oldal, pedáljelzés van. 1842 végén, 1843 elején jelenhetett meg. Lásd MI. 355. Pld: OSZK Z 47814, 4. kolligatum.

III.  „Harmadik jogszerü eredeti kiadás” u. ott, é.lsz.n.; a címlap lényegében azonos az I. kiadáséval, ára 45 krajcár. Nyolc rézmetszésû kottaoldal.

│: A A^v :║: B A² :║: C :║: D C :║: A³ :║: B² A⁴ :│helyett e kottában:

│: A A^v :│ B A² B A² │: C :║: D C :│ A³ A³ │ B² A⁴ B² A⁴│

1846-ban jelenhetett meg.

Lásd MI. 390. Pld: OSZK Ms mus 23, 2. kolligatum: Liszt 1846-os Rákóczi indulójának kéziratával egybekötve.

IV.   Rózsavölgyinél, é.n., lsz: 580. A címlapon babérral és tölgyfalombbal ékesített lobogó. A kotta ára 80 új krajcár, 1860-as kiadvány. Lásd MI. 1459. Pld: LFM. RGy 28455.

V.    u. ott. é.n. lsz. mint az elõzõnél. A címlapon tizenhat Rákóczi induló kiadvány reklámja, egyébként azonos az elõzõvel. Más kottagrafika. 1883 utáni kiadás. Pld: OSZK Z 47484, 17. kolligatum. Utánnyomások.

Kézirata ismeretlen.

Az öt kiadás grafikája eltérõ, az elsõ kettõé kõnyomat. A III. a referencia kiadás, Rózsavölgyi kottái sok elírást tartalmaznak.

Liszt 1840-ben ki akarta adatni saját Rákóczi indulóját Bécsben, Haslingernél. Ezt az ottani cenzúrahivatal betiltotta. Ezt követõen jelenik meg Erkel kiadványa Pesten, sõt, nem sokkal késõbb még egy Rákóczi induló a szintén pesti zenemûkiadónál, Millernél, a bécsi lakos Georges Micheux tollából – „nach der Art selben Hr. Liszt in seinen Concerten spielte”, lásd MI. 96. sz.

A bécsi betiltás után egyik kiadvány sem jöhetett volna létre befolyásos magyar körök – Liszt barátai – támogatása nélkül. Nyilvánvaló, hogy Wagner kottáját kétszer is betiltották, ezért „jogszerû” tehát a III. kiadás. Amely nem elõbb, mint 1846-ban jelenhetett meg, amikoris Liszt Rákóczi indulóját Bécsben jóváhagyják. A sok kiadás tehát nem üzleti spekuláció miatt, hanem kényszerûségbõl keletkezett.

Nem kétséges, hogy Erkel Liszt Rákóczi indulójának 1840-es változatát adta itt közre, talán kissé egyszerûsített formában. Liszt 1846-os kiadványa ettõl már annyira eltérõ, hogy alig találni közös pontot.

14.  ME. –, L. –. Két lassu magyar phantasia. Hegedûre zongora- esetleg zenekarkísérettel. Bem: Pest, Nemzeti Casino, 1840. IV. 26. Kohn Dávid és Erkel Ferenc.

Ismeretlen mû, lásd NA. 55. oldalán.

A Honmûvész tudósított az elõadásról, a szerzõt nem nevezte meg. A tematika alapján valószínû, hogy legalábbis Erkel-átiratról volt szó.

15.  ME. 14., L. –. Egyveleg Bellini NORMA operájából vett motivumokra. Zongorára. Bem:?

Kiadás: Wagner Józsefnél, az átirat készítõjének neve nélkül, a PANONIA borítéksorozat elsõ füzeteként, é.lsz.n. A Honmûvész a megjelenésrõl 1840 június 7-én tudósít. 12 kottás oldal. Lásd MI. 491. Egyetlen ismert példánya ZTI 602174 jelzeten.

Kézirata ismeretlen.

Bár a kiadvány névtelenül jelent meg, mégis van öt közvetett bizonyíték Erkel szerzõségére.

Az elsõ kettõ: egy átvezetõ részben, a 8. oldal 4. sor elsõ és harmadik ütemében (lásd MZ 1992/3 292. oldalán a 12. és a 14. ütem), valamint a 12. oldali Codában (ugyanott 295-296. lap, ez utóbit Major Ervin észlelte) a Hunyadi László „Meghalt a cselszövõ” kezdetû kórusának egy jellegzetes részlete található.

A harmadik: a tizedik oldal végén (lásd ugyanott a 293-294. oldalon) a Hunyadi nyitány gyors témájának kezdete bukkan fel, amely rokon Tiborc panasz-motívumával a Bánk bánból. Ezeknek a motívumoknak nyomát sem leltem a Norma partitúrájában.

A negyedik: Erkel Ferenc Schodelnét és Erkel Józsefet zongorán kísérte a Norma részleteinek elõadásakor.

Az ötödik: a PANONIA sorozat második és utolsó füzete Erkel mûvét tartalmazza. Mindezek alapján a Norma Egyveleget felvehetõnek tartom Erkel mûveinek jegyzékébe.

A darab zongoratechnikai szempontból többrétegû. Mintha a szerzõ – talán kiadói óhajra – engedményekre kényszerült volna a „középszerû jártosságúak” irányába. Bár sietõs komponálás nyomait viseli, ízléssel és lényeglátással összeállított mû. Nem haladja meg a címben jelzett mûfaji korlátot; talán ezért is maradt a szerzõ anonim, s ezért nem jelent meg ez a darab soha többé.

16.  ME 12-13., L. 18-19. „Erinnerung an H. Ernst. Introduktion (:Elegie v. H. W. Ernst:) und Capricio über das beliebte Thema Der Carneval in Venedig, für das Piano-Forte übertragen von Franz Erkel.” „Emlék Ernstre Elegie ‘s Capriccio Zongorára alkalmaz: Erkel F.” Zongorára. Bem: ? A Capriccio-t, valószínûleg ezt, a Concordia pesti daltársulat hangversenyén eljátszotta Erkel, 1844. III. 30-án.

Kiadások:

I.     Wagner Józsefnél, é.lsz.n. A PANONIA borítéksorozat második (egyben utolsó ismert) füzete. Megjelenésérõl a Der Spiegel 1840. VIII. 15-i száma tudósít. 1-13. kõnyomatos kottaoldal, lásd: MI. 491. Egyetlen ismert példánya ZTI 602183 jelzeten.

II.    Wagner Józsefnél, ugyanazzal a borítóval, de sokkal szebb, rendezettebb réznyomatos 3-15. sz. kottaoldalakkal. Jelzi a Hölgyfutár 1850. VIII. 12-i hirdetése. Lásd MI. 491/a. Pld. a ZTI 241633 jelzeten, és ugyanott a 603277/a. jelzeten is.

III.  Rózsavölgyinél, é.n., a tételpárt két külön füzetben, 581 (Elégia) és 582 (Capriccio) lemezszámokon 3-7. illetve 2-11. számozott kottaoldalakon. Az elsõ címlap még közös a két füzeten: „2 / Transcriptions /  pour / le Piano / PAR / E ERKEL / / / Elegie H. W. Ernst. / II / Le Carneval de Venise”. Jelenti a Vasárnapi Ujság 1860. III. 4-i hirdetése. A késõbbi számos utánnyomás címlapjai már nem hívják fel a figyelmet a két darab közti összefüggésre. Lásd MI. 1460-1461, pld: LFM M 45596 és 45597.

