Tudósítás: HEGYVIDÉK 1998. augusztus 26.

Folytatás: MAGYAR NEMZET 1999. február 12. péntek

HEGYVIDÉK 1998. augusztus 26.

Olvasóink írják

Új hangversenyzongorát kap a MûvElõdési Központ?

Az utóbbi években jelentõsen korszerûsödött a kerületi Mûvelõdési Központ. Ebben található Buda legnagyobb, 723 személyes színházterme. Ma már jó a világítás, a hangosító berendezés, egyetlen^-lényeges hiányossága maradt még: nincs benne hangversenyzongora. A hangszert a régi tulajdonos – közvetlenül a tulajdonosváltás elõtt – szöszön-boron eladta. A hatalmas teremben most egy Seiler pianínó szégyenkezik, amely nem képes helyettesíteni egy zongorát.

Mind az Önkormányzat, mind a Mûvelõdési Ház vezetése felismerte a helyzet tarthatatlanságát. A Ház igazgatósága a hangszervásárlás fedezete ügyében pályázatot adott be az Önkormányzathoz. Az illetékes bizottság ezt a napokban véleményezi, végül a polgármester dönt majd az igénylésrõl.

Pozitív döntés esetén a Háznak nem kellene többé minden egyes igényesebb hangverseny alkalmával méregdrágán zongorát bérelnie és szállíttatnia. A jól megépített és szakszerûen karbantartott hangversenyzongora még intenzív használat esetén is igen lassan amortizálódik, így nemcsak kulturális beruházás, hanem értékálló befektetés is. A terembér megnövelhetõ az új hangszer bérleti díjával, így a Ház némi többletbevételhez is jut. A színháztermen kívül a kupolateremben is lehetne majd hangversenyeket tartani: zongora híján itt ez nem igen volt lehetséges.

Remélem, hogy a XII. kerületi mûvelõdési Ház széphangú hangszerhez jut majd, s ezután teljes joggal bekapcsolódhat a fõvárosi és az országos hangversenyéletbe.

Kassai István zongoramûvész

MAGYAR NEMZET 1999. február 12. péntek

ZONGORAUMBULDA

Vajon miért van olyan kevés jó hangszer intézményeinkben? Gyakran teszik fel a kérdést a zenebarátok. A joggal csepült pénztelenség mellett, sajnos más ok is megjelölhetõ. A rendszerváltás után gazdát cserék egy mûvelõdési intézmény. A szerzõdés megkötése után, de az átvétel elõtt a még birtokon belül levõ vezetés „vagyonmentésbe” kezdett, többek közt eladták az: intézmény koncertzongoráját. A számlán ez állt: „Egy db. zongora tizenkétezer forint + áfa”, ami az^-akkori piaci ár harmincad része volt. A vevõ nyilván az a „megbízható” személy lett, aki a legnagyobb százalékot volt hajlandó adni a mesés haszonból.

Néhány év^-múlva az új fenntartó céltámogatást adott az intézmény új vezetésének zongoravásárlásra. És csodák csodája – ismét találtak egy „megbízható” kereskedõt, aki nem szégyellt egy ócska csotrogányt koncertzongora-áron számlázni, a piaci ár három-négyszereséért.

A megkérdezett igazságügyi szakértõ szerint a hasonló esetek egyre gyakoribbak. Ennek egyik oka: a kerekedõ akkor, is jól jár, ha a pórul járt fenntartó perel, mert addig is nála fial a pénz.

Örvendetes-, hogy a kormány növelte a kultúra költségvetését: Sürgõsen gondoskodni kellene azonban arról is, hogy a többletpénzt ne ilyen kultúrumbuldák emésszék fel.

Kassai István

Budapest