MUZSIKA 1996. júniusi szám 24-25. oldal

Hibaigazítás a következő számban

SZÍNKÓD A KOTTAKIADÁSBAN

 

A napilapokból értesülhettünk a frankfurti zenei vásár magyar sikeréről. Papp Lajos zongoraiskolájának első füzete – az Editio Musica új hangszeres ABC-sorozatának része – színes (fekete-kék-piros) nyomással készült. Sajnos a színes kották elterjedését akadályozza, hogy előállításuk egyelőre eléggé költséges.

A színkód alkalmazásának gondolata már jó két éve foglalkoztat. Tudtam, hogy a többszínnyomás drága, ezért nem is a kék vagy piros színre gondoltam, hanem a szürkére. Az általánosan használt számítógépes grafikai programokkal a szürke színárnyalatok előállítása banálisan egyszerű, megfelelően gondos előkészítés esetén a nyomtatás sem okoz gondot és többletköltséget. Azt azonban nem tudtam, vajon a szürke szín alkalmazható-e már a kottagrafikában is?

Tavaly tavasszal a Nemzeti Kulturális Alap elfogadta pályázatomat, amelyben támogatásukat kértem Mosonyi Mihály zongoraműveinek kottakiadásához. Az Akkord Zenei Kiadóval olyan kottagrafikust kellett találnunk, aki vállalja a színkóddal, annak kikísérletezésével járó többletmunkát. Ekkor keresett fel Rennerné Székelyhídi Mária, a színes kották magyar specialistája. A szerző óhajára már 1976-ban alkalmazott színt Kurtág György Játékok sorozatának IV. füzetében, majd 1980-ban saját kezdeményezésére a szürkét is Mártha István Karácsony napja című kamaradarabjában. Megmutatta az általa szintén hagyományos módon rajzolt kottát: Teöke Marianne Barátom a zongora című 1994-ben megjelent zongoraiskoláját. Ennek 61-63 oldalát már számítógéppel készítette. Dubrovay László Három darab felhangokra című művének grafikájában háromféle szürke szín szerepel. Nem szerzői utasításra, hanem grafikusi szépérzékének köszönhetően. Tudomásom szerint ez az első kotta, amelyben a szürke szín több árnyalatát jelentéstartalommal bíró elemként felhasználták. Természetesen őt kértem fel a Mosonyi-kiadványok grafikájának elkészítésére, mivel ezekben hasonló problémát kellett megoldani. Mivel színkódos kiadványunk előkészítő munkái jószerivel befejeződtek, és az Editio Musica színes kottája is felhívta a figyelmet a színkód használatára, úgy gondolom érdemes kifejteni gondolataimat erről az eljárásról, írásban először itt, a Muzsika hasábjain. (A Mosonyi-kiadvány a napokban jelenik meg. A szerk.)

Jelenleg használatos kottaírásunk több mint fél évezredes fejlődési folyamat során vált rendkívül kiérleltté. Tovább finomítani csak akkor érdemes, ha ezáltal a kottakép a mainál könnyebben értelmezhetővé, egyszerűbbé válik, vagy ha képes többletinformáció közvetítésére.

Színkódot elviekben a következő célokra érdemes használni:

     a kottakép bizonyos elemeinek kiemelésére esztétikai céllal;

     a kottakép bizonyos elemeinek kiemelésére didaktikai céllal;

     a zeneszerzői munka főbb fázisainak elkülönítésére (autográf, valamint a nyomdai kézirat, a nyomdai levonat és a kész nyomtatvány szerzői javításai). Ehhez több szín vagy színárnyalat szükséges;

     a közreadó munkájának elkülönítésére a szerző alkotásától (a continuótól az ujjrendig minden közreadói pótlás ide tartozik.

A színkód a kottakép minden elemét érintheti. Az alkalmazott kódszín tetszőlegesen is megválasztható, azonban a gyakorlatban a szürke szín látszik legalkalmasabbnak. A raszterpontok nagyságának megváltoztatásával ugyanis nemcsak szürke szín, hanem árnyalatainak széles skálája is megjeleníthető. A grafikai számítógép-programokban ezt többek közt Greyscale is rég lehetővé teszi.

A színkód kottakiadás szinte minden területén felhasználható lenne, itt csak néhányat említek:

      kortárs zene. Ha a szerző a közölni kívánt információk egy szeletét a színkóddal jelezné, úgy az bizonyos esetekben szemléletesebben tükrözné az alkotói szándékot. Ez vonatkozhat az elektronikus zene lejegyzésére is. A színkódnak itt esztétikai értéke is lenne a praktikumon túl. Példa: Teőke Marianne: Barátom a zongora 62. oldal, 3. sor (Dubrovay: Három darab felhangokra, No. 2 vége). A némán lenyomva tartandó hangok hosszát a sötétszürke, míg az előálló felhangokat a világosszürke árnyalat jelöli;

      oktatás. Itt a színkód alkalmazására már több külföldi példa van, így nem szükséges illusztrációt közölnöm;

     Urtext. Az Urtext kiadványokban nehézkes a szerző és a közreadó jelzéseinek elválasztása, ráadásul minden kiadó más jelrendszert használ. Még nehezebb a szerzői munkafolyamat rétegeinek elválasztása, ezt általában csak többnyelvű jegyzetanyag segítségével lehet megoldani. Mindez a színkóddal egyszerűen, egyidejűleg megvalósítható lenne. Értesültem, nyugaton már használják a szürke színt a kottákban, de egyszerre csak egy árnyalatot, nem többet. Ez elegendő ugyan régi híres közreadások urtextesítésére, de új, igényes kiadásokhoz több kódszín kell. Így egyesíteni lehetne a praktikus kiadások használhatóságát az Urtext precizitásával: a szerzői alapszöveget a fekete, a későbbi szerzői módosításokat a sötétszürke árnyalatok, míg közreadó munkáját a világosszürke szín jelezné. Példa: Erkel: Változatok Bartay Endre „A csel” című operájának témájára (Csel-Variáció), a Finale ( Presto) kadenciája. A szerző itt egy sort üresen hagyott a kéziratban. Ezt igyekeztem olyan semleges zenei anyaggal megtölteni, amely nem okoz stílustörést. A szürke színnel rajzolt valamennyi jel közreadói kiegészítés, itt csak egyféle szürke árnyalatra volt szükség;

     hibajegyzék. Hasonmás kottakiadványokhoz célszerű sajtóhiba-jegyzéket mellékelni. Itt hiba javítása az elsődleges információ, így ezt kell kiemelni. Példa: Mosonyi: Tanulmányok zongorára 44. oldaláról egy sor. A római szám az etűd számát, az arab az ütemszámot, a „C” betű a közreadói ajánlást (Commendatio), Az „R” betű a vélt sajtóhiba javítását (Erratum) jelzi. Értelemszerűen itt a közreadó pótlólagos jelzései vannak feketével rajzolva.

Úgy vélem, a színkód alkalmazásában, elterjesztésében kottakiadás- és forgalmazás minden tényezője érdekelt:

     a vásárlók nem sokkal drágábban, vagy ugyanannyiért könnyebben értelmezhető kottát kapnak;

     a közreadók munkája szó szoros értelmében láthatóvá válik;

     a kottagrafikusok számára az eljárás egyelőre többletmunkát jelent, de megfelelő programok megjelenésével ez az ellenkezőjére fordul;

           az elektronikai ipar számára új keresletet gerjeszt;

           a kiadók megszabadulhatnának a fénymásolók etikátlan konkurenciájától, amely hovatovább csődbe viszi a kottakiadást. Már régen próbálkoznak védő rendszerekkel, mint az erős fényre elhalványodó nyomdafestékkel vagy elsötétülő papírral. Ezek költségesek, ráadásul az is kétséges. hogy a vásárló által jogtisztán megszerzett nyomtatvány évtizedek múltán nem megy-e tönkre. A színkóddal készített árnyalathű fénymásolása aligha lehetséges, célszerűen kiválasztott (40-50%) raszter esetén a fénymásolaton a színkód jelei beégnek, megfeketednek: beleolvadnak a kottaképbe. Ez a „csökkentett használati értékű másolhatóság” számomra sokkal etikusabbnak tűnik, mint a fénymásolás megakadályozása minden áron.

A zeneoktatás területén a színkód véleményem szerint a jelenleginél sokoldalúbban alkalmazható. Ajánlom ezt az oktatásfejlesztéssel foglalkozó műhelyek szíves figyelmébe.

A kottaíró számítógép-programok eleinte igen primitívek voltak. Mára a fejlettebb programok már százalékos beállíthatóságának (ábra) adaptálásával.

KASSAI ISTVÁN

 

Illusztráció: 7 példa a színkód alkalmazására, de elrontott, fekete nyomtatással.

 

MUZSIKA 1996 július

[hibajavítás]

JÚNIUSI SZÁMUNK 24. OLDALÁN, KASSAI ISTVÁN: SZÍNKÓD A KOTTAKIADÁSBAN CÍMŰ CIKKÉBEN AZ ILLUSZTRÁCIÓ TÖRDELÉSI OKOKBÓL A KÍVÁNTNÁL KISEBB MÉRETBEN JELENT MEG, ÍGY NEM ÉRVÉNYESÜLT A SZÍNKÓDOK HATÁSA. HELYREIGAZÍTÁSKÉNT, OLVASÓINK, A SZERZŐ ÉS GRAFIKUS MUNKATÁRSA ELNÉZÉSÉT KÉRVE, ÚJ KOTTAPÉLDÁT KÖZLÜNK.