Kéziratok:

I.     10 ütemnyi autográf témavázlat a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban a Capriccio elejébõl, Ms mus 10. jelzeten, 83.193.1. leltári számon, B-dúr. Fakszimile az MZ 1992/3 308. oldalon.

II.    Az Elégia korabeli másolata ZTI Fond 2/76 jelzeten, több más kéztõ] származó (néhány talán Erkelé?) bejegyzéssel. Nem kizárható, hogy az I. kiadás nyomdai elõzménye volt.

III.  A Capriccio másolata az LFM Ms Mus anyagában. Ez, a sok hiba miatt, semmiképpen nem lehetett nyomdai példány, bár 1860 elõtt keletkezhetett.

A komponálást Heinrich Wilhelm Ernst hegedûvirtuóz 1840. májusi koncertjei ihlették, amikor többek közt op. 10. Elégiáját és Capriccio-ját is eljátszotta Pesten. Az akkor már nyomtatásban megjelent Elégiát Erkel hangról hangra áttette zongorára, meghagyva a c-moll hangnemet. A Capricciónak ez arányos és szép bevezetõje, a hangnemi (c-moll C-dúr) és karakterbeli különbség okán, s azért is, mert a két darab elõadási ideje megközelítõen azonos.

Ernst a Capricciót B-dúrban (scordaturával) játszotta, így is jelent meg 1844-ben nyomtatásban, 25 variációval és egy rövid (az Erkel által alkalmazottnál sokkal gyengébb), szintén B-dúr Andante spianato bevezetéssel. Mivel Erkel Capricciója eltérõ hangnemben (C-dúrban) van, és nem 25. hanem 9 variációt hoz a téma után: kézenfekvõ a feltevés, hogy ez Erkel önálló mûve.

A tüzetes vizsgálat kimutatta, hogy Erkel 1840-es Capricciója alig egy variációnyi új anyagot tartalmaz Ernst 1844-es kiadványához képest, Erkel mûvét ezért átiratnak kell tekintenünk. Hogy ez az átirat mennyiben tükrözi Ernst darabjának 1840-es, tehát a nyomtatott kiadásénál korábbi formáját, ez további kutatás tárgyát képezi. Mindenesetre Ernst Capricciójának már 1840-ben volt kottája, mert még abban az évben más hegedûs több koncerten is eljátszotta itt, Pesten.

Nem volt szerencsés Rózsavölgyi részérõl, hogy a tételpárt kettéválasztotta. Magukban kevésbé hatásosak: az elsõ kiadás belsõ címlapján nem véletlenül nevezik az Elégiát „Introduktion”-nak. Rózsavölgyi kiadásában egyébként az Elégia egy ütemmel hosszabb, a Capriccio viszont nyolc taktussal rövidebb, s ez utóbbi néhány helyen könnyített passzázsokat tartalmaz (feltételezésem szerint nem Erkel tollából). Az I. és a II. kiadás egyaránt jó. Bõvebben lásd a MZ 1992/3. számában.

17.  ME. 11., L. 20. Induló (Marsch) Bátori Mária eredeti operából. Zongorára. Bem: ?

Kiadások:

I.     Wagner Józsefnél, é.lsz.n. Két kõnyomatos kottaoldal, réznyomású címlap. Lásd MI. 391. Pld: OSZK Z 47814 koll. 5: fakszimiléje a MZ 1993/2 144. és 146. lapjain.

II.    u. ott, é.n. J.W.N^o.44. lemezszámmal. A Rákóczi induló könnyített változatával összevont kiadás, a Bátori induló a második: a négyoldalas kotta 3-4. (számozva 4-5.) oldalain. Réznyomású kottakép. Lásd MI. 286. sz. LFM. M. 47004 jelzeten található az egyetlen ismert példány, fakszimiléje a MZ 1993/2 145. és 147. lapjain.

III.  elõbbi utánnyomása Rózsavölgyinél, é.n. 290-es lemezszámmal, lásd MI. 1272. Pld: LFM M 47005. Megjelenésérõl a Divatcsarnok 1858. II. 9-i száma tudósít. lásd NA. 129. oldalon.

Kézirata ismeretlen.

A Bátori Mária Induló I. kiadása már 1840-ben megjelenhetett, nem sokkal a bemutató után. Litográfiája ugyanis nagyon hasonlít a Rákóczi induló I. kiadásához és a PAÑONIA kiadványok kottaképéhez.

A II. kiadás a lemezszám alapján 1846-ban jelent meg; ha formailag nem is, szövetében jelentõsen eltér az I. kiadástól. Mivel a változtatás nem szolgált a darab javára: feltételezhetõ, hogy e második átirat nem Erkeltõl való, akárcsak a vele egy füzetben kiadott könnyû Rákóczi induló második változata sem.

A III. kiadást változatlan formában az eredeti kliséröl nyomták még a századforduló után is.

18.  ME. 11/a., L. 20. Nemzeti Kar. Bátori Mária Operából. Zongorára. Bem: ?

Kiadatlan.

Kézirat: OSZK Ms mus 11. jelzeten, „Pesth, 24/4  1841.” keltezéssel.

Nyolc ütemnyi autográf, tempójelzés nélkül, D-dúr, alla breve. A záró dupla vonal után „etz” (etc) felirat utal a himnuszszerû kis darab albumlap jellegére.

19.  ME. 11., L. 20. Bátori Mária Nyitány. Zenekarra. Bem: Pest 1841. XI. 11-én, az opera elõadásán, Erkel vezényletével.

Kiadatlan.

Eredeti kézirata ismeretlen. Pld. OSZK Ms mus 2644 jelzeten ismeretlen kottamásoló kópiája Erkel autográf ajánlásával: „Bis auf Wiedersehen zum Andenken von deinem intimen Freund Franz Erkel Pest den Februar 1845”. Ez a partitúra kisebb együttesre íródott, mint az opera, tehát vidéki elõadásra szánt áthangszerelt változat.

A nyitányt többször elõadták az operától függetlenül, még Erkel életében is, lásd Legány 20. számon.

A darabot Erkel nem írta át zongorára, viszont két négykezes átirat is létezik. Az elsõ Ruzitska György mûve, pld. OSZK Ms mus 2645 jelzeten. Rózsavölgyi késõbb nem ezt adta ki, hanem Iharossy Antal átiratát (1860), lsz. 498, pld. OSZK Mus pr 44435 jelzeten, lásd MI. 1365-1366. A kiadó a kétkezes átiratot is hirdette, de az sohasem jelent meg, lásd még e jegyzék 28. számánál.

A nyitány friss szakaszának egyik témája a „Mariskám, Mariskám, eszem a szemedet” kezdetû közismert nóta, melyet többek közt Mosonyi „3 népdal zongorára” (Népdalok, 4. a Zenészeti Lapok kiadása) és Brahms XVII. Magyar tánc címû mûvében láthatunk viszont. .

A Bátori Mária nyitánya nem lett olyan sikeres, mint a Hunyadi László nyitánya. Ennek oka nézetem szerint pusztán az, hogy a Bátori Mária lekerült a mûsorról és rég nem is próbálkoztak színpadi felújításával.

20.  ME. –, L. 21/a. Orgia-táncz. Balettzene. (milyen együttesre?) Bem: 1842. II. 1.

Ismeretlen mû.

A Legány Dezsõ által felfedezett kisnyomtatványon túl semmi adatunk nincs errõl a mûrõl.

21.  ME. 10., L. 17. Rákóczy indulója könnyû módszerben. Zongorára. Bem: ?

Kiadások:

I.     Wagner Józsefnél é.n. „L” lemezjelzéssel. A kétoldalnyi litografált kotta címlapja azonos a „nagy” Rákóczi induló II. kiadásáéval. „RÁKÓCZY / INDULÓJA / könnyû módszerben / ZONGORÁRA / RÁKÓCZI / MARSCH / in leichter Methode für das / PIANOFORTE”. Egyetlen ismert pld. OSZK ZR 11. jelzeten, fakszimiléje a MZ 1993/2 124. és 136. lapjain.

II.    ugyanott é.n. J.W.N^o.44. lemezszámmal, a Bátori Mária induló II. kiadásával egy füzetben. A címlap részben azonos az elõzõével, de a német szöveget átvésték, így: „és / BÁTORI MÁRIA / Indulója / Erkel Ferencztól”. Lásd MI. 1272. Egyetlen ismert pld. LFM M 47004, fakszimiléje a MZ 1993/2 141. és 143. lapjain.

III.  Rózsavölgyinél, lásd a Bátori Mária Indulónál a 17. számon: az elõzõ változatlan utánnyomása.

Kézirata ismeretlen.

Az elsõ kiadás, a lemezbetûbõl következõen, semmiképp sem korábbi, mint 1842-es. Az „L” lemezbetû elõtt jól látszik egy eltávolított „S” betû: a „nagy” Rákóczi induló II. kiadásának lemezjele – melynek címlapja egyébként ezt a kiadványt is borítja. Bár az átirat szerzõje anonim, nem kizárható, hogy maga Erkel Ferenc volt. (A szintén „L” jelû Hattyúdal c. Erkel mû 1843 elején jelent meg!)

A második kiadás könnyû Rákóczi indulója számos eltérést mutat, az átirat rosszabb. Mivel itt a Bátori induló is hasonlóan rosszabb, mint elsõ kiadása, ezért bizonyosan állítható, hogy ez a kotta nem Erkel Ferenc átiratait tartalmazza. Ezt egyébként a kiadó, Wagner József sem állítja, csak annyit, hogy a Bátori Mária Induló ,Erkel Ferencztõl” való. Ha a zongoraátirat is tõle származott volna, ezt Wagner, mint jó üzletember, ki is írta volna a kotta címlapjára, ahogy ezt egyébként máskor mindig meg is tette.

A Rózsavölgyi cég a kottát Erkel-mûként, sõt Erkel átiratként hirdette, nyilvánvaló üzleti megfontolásból. Negyven év múltán és tulajdonos-változások után nyilván teljes jóhiszemûséggel.

22.  ME. 18., L. 25. Hattyúdal. Zongorára. Bem: ?

Kiadások:

I.     Wagner Józsefnél. majd Rózsavölgyinél, é.n. Szokatlan formátum, A/4-nél is kisebb. 3-10. számozott rézmetszésû kottaoldal. Három variáns:

Ia.   A címlapot Vidéky Károly metszette, a korra „L” lemezhetûvel. Ezt a kiadást jelentette a Pesti Hírlap 1843. II. 12-i száma: „Hattyúdal »Hunyadi halála« czímû új magyar dalmûbõl”. Ehhez képest a címlap metszeten már Hunyadi László szerepel, ahogy arról a Honderû beszámol egy hét múlva, II. 18-án, lásd. NA. 67. oldalán. „HATTYÚDAL / Hunyadi László czimû Operából / ZONGORÁRA / szerzé és / BRASSAI SAMU / Barátjának ajánlá / Erkel Ferencz / a’ nemzeti magyar Színház elsõ Karnagya / ára 36. x. p. / Wágner Jósef’ sajátja / PESTEN” Lásd MI. 352. Pld: OSZK Z 22172.

lb.   Ugyanott. A címlap hattyúja mögött nincsen háttér (az elõzõn havas hegyek). hálózatos alapnyomat helyett felhõ mögül elõtörõ napsugarak, az indadíszítés ritkásabb. A metszet szignálatlan (talán Perlaska mûve?). Mindenesetre a hattyú sokkal inkább hasonlít hattyúra, mint az elsõ címlap madara. A szöveg elrendezésben és betûtípusban különbözik az elõzõtõl; többek közt Erkel rangja itt nem karnagy, hanem karmester. Élsz.n. Lásd MI. 410. Pld: ZTI 603277/1a. 1846 körüli kiadás?

Ic.   Rózsavölgyinél. Az la. címlapja, a „HATTYÚDAL” felirat és a hattyú képének ovális kerete közé „Schwanen Gesang” van bevésve, új árjelzés „63 uj kr”. A kiadó nevét az alapnyomattal együtt kivésték, és az így adódott téglalap alakú üres helyen az új kiadó neve ‘,Rózsavölgyi és társa / sajátja” áll. É.n. 407 lsz. Lásd MI. 132. Széles margójú (B/4) kiadvány. A lemezszám szerint 1858-as utánnyomás.

Vajon az Ic. (kétnyelvû) címlap létezett Wagnernál is?

A II. kiadás Treichlinger 1846-os énekszólam nélküli opera-kivonatában jelent meg, lásd 27. számon; de különnyomatként is forgalomban volt. Négy kottás oldal, ám zeneileg eltér a Wagner-féle kiadványtól. A zongoraszólam tetszetõsebb, leszûrtebb. Ezért feltételezem, hogy ez az átirat is, akárcsak az egész Treichlinger-kivonat, Erkel mûve. Tehát ez a II. kiadás a darab második változata is egyben.

Kéziratuk ismeretlen.

Liszt mindkét kottát láthatta, mert 1847-es Fantáziája (Schwanengesang und Marsch) mindkettõbõl átvett jellegzetességeket.

A Hattyúdal a magyar szimfonikus irodalom kiemelkedõ alkotása, az opera negyedik felvonásának elõjátéka. Zongorára írott változata éppoly jelentõs darab.

23.  ME. 20., L. 28. Két pisztoly (Népszínmû dalai). Zongorára (?) Bem: ?

Kiadás: A Pesti Hírlap 1844. VIII. 15-én beszámol róla, hogy épp akkor jelentek meg Wagner Józsefnél „Nemzeti dalok Szigligeti »Szökött katona« és »Két pisztoly« czimû színdarabjaiból, zongorára alkalmazva (ujon rendezett és jobbitott kiadás) – Szinte Szigligeti »Két pisztoly« czimû darabjából, Zongorára-kiséret mellett énekre alkalmazva. Énekeltetett Füredy úr által.” A Két pisztoly zenéjét Erkel állította össze.

Kézirat: A zongorakivonaté ismeretlen.

Mona Ilona a Két pisztoly következõ kiadásait tartja számon (mind Wagner Józsefnél jelent meg):

285. sz. J.W.N’. 43. lsz. Két pisztoly. Sobri 3 kedvelt dala 2 fûz. (Ez késõbbi, 1846-os kiadás.) E-Z? A hivatkozott ZTI anyagban csak dalokat láttam.

421. sz. é.lsz.n. Erkel Ferencz: Két pisztoly. Sobri két kedvelt dala. É-Pf. (Talán azonos a Pesti Hírlap által bejelentett második kottával.)

423. sz. Szerdahelyi Jósef: A szökött katona és a Két pisztoly (?!) daljai. (Késõbbi kiadvány?)

2857. sz. é.lsz.n., a kiadó neve nélkül, cím nélkül, (címlap nélküli pld.?) Részletek zongorára a Szökött katonából és ,Az alföldön halászlegény vagyok én” a Két pisztolyból. (Ez lenne a Pesti Hírlap által jelentett elsó kotta?) Ez a dal Mátray Gábor szerint Bernát Gáspár több nótájának összevonása.

A L. 28. alatt jelzett híradásban szereplõ zongorára alkalmazott „ujonrendezett és javított” kiadványt nem találtam meg. Amit láttam, valamennyi pld. zongorakíséretes dal-kotta.

24.  ME. 27., L. 35. Original Ungarischer. Zongorára. Bem: ?

Kiadás: Der Ungar címû pesti lap 1845. I. 14-i számának mellékleteként. Fakszimiléjét Major Ervin közli a MZT 1968, 32-33. oldala közt. Az eredeti egyetlen ismert példánya OSZK Mus pr 13048 jelzeten. lásd MI. 2974.

Kézirata ismeretlen.

Mutatós ráadásszám. Friss részét késõbb hangról hangra viszontlátjuk a Brankovics György (bem: 1874) I. felvonása Esz-dúr indulójának fõrészeként.

25.  ME. –, L.–. [Zongoramû(vek)]. Bem: Pest, 1845. VI. 5. Erkel Ferenc.

Ismeretlen darab(ok).

A Nemzeti Kör díszlakomája után, amelyet Rudolf Willmers zongoravirtuóz és zeneszerzõ tiszteletére adtak, Travnyik népdalokat énekelt. Erkel és Thern (zongora)mûveket játszott „köztetszésre”, lásd NA. 83. oldal. Erkel nyilván saját mûveibõl is játszott. Ezek közt volt-e új?

26.  ME. 18., L. 25. Hunyadi László Nyitány. Zenekarra. Bem: Pest, az 1845. X. 29-i operaelõadáson, Erkel vezényletével.

Erkel életében nem adták ki partitúraként, bár a Rózsavölgyi cég kéziratos másolatban terjesztette, hirdette.

Eredeti kézirata ismeretlen, OSZK zenei kéziratai között egy kópia, vlsz. 1850 utáni ismeretlen kottamásoló munkája.

1878-ban a külföldön is többször sikerre vitt Nyitányt Erkel tömörebbre fogalmazta, ezt 1878. XI. 7-én mutatta he, lásd L. 25. Errõl a kéziratról Somfai nem emlékezik meg tanulmányában – Az. Erkel kéziratok problémái, Zenetudományi tanulmányok IX. kötet 207. oldal –, ez vajon autentikus átdolgozás?

A Hunyadi László nyitánya a magyar szimfonikus irodalom elsõ igazán jelentõs alkotása.

27.  ME.. 18., L. 25. Hunyadi László. Zongorára. Bem: ?

Kiadás: Treichlinger, Pest, é.n. lsz: J.T.112.

A kiadás elsõ címlapja: „HUNYADI / LÁSZLO / Zongorára / részletes kivonatban / és / MÉLTÓSÁGOS GRÓF FÁY ISTVAN / a’ / Málthai kereszt rend lovagjának / mély / tisztelettel ajánlja / ERKEL. FERENCZ / TREICHLINGER J. tulajdona / Pesten.”, jobboldalt ”Ára p.p.”, az OSZK példányán utólag irónnal beírva „/4”, azaz négy forint. Lásd MI. 514. Pld: OSZK Z 46406.

A kivonat az opera nyitányát és hat részletét tartalmazza, 6-64. számozott kottaoldalon. Számos utánnyomás, egyes részletek különnyomatban is, többféle címlappal.

Kézirat: a zongorakivonaté ismeretlen.

Amikor a La Grange ária szólózongora változata megjelenik, azt a kivonat 2. és 3. száma közé illesztik be, anélkül, hogy azt átpagináznák. Rózsavölgyi, miután átveszi Treichlinger készleteit, errõl a klisérõl folytatja az utánnyomást, csak a Nyitányét cseréli le az idõk folyamán.

Ez a kivonat nagy valószínûséggel Erkel mûve, lásd a Hattyúdalról a 22. számon írottakat.

A késõbbi kivonatok, négy- és nyolckezes átiratok eredete tisztázandó. Ezek közül néhány lehet Erkel-fiú munkája is.

28.  ME. 11., L. 20. Bátori Mária. Zongorára.

Ismeretlen átirat.

A Honderû 1846. XII. 22-i száma tudósít arról, hogy a Hunyadihoz hasonlóan a Bátori Mária is megjelenik néhány füzetnyi kivonatban. Az ajánlás a Pesti Hírlap igazgatója, Zichy Ferraris Manó gróf nejének szólt volna. A kiadás nem jött létre, biztosan azért, mert a Bátori Mária 1841 és 1852 közt végül is nem került színre, s így az egyetlen tõkeerõs pesti zenemûkiadó, Treichlinger, nem vállalta a kockázatot.

Mindazonáltal a Bátori Mária eredeti betanítói énekes zongorakivonatában pl. a Nyitány, az Induló és a Balett – az opera tisztán instrumentális részei – zongoramûként jelentek meg. Természetesen ezeket Erkel maga írta át zongorára. Hova lettek az Erkel operák eredeti betanító zongorakivonatai? Jelenleg egyetlen egynek a hollétérõl sem tudunk!

29.  ME. 33., L. –. Csermák Antal: Lassú magyar csárdás frissel. Hangszerelés zenekarra. Bem: Pest, 1847. VIII. 31., vezényelt Erkel Ferenc. Ismeretlen mû.

Mûsoradat. Elõadásra került egy díszebéd alkalmával, ahol a Nemzeti Színház muzsikusai játszották el a darabot, Major feltételezése szerint Erkel hangszerelésében.

30.  ME. –, L. 26. Hunyadi László Indulója. Zongorára. Bem: ? Legkorábbi ismert elõadása a Nemzeti Színházban 1850. III. 22-én volt Alfred Jaëll zongoramûvész és zeneszerzõ harmadik pesti hangversenyén.

Kiadás Treichlinger Józsefnél é.n. lsz. 155, a lemezszám alapján 1848 eleji kiadvány. Pld. ? Az OSZK példányai 1850 utániak. Talán a Mus pr 1365/b jelzetû korábbi: ennek sem címnyomata, sem címlap-nyomata nincs. (Volt-e egyáltalán?) A ZTI 603278 jelzetû (referenciapéldány?) kottája kiállítás miatt hozzáférhetetlen. Változatlan utánnyomások többféle címlappal, Rózsavölgyinél is (l.sz. 1933), lásd MI. 550 számon.

Kézirata ismeretlen.

Mindössze kétoldalas kotta, egyetlen ív. Lehet, hogy a kottának eleinte díszesebb külsõ címlapja is volt 1848/49 idején.

Az induló az opera három témájából kialakított önálló alkotás. A dalmûben nem is hangzik fel. Lásd MZ 1963/4, Bónis Ferenc: Erkel és a népzene.

A zongoradarabként is igen hálás, hatásos mû katonazenekari átiratban terjedt el birodalomszerte, amelyet Doppler Ferenc készített. Több népdal is õrzi nyomát, - lásd Kodály: Erkel és a népzene, Visszatekintes II. Bp. 1964 – nemcsak magyar, hanem horvát és szlovák is.

Az anonim négy és nyolckezes átiratok eredetérõl lásd a 27. szám alatt.

Már 1844. III. 3-án azt írja a Honderû, hogy Erkel „zenészeti apróságot szándékozik szerkeszteni közkedvességû legujabb müvének szebb-szebb dallamiból”. Korai tudósítás a Hunyadi Indulóról? Lásd NA. 74. oldal.

31.  ME. –, L. 42. Ballett. (Palotás). Csárdás. Betétszám a Hunyadi László operához. Zenekarra. Bem: Pest, az 1850. VII. 18-i operaelõadáson Erkel vezényletével. Ekkor mutatták be a La Grange áriát is.

Kiadatlan. Zongoraátirata is csak Erkel halála után jelent meg.

Eredeti kézirata ismeretlen. Ismeretlen kéztõl származó másolatokból játsszák a darabot.

Ahhoz képest, hogy ez Erkel egyik legnépszerûbb mûve, alig tudunk róla valamit. Ha tényleg 1850-ben került az operába, miért nem adta ki zongorakivonatát Wagner József, Treichlinger, vagy késõbb Rózsavölgyi utódja, Grinzweil? Miért kellett a századfordulóig várni a megjelenésig? Egyáltalán azonos-e az általunk ismert Palotás a Hunyadi Lászlóhoz 1850-ben komponált balett-betéttel?

32.  ME. –, L. 42. Magyar Induló. Zenekarra. Bem: Pest. Nemzeti Színház 1850. VIII. 15., Erkel vezényletével.

A Magyar induló zenekari szólamanyagát megtaláltam az Erzsébet opera szólamanyagában az OSZK operai állományában. Ez igazolta Legány feltevését, hogy ez az induló zeneileg azonos a zongorára írott Marche (des) Hongroises-zal, lásd a 34. szám alatt. A mû partitúrája nem került elõ.

33.  ME. 18., L. 25. Magyar Ária. Zongorára. Bem: ?

Kiadás: Treichlingernél, é.n. lsz. 184. 3-8. számozott kottaoldalak. A magyar-francianyelvû címlapot Anne de la Grange teljesalakos magyar ruhás metszett képe díszíti. Lásd MI. 584. pld: LFM M 45930.

Megjelenésérõl a Hölgyfutár 1850. X. 15-i száma tudósít. Több utánnyomás, Rózsavölgyinél is. A Hunyadi László kivonatába a 2. és 3. szám (30-31. oldal’ közé kötötték be, az oldalak átszámozása nélkül.

Kézirat: a zongoraváltozaté ismeretlen.

Treichlinger az ének-zongora verzió (a la Grange ária) zongoraátiratát is megjelentette reprezentatív külsõvel, lásd MI. 584. számon.

34.   ME. 35., L. 43. Nép-induló. Zongorára. Bem: ?

Kiadások:

I.      Wagner Józsefnél, é.n. lsz: 158. Francianyelvû címlappal: „A Madame Marie de Karácsonyi / née de / MARCZIBANYI / Marche [des] / Hongroises / pour / PIANOFORTE / composée par / Francois Erkel / Proppriété de l’Edieur / PEST / chez Joseph Wagner”, lásd Ml. 326. Pld: a ZTI Major hagyaték anyagában színes külsõ címlappal is megtalálható. fehér címlappal pld: OSZK Z 44431 jelzeten. 4-7. számozott kottaoldalak, belül „NÉP-INDULÓ / ERKEL FERENC^TÕL” címmel. 1852. III. 18-án jelenti a Hölgyfutár.

II.    Rózsavölgyinél, é.n. 267 lemezszámmal, azonos kottával de más címlappal: „MAGYAR-INDULÓ / ERZSÉBET / CZIMZET MAGYAR / ünneplõ operábol / szerzé / Erkel Ferencz / Rózsavölgyi és társa sajátja / Pesten”. Lásd MI. 1248. Pld: LFM M 47006, ZTI 603097. A lemezszám szerint 1857-es kiadvány. Több utánnyomás más címlapokkal.

Kézirata ismeretlen.

Legány szerint ez a darab az 1850. VIII. 15-én bemutatott zenekari Magyar Induló zongoraátirata. Érvelése szerint az induló kottája azért nincs benne a partitúrában, mert ez korábban készült önálló darab. Átnéztem az Erzsébet szólamanyagát, és ott külön csomagban megtaláltam a Népinduló (minden bizonnyal korábbi) eredeti hangszerelt változatát. Ha ezt Erkel az operafelvonás komponálásával egyidejûleg írta volna, úgy benne lenne a szólamanyagban folyamatosan, és nem külön kötegben. Ez igazolja Legány feltevését.

Tehát a 32. számon leírt zenekari Magyar indulót Erkel átírta zongorára és kiadta Wagnernál. Az így népszerûvé vált mûvet beemelte az Erzsébet opera 4. jelenetébe, a finaléba. Késõbb, önálló elõadás céljára, kiemelhették az opera partitúrájából, ahová nem került vissza. A szólamanyag viszont megvan.

A zongorára átírt Nép-induló Erkel zongorára írt - és átírt - indulói közül talán a legjobb. Felvillanyozó hatású mû.

35.  ME. 38., L. 46. Sakk-játék. Pantomim. Zenekarra. Bem: Pest, a Nemzeti Színház negyedik álarcosbálján, 1853. II. 2-án, a színházi zenekart Ellenbogen Adolf vezényelte, a koreográfia Perrei és Perron-tól, 40 táncos által elõadva.

Ismeretlen mû.

Ellenbogen a kor szabadalmazott táncdal és egyveleg-gyárosa volt. Mivel a pantomim egy olyan 81 lépéses sakkjátszmát jelenített meg, amely a kor két legerõsebb sakkjátékosa, Szén József és Erkel partiján alapult, biztos volt a kísérõzenében Erkel muzsika, bárki állította is azt össze. Elsõnek említi Bónis Ferenc Erkel-cikke a Zenei Lexikon 1965-ös kiadásában, 574. lap.

36.  ME. 39., L. 47. (Csárdás.) Zenekarra? Bem: Buda 1853. IV. 25, a Nemzeti Színház együttese Erkel vezényletével.

Ismeretlen mû.

Ez a darab nem lehet azonos a Hunyadi betéteként játszott balettel – az is csárdás – mert azt három éve mutatták be, és azóta is játsszák. A bemutatóról tudósító Délibáb új csárdásról írt. Mivel az elõadáson kórus is közremûködött, talán ez a Bánk bán Magyar táncának korai elõadása lett volna?

37.  ME –, L. –. Berlioz: Rákóczi induló. Átirat zongorára, 2 és 4 kézre. Bem: ?

Ismeretlen átirat.

Az 1861. március 13-i Zenészeti Lapok ír róla, lásd NA. 143. oldalon. „A mint halljuk, Erkel Ferencz, ki a Berlioz átirata eredeti partitúrájának tulajdonosa, e közkedvességû s kegyeli nemzeti indulónk mûvészi feldolgozását, zongorára két s négy kézre szándékozik közzétenni. Nagyobb szolgálatot alig tehetne nemzeti irodalmunknak mintha az eszme igéjét testté változtatná, mert meg vagyunk gyõzõdve hogy az, szokott mesteri keze alatt egészen új érdekei nyer.”

Leírta-e ezt a darabot Erkel? Mindenesetre a kézirat eddiig, még nem került elõ.

Liszt is ekkoriban foglalkozott ismét a Rákóczi indulóval. Talán Erkel, tudomást szerezve errõl, eltekintett volna a publikációtól?

1861. IX. 29-én a Nemzeti Múzeumban tartott zongora-hangversenyén Dienesné Fáncsy Etelka eljátszotta Erkel Rákóczi indulóját. Az 1840-es korai változatot, vagy talán a Berlioz-mû említett átiratát? A Zenészeti Lapok szerint a mûvésznõ elmondta, hogy ezt a darabot Erkel annak idején Lisztnek írta – ehhez a kommentátor persze nem állja meg hozzátenni, hogy a dolog fordítva volt... Következésképp az 1840-es induló hangzott el, nyilván Rózsavölgyi új, IV. kiadásából.

38,  ME. 43., L. 53. Bánk bán. Zongorára. Bem: ?

Kiadás: Rózsavölgyinél, lsz: 667. Külsõ címlapján: »„BÁNK BÁN”«, alatta Erkel ismert képe, Cánzi Ágost 1861 szignóval, „eredeti nagy dalmû 3 felvonásban szerzé ‘s zongorára két kézre alkalmazta / ERKEL FERENCZ / RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA / sajátja / PESTEN” „Ára 7 fl.”. A belsõ címlapon: „NAGY MÉLTÓSA^.GU / NAGY-KÁROLYI GRÓF KÁROLYI GYÖRGY / ÚRNAK / valóságos és belsõ titkos Tanácsos, a magyar szent Korona õre / Tekintetes / SZATHMÁR VÁRMEGYE / örökös és valóságos Fõispánja, a magyar tudományos / AKADÉMIA / tiszteletbeli és igazgató tagja s.a.t. s.a.t. / O Excellenciájának / mély tisztelettel / ajánlja / A SZERZÕ”. 3-95. számozott kottaoldalon a nyitány és az opera 14 száma, lásd MI. 1539. Pld: OSZK Z 48907. Megjelent 1861-ben, a Pesti Napló VII. 26-án jelenti.

Több utánnyomás, még 1945 után is errõl a kottaképrõl. Eltérõ címlapok. Egyes részletek külön is megjelentek.

Kézirat: a zongoraátiraté ismeretlen.

Errõl a zongorakivonatról kritikai elemzést közöl Mosonvi Mihály a Zenészeti Lapok 1861-es folyamában, a november 4-i, 8-i és 18-i számban, három részben olvasható, lásd Barna István írásában: Erkel nagy mûvei és a kritika (Zenetudományi tanulmányok IV., 211. lap).

Vajon Erkel maga írta-e a Bánk bán zongorakivonatát? Erre nézve Isoz Kálmán A Rózsavölgvi és Társa cég, története 1850-tõl 1908-ig címû tanulmányában (MZT 1973,155-183., a 168. oldalon) közölt németnyelvû szerzõdés magyar fordítása választ ad.

„Alulírottak a következõ pontokra nézve egyeztek meg egymással:

1. Erkel Ferenc karmester Úr átengedi Rózsa-völgyi és Társa uraknak Bánk bán c. operája teljes zongorakivonatát s azt belátása szerint írja át zongorára két kézre.

2. Erkel Ferenc karmester úr Rózsavölgyi és Társa uraktól az opera tiszteletdíja fejében Egyezer osztr. értékû forintot kap.

3. Erkel Ferenc karmester úrnak szabadságában áll,  hogy egy év leforgása után az opera egy vagy két témájából szalon stílusban fantáziákat vagy variációkat írhasson, de Rózsavölgyi és Társa urak a kiadói elõjogot fenntartják a maguk számára.

4. A zongorakivonat Rózsavölgyi és Társa uraknak kizárólagos tulajdona s a szöveges zongorakivonat esetleges magyarországi kiadójának nincs joga, hogy a dallamokat akár egyenként, akár egyveleg formában, csupán zongorára letéve, kiadhassa.

5. Erkel Ferenc karmester úr a »Keserû bordal«-t szöveggel együtt átengedi Rózsavölgyi és Társa uraknak, de Erkel F. úrnak jogában áll, hogy e számot is eladhassa a teljes szöveges zongorakivonattal együtt.

6. Amennyiben Erkel Ferenc karmester úr a Bánk bán-hoz bármikor is nyitányt írna, úgy ez is Rózsavölgyi és Társa urak tulajdona és Erkel F. karmester úr annak zongora letétéért a 2. pontban megállapított tiszteletdíjon felül külön száz osztr. ért. forintnyi összeget vesz kézhez.

7. Rózsavölgyi és Társa uraknak szabadon jogukban áll zongorára négy kézre, hegedûre vagy fuvolára zongorakísérettel vagy anélkül átiratokat kiadhatni.”

Az 1. pontból következik, hogy az átiratot Erkel Ferenc készítette, belátása szerint. Elsõsorban és mindenekelõtt a könnyû játszhatóságra törekedett. Koncert elõadáson elsõsorban a Magyar tánc és az Induló lehet hálás. (Ez utóbbiról lemaradt a Da Capo jelzés.)

39.  ME. 44., L. 54. Sarolta. Zongorára. Bem: ?

Kiadás: Rózsavölgyinél 1862. lsz: N.G. 786. Címlapján: „Méltóságos / Gróf Zichy Henrikné / széplaki és enyitzkei Báro Mesko Irén, czillagkeresztes / urhölgy õ nagyságának / SAROLTA / Nagy eredeti dalmû. szerzé és / ZONGORÁRA / átírta / ERKEL FERENC / Rózsavölgyi és társa / sajátja / PESTEN / Tortzebl(?) [Tatzelt]  sc / Nyomt Schneckenberger Pesten 1862”„,Ára 5 p / 3 Thlr 10 ngr”. 3-97. kottaoldalon a Bevezetés (Nyitány) és az opera 17 száma. Pld: OSZK Z 43951, lásd MI. 1631. A Zenészeti Lapok 1862. XII. 4-én jelenti.

Utánnyomások, eltérõ címlappal, a Nyitány külön kiadásában is.

Kézirat: a zongoraátiraté ismeretlen.

Ez Erkel legjobban sikerült operakivonata a három nagy átirat közül. A számok többsége koncertdarabként is megállja a helyét. Nagy gonddal készült önálló alkotás, több helyen el is tér a partitúrától. A Nyitány elsõ tizennégy üteme például csak itt található.

Rózsavölgyi Gyula meghalt, és a társtulajdonos, Grinzweil Norbert vette át a céget, aki német szellemû, neveltetésû üzletember volt. A Sarolta kiadásának körülményeit Isoz Kálmán tárta fel, lásd MZT 1973. 168. oldalt. „Rövidesen követte ezt Erkel Ferenc Saroltájának 1862. június 26-i elsõ elõadása s a zongorakivonat megjelentetése, N.G. 786 lemezszámmal. Grinzweil megérezte, hogy a Sarolta – mind szövegének gyarlósága, mind fõképpen a Bánk bán óriási sikere miatt – nem számíthat rendkívüli kelendõségre, s azért a kiadói jogot a Bánk bánéval szemben szerényebb összegben állapította meg. 1862. augusztus 21-én Erkel 400 forintot vett fel, oly feltétellel, hogy ha 150 példányt eladtak, további 200, s újabb 50 példány elkelte után ismét 200 forint tiszteletdíjat fog a cég a zeneszerzõnek fizetni; amikor is további követelése már nem lesz. Amennyiben – a várakozás ellenére – e példánvszám nem kelne el, a kiadói tulajdonjog ettõl függetlenül a Rózsavölgyi és Társa cégé, jelentette ki Erkel az elsõ összeg nyugtázásával kapcsolatban.”

Isoz idézett tanulmányát a Rózsavölgyi cég rendelte meg, hogy azt a cégalapítás évfordulójára kiadja. Ezért nem kerülhetett sor arra, hogy Grinzweil tevékenységét – vagy akár csak néhány kirívó tettét – a szerzõ kritikai éllel kommentálhassa.

1862-ben a Rózsavölgyi cég gyakorlatilag monopolhelyzetben volt Pesten. Wagner 1858-ban már nyugalomba vonult, a hajdan oly aktív Treichlinger cégének 1862-es termése öt csárdáskiadvány, semmi több. Ezért Grinzweil saját tetszése szerint szabhatta a feltételeket.

Amikor Grinzweil átveszi a Rózsavölgyi céget, azonnal kicseréli a lemezszámot. (R.&C.” helyett G.N. – Grinzweil Norbert – sõt, N.G.!) Enélkül is észlelhetõ volt azonban Rózsavölgyi Gyula magyar orientáltságú kiadói politikájának gyökeres megváltozása. Grinzweil száz számra jelenteti meg az addig külföldrõl importált – és továbbra is importálható – klasszikusokat és szórakoztató mûveket. Ez, ha nagy befektetést igényelt is, gyorsan megtérülõ, nagy haszonnal járó üzlet volt.

Ám eközben a magyar zene minden mûfajban a háttérbe szorul. Lám, Grinzweil, miközben százezreket költ a külföldi repertoár másodkiadására, Erkelen „spórol”! Nem is kap tõle új mûvet soha többet.

De talán nem is törekedett erre. Milyen véleményünk legyen egy olyan kiadóról, aki Mosonyi alkotói zsenijét másra nem látja alkalmasnak, mint hogy négykezes kivonatokat készíttessen vele Beethoven szimfóniáiból?

Tény, hogy kiadási céllal Erkel nem készített több operakivonatot. Sõt, más instrumentális darabot sem.

40.  ME. –, L. 57. Díszinduló. Zenekarra. Bem: Pest, Nemzeti Színház, 1865. XII. 13.

Ismeretlen mû.

Legány szerint azonos lehet a Dózsa György I. felvonása C-dur indulójával, esetleg más hangszerelésben. Ez igen valószínû, hiszen hasonló módon járt el Erkel a Magyar indulóval is: azt az Erzsébet operába iktatta be betétként épp egy évtizede.

41.  ME. 46., L. 58. Rózsa végbúcsuja. Zongorára. Bem: ?

Kiadás: A Zenészeti Lapok mellékleteként, é.lsz.n. Címlap: .-Méltóságos WENKHEIM KRISTINA grófhölgvnek (alatta az operában Rózsát alakító Pauli Richárdné Markovits Ilka egészalakos metszett képe, és) »RÓZSA VÉGBÚCSUJA / Magándal / „DÓZSA GYÖRGY / czimû dalmûbõl / (4^dik felvonás 9^ik jelenet)^, / szerzé / és zongorára átirta ERKEL FERENCZ / ÉNEKLI PAULI MARKOVITS / Elsõ melléklet a  Zenészeti lapok uj és hetedik évfolyamához.« 2-9. számozott kottaoldal, gyönyörû metszés. Pld: OSZK Z 48502. Az 1867. I. 6-i lapszámmal jelent meg. A Rózsavölgyi cég, úgy látszik, megvette a klisét, mert a késõbbi katalógusokban szerepel a mû. Más címlappal többször is utánnyomta.

Kézirata: ismeretlen.

Még az operabemutató elõtt jelent meg; formája eltér az operarészlettõl. A bevezetõ és az ária a 7. oldal második soráig azonos. Itt a partitúrában a „Drága gyûrûm” kezdetû rész jön, lásd Kenessey áriagyûjteményében (Zenemûkiadó, Bp. 1955). Ezt a zongoraváltozatban kihagyja, és a „Hogyha halvány arcomat csókolja” formarész következik, ami a Kenessey gyûjteményben már nincs közölve. Kihagyva az imát, olyan Codával zárja a zongoradarabot, amely a partitúrában nincs.

Ebbõl két tanulság szûrhetõ le. Elõször az, hogy ez a zongoramû önálló alkotás, mert formájában eltér az alapmûtõl, sõt, ahhoz képest új formarészt tartalmaz. Másodszor az, hogy ez a jelenet igen nagy mûgonddal készült, Erkel az utolsó pillanatban is változtatott, javított rajta. Ez a szám mind funkciójában, mind drámaiságában megfelel a Bánk bán Tisza parti jelenetének, az is ilyen alkotói mûgonddal készült.

Erkelnek több hangszeres mûve nem jelent meg nyomtatásban. 1867 és 1893 között semmi sem! A Brankovics már fia, Erkel Sándor átiratában jelenik meg. Nem is teljes kivonatban csak hat részlete, Táborszkynál, pld: OSZK Z 46415. A Névtelen hõsök-bõl és az István király-ból már ilyen egyveleg sem készült.

47., ME. –, L. –. (G-dúr Albumlap). Zongorára. Bem: ?

Lappang.

Kéziratát Németh Amadé írta le, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum autográf példánya alapján. Öt ütemes mû G-dúrban, „100 000-szer éljen Odor Vilma” ajánlással. Odor Vilma Erkel tanítványa volt a Zeneakadémián, mestere 1882. május 27-én ajándékozta meg ezzel a zenei ajánlással, lásd NA. 213. oldal.

Amikor 1990-ben átnéztem, majd 1991-ben leltárba vettem a Múzeum kéziratos kottaanyagát, ezt a kéziratot nem találtam meg.

48., ME. –, L. 70. (a-moll Albumlap) Zongorára. Bem: ?

Kiadatlan.

Kézirata: OSZK Ms mus 5617.

Legány Dezsõ írta le, monográfiájának 70. számában. Erkel Bauholzer Júliának, zeneakadémiai kedvenc tanítványának, a Liszt-ösztöndíjas kitûnõ zongoristának ajánlotta ezt a hatütemes végteleníthetõ kis kánont, 1882. június 22-én.

44.  ME. 54., L. 71. István király. Zongorára.

Ismeretlen átirat.

Erkel 1885. III. 14-én, az István király bemutatójának napján levelet kap a Harmónia Rt. kiadótól, melyben gratulálnak, és az opera „kiadásának tekintetében teljesen rendelkezésére” állnak. Erkel válaszában hajlandónak mutatkozott egy (énekszólam nélküli) kivonat elkészítésére, és az anyagi feltételek iránt érdeklõdött. Ekkor kiderült, hogy a kiadó a költségeknek csak 30-40%-át állná, a többit fizesse a szerzõ. S ezt az István király bemutatója után, melynek közönségsikere még a Bánkét is felülmúlta! Szép gesztus ez attól a kiadótól, amelynek Erkel a védnöke volt...

Lásd még a 28. szám alatt írottakat.

45.  ME. 55., L. 72. Ünnepi nyitány. Zenekarra. Bem: Pesten, 1887. IX. 28-án, Erkel vezényletével.

Kiadás: Editio Musica Budapest, Z 3271. lemezszámon, évszám és kritikai megjegyzés, sõt bevezetõ nélkül. A Hunyadi nyitányon túl (u.itt, Z 40058 lsz.) ez a mû képviselte Erkelt a magyar partitúrakiadásban, semmi több!

Kézirat: A Filharmóniai Társaság kottatárában, 310. számon, Erkel Gyula kézírása. Vécsey Jenõ hiteles közreadása a ZTI-ben, kéziratban.

A Nemzeti Színház megnyitásának félszázados jubileumára készült. A formai koncepció mindenképpen Erkel Ferencé, Erkel Gyulától csak a hangszerelés és esetleg egyes helyeken a harmóniai kitöltés származhat.

46.  ME. –, L. 74. (Magyar album-lap). Brácsára, zongorakísérettel. Bem: 1890 nyarán (Jelenik Zsigmond és Érdy Lajos?)

Ismeretlen mû.

Érdy Lajos írja a Fabó Bertalan szerkesztette 1910-es Erkel Emlékkönyv 62. oldalán: „1890. év nyarán egy^, Magyar album-lapot komponált Jelenik Zsigmond részére mélyhegedûre, zongorakísérettel. Ez szép magyar dallam, busongó csendes choriambusokban. Mikor eljátsztuk, elmondta, hogy Jelenik rózsadombi nyári lakása kertjében, ahonnan szép kilátás nyílik a Margitszigetre és a Dunára, támadt a kis mû eszméje. Egy magányos csónakázóra és csillagos éjszakára gondolt, és hozzá a régi magyar idõkre.”

Ez a darab – biztosan állítható – azonos a következõkben ismertetésre kerülõ nagyobb szabású darab témájával (Thema più mosso tempo di Verbunkos rhytmo deciso), lásd annak kéziratát, a 7. oldal 2. sor 1. ütemétõl a 8. oldal 1. sor 2. üteméig a Zenetörténeti Írások 1980-as kötetében a 97-98. oldalon. Ez a formarész karakterében, ritmusában sõt hangulatában is tökéletesen megfelel az Érdy által leírtaknak. A 8 – ismételve 12 – ütemes dallam második strófáját ismétléskor a brácsa eredetileg talán egy oktávval mélyebben játszhatta.

47.  ME. –, L. – (Verbunkos fantázia). Brácsára és zongorára. Bem: ? Kiadatlan.

Kézirat:

I.      Marosvásárhelyen, 20 oldal cím nélküli autográf, keltezése „B. pest 1890” Erkel nem komponálta meg a brácsaszólam mintegy kétharmadát, a zongoraszólam viszont, nyolc ütem híján, teljesen kidolgozott. Fakszimiléje: ZÍ. 1980 91-110. oldalon. Szász Károly írásának melléklete.

II.    Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeumban 91. 24. 1. leltári számon Ms mus 35 jelzeten. Erkel Gyula befejezett verziójának töredéke, négy lapon. A kézirat elsõ íve hiányzik. Szász Károly 1978-ban fedezte fel az ismeretlen Erkel darab kéziratát. A mûvet, a Magyar Rádió felkérésére, Németh Amadé fejezte be; ezt a verziót 1990. március 15-én az Erkel Ferenc Társaság elsõ gyulai ünnepihangversenyén mutattuk be, Lukács Péter brácsamûvésszel.

A bemutató után pár nappal találtam meg a II. számú kéziratot: Erkel Gyula verzióját. Ez a változat több eltérést mutat az eredeti kézirattól – IV., új variációt is beilleszt, a zongorakíséretet néhol teljesen átírja, stb. Noha Erkel fiától származik, és csaknem egyidõs Erkel Ferenc kéziratával: mégis, kevésbé autentikusnak kell minõsítenem, mint a száz évvel késõbb készült Németh Amadé-féle befejezést, amely Erkel Ferenc eredeti szövetét híven megõrzi.

Sajnos, Erkel Gyula kéziratáról éppen a címlap hiányzik, így nem tudjuk, hogy édesapja jóváhagyta-e a fia által eszközölt számos változtatást.

Erkel Ferenc hátrahagyott kézirata így, csonkán is mestermû. Az atomjaiból felépülõ téma a „Három a táncz halálig” mottójú Codáig fejlõdik. Következetesen megtartja a mottó követelte hármas formálás egységét, minden formarészben, a formarészek között, sõt, a motívumfejlesztés terén is. Ékes bizonyítékaként annak, hogy a nyolcvanéves Erkel nagyonis birtokában volt alkotóerejének.

48. ME. 63., L. 75. (Mozart d-moll zongoraversenyéhez szerzett kadencia.) Zongorára. Bem: 1890. XI. 7. Erkel, a nyolcvanadik születésnapján rendezett koncerten.

Kiadatlan.

Egylapnyi kéziratot találtam a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban, amelyet 91. 29. 1. számon vettem leltárba, jelzete Ms mus 40. Fermate zum Mozart’schen d-moll Concert címet viseli, másoló kézírása. Kozocsa Ildikó (OSZK) szakértõi véleménye szerint a papír 1880 utáni. A kézirat további elemzést igényel.

Erkel bizonyára több hangszeres mûvet ír, ha családi körülményei folytán nem kényszerül a színházi taposómalomba. A mecenatúra hiánya és az irányában 1861 után mutatkozó kiadói közöny sem ösztönözte arra, hogy többet komponáljon, bár élete legvégéig megõrizte alkotóerejét.

A „Csel” variáció és a Duo brillant sejted, mire lett volna képes a kamarazene mûfajában. Operáinak zenekari részei pedig megmutatják a nagy szimfonikust, aki megbízás híján – az Ünnepi nyitány kivételével – sosem szólalhatott meg.

Most már a mi feladatunk lenne közkinccsé tenni mindazt, amit Erkel így is, életének sok gátló körülménye ellenére is, megteremtett.