Tudósítás: HEGYVIDÉK 1998. augusztus 26.

Folytatás: MAGYAR NEMZET 1999. február 12. péntek

 

HEGYVIDÉK 1998. augusztus 26.

Olvasóink írják

Új hangversenyzongorát kap a MűvElődési Központ?

 

Az utóbbi években jelentősen korszerűsödött a kerületi Művelődési Központ. Ebben található Buda legnagyobb, 723 személyes színházterme. Ma már jó a világítás, a hangosító berendezés, egyetlen-lényeges hiányossága maradt még: nincs benne hangversenyzongora. A hangszert a régi tulajdonos – közvetlenül a tulajdonosváltás előtt – szöszön-boron eladta. A hatalmas teremben most egy Seiler pianínó szégyenkezik, amely nem képes helyettesíteni egy zongorát.

Mind az Önkormányzat, mind a Művelődési Ház vezetése felismerte a