MUZSIKA 1996. júniusi szám 24-25. oldal

Hibaigazítás a következõ számban

SZÍNKÓD A KOTTAKIADÁSBAN

A napilapokból értesülhettünk a frankfurti zenei vásár magyar sikerérõl. Papp Lajos zongoraiskolájának elsõ füzete – az Editio Musica új hangszeres ABC-sorozatának része – színes (fekete-kék-piros) nyomással készült. Sajnos a színes kották elterjedését akadályozza, hogy elõállításuk egyelõre eléggé költséges.

A színkód alkalmazásának gondolata már jó két éve foglalkoztat. Tudtam, hogy a többszínnyomás drága, ezért nem is a kék vagy piros színre gondoltam, hanem a szürkére. Az általánosan használt számítógépes grafikai programokkal a szürke színárnyalatok elõállítása banálisan egyszerû, megfelelõen gondos elõkészítés esetén a nyomtatás sem okoz gondot és többletköltséget. Azt azonban nem tudtam, vajon a szürke szín alkalmazható-e már a kottagrafikában is?

Tavaly tavasszal a Nemzeti Kulturális Alap elfogadta pályázatomat, amelyben támogatásukat kértem Mosonyi Mihály zongoramûveinek kottakiadásához. Az Akkord Zenei Kiadóval olyan kottagrafikust kellett találnunk, aki vállalja a színkóddal, annak kikísérletezésével járó többletmunkát. Ekkor keresett fel Rennerné Székelyhídi Mária, a színes kották magyar specialistája. A szerzõ óhajára már 1976-ban alkalmazott színt Kurtág György Játékok sorozatának IV. füzetében, majd 1980-ban saját kezdeményezésére a szürkét is Mártha István Karácsony napja címû kamaradarabjában. Megmutatta az általa szintén hagyományos módon rajzolt kottát: Teöke Marianne Barátom a zongora címû 1994-ben megjelent zongoraiskoláját. Ennek 61-63 oldalát már számítógéppel készítette. Dubrovay László Három darab felhangokra címû mûvének grafikájában háromféle szürke szín szerepel. Nem szerzõi utasításra, hanem grafikusi szépérzékének köszönhetõen. Tudomásom szerint ez az elsõ kotta, amelyben a szürke szín több árnyalatát jelentéstartalommal bíró elemként felhasználták. Természetesen õt kértem fel a Mosonyi-kiadványok grafikájának elkészítésére, mivel ezekben hasonló problémát kellett megoldani. Mivel színkódos kiadványunk elõkészítõ munkái jószerivel befejezõdtek, és az Editio Musica színes kottája is felhívta a figyelmet a színkód használatára, úgy gondolom érdemes kifejteni gondolataimat errõl az eljárásról, írásban elõször itt, a Muzsika hasábjain. (A Mosonyi-kiadvány a napokban jelenik meg. A szerk.)

Jelenleg használatos kottaírásunk több mint fél évezredes fejlõdési folyamat során vált rendkívül kiérleltté. Tovább finomítani csak akkor érdemes, ha ezáltal a kottakép a mainál könnyebben értelmezhetõvé, egyszerûbbé válik, vagy ha képes többletinformáció közvetítésére.

Színkódot elviekben a következõ célokra érdemes használni:

—     a kottakép bizonyos elemeinek kiemelésére esztétikai céllal;

—     a kottakép bizonyos elemeinek kiemelésére didaktikai céllal;

—     a zeneszerzõi munka fõbb fázisainak elkülönítésére (autográf, valamint a nyomdai kézirat, a nyomdai levonat és a kész nyomtatvány szerzõi javításai). Ehhez több szín vagy színárnyalat szükséges;

—     a közreadó munkájának elkülönítésére a szerzõ alkotásától (a continuótól az ujjrendig minden közreadói pótlás ide tartozik.

A színkód a kottakép minden elemét érintheti. Az alkalmazott kódszín tetszõlegesen is megválasztható, azonban a gyakorlatban a szürke szín látszik legalkalmasabbnak. A raszterpontok nagyságának megváltoztatásával ugyanis nemcsak szürke szín, hanem árnyalatainak széles skálája is megjeleníthetõ. A grafikai számítógép-programokban ezt többek közt Greyscale is rég lehetõvé teszi.

A színkód kottakiadás szinte minden területén felhasználható lenne, itt csak néhányat említek:

—      kortárs zene. Ha a szerzõ a közölni kívánt információk egy szeletét a színkóddal jelezné, úgy az bizonyos esetekben szemléletesebben tükrözné az alkotói szándékot. Ez vonatkozhat az elektronikus zene lejegyzésére is. A színkódnak itt esztétikai értéke is lenne a praktikumon túl. Példa: Teõke Marianne: Barátom a zongora 62. oldal, 3. sor (Dubrovay: Három darab felhangokra, No. 2 vége). A némán lenyomva tartandó hangok hosszát a sötétszürke, míg az elõálló felhangokat a világosszürke árnyalat jelöli;

—      oktatás. Itt a színkód alkalmazására már több külföldi példa van, így nem szükséges illusztrációt közölnöm;

—     Urtext. Az Urtext kiadványokban nehézkes a szerzõ és a közreadó jelzéseinek elválasztása, ráadásul minden kiadó más jelrendszert használ. Még nehezebb a szerzõi munkafolyamat rétegeinek elválasztása, ezt általában csak többnyelvû jegyzetanyag segítségével lehet megoldani. Mindez a színkóddal egyszerûen, egyidejûleg megvalósítható lenne. Értesültem, nyugaton már használják a szürke színt a kottákban, de egyszerre csak egy árnyalatot, nem többet. Ez elegendõ ugyan régi híres közreadások urtextesítésére, de új, igényes kiadásokhoz több kódszín kell. Így egyesíteni lehetne a praktikus kiadások használhatóságát az Urtext precizitásával: a szerzõi alapszöveget a fekete, a késõbbi szerzõi módosításokat a sötétszürke árnyalatok, míg közreadó munkáját a világosszürke szín jelezné. Példa: Erkel: Változatok Bartay Endre „A csel” címû operájának témájára (Csel-Variáció), a Finale ( Presto) kadenciája. A szerzõ itt egy sort üresen hagyott a kéziratban. Ezt igyekeztem olyan semleges zenei anyaggal megtölteni, amely nem okoz stílustörést. A szürke színnel rajzolt valamennyi jel közreadói kiegészítés, itt csak egyféle szürke árnyalatra volt szükség;

—     hibajegyzék. Hasonmás kottakiadványokhoz célszerû sajtóhiba-jegyzéket mellékelni. Itt hiba javítása az elsõdleges információ, így ezt kell kiemelni. Példa: Mosonyi: Tanulmányok zongorára 44. oldaláról egy sor. A római szám az etûd számát, az arab az ütemszámot, a „C” betû a közreadói ajánlást (Commendatio), Az „R” betû a vélt sajtóhiba javítását (Erratum) jelzi. Értelemszerûen itt a közreadó pótlólagos jelzései vannak feketével rajzolva.

Úgy vélem, a színkód alkalmazásában, elterjesztésében kottakiadás- és forgalmazás minden tényezõje érdekelt:

—     a vásárlók nem sokkal drágábban, vagy ugyanannyiért könnyebben értelmezhetõ kottát kapnak;

—     a közreadók munkája szó szoros értelmében láthatóvá válik;

—     a kottagrafikusok számára az eljárás egyelõre többletmunkát jelent, de megfelelõ programok megjelenésével ez az ellenkezõjére fordul;

—           az elektronikai ipar számára új keresletet gerjeszt;

—           a kiadók megszabadulhatnának a fénymásolók etikátlan konkurenciájától, amely hovatovább csõdbe viszi a kottakiadást. Már régen próbálkoznak védõ rendszerekkel, mint az erõs fényre elhalványodó nyomdafestékkel vagy elsötétülõ papírral. Ezek költségesek, ráadásul az is kétséges. hogy a vásárló által jogtisztán megszerzett nyomtatvány évtizedek múltán nem megy-e tönkre. A színkóddal készített árnyalathû fénymásolása aligha lehetséges, célszerûen kiválasztott (40-50%) raszter esetén a fénymásolaton a színkód jelei beégnek, megfeketednek: beleolvadnak a kottaképbe. Ez a „csökkentett használati értékû másolhatóság” számomra sokkal etikusabbnak tûnik, mint a fénymásolás megakadályozása minden áron.

A zeneoktatás területén a színkód véleményem szerint a jelenleginél sokoldalúbban alkalmazható. Ajánlom ezt az oktatásfejlesztéssel foglalkozó mûhelyek szíves figyelmébe.

A kottaíró számítógép-programok eleinte igen primitívek voltak. Mára a fejlettebb programok már százalékos beállíthatóságának (ábra) adaptálásával.

KASSAI ISTVÁN

Illusztráció: 7 példa a színkód alkalmazására, de elrontott, fekete nyomtatással.

MUZSIKA 1996 július

[hibajavítás]

JÚNIUSI SZÁMUNK 24. OLDALÁN, KASSAI ISTVÁN: SZÍNKÓD A KOTTAKIADÁSBAN CÍMÛ CIKKÉBEN AZ ILLUSZTRÁCIÓ TÖRDELÉSI OKOKBÓL A KÍVÁNTNÁL KISEBB MÉRETBEN JELENT MEG, ÍGY NEM ÉRVÉNYESÜLT A SZÍNKÓDOK HATÁSA. HELYREIGAZÍTÁSKÉNT, OLVASÓINK, A SZERZÕ ÉS GRAFIKUS MUNKATÁRSA ELNÉZÉSÉT KÉRVE, ÚJ KOTTAPÉLDÁT KÖZLÜNK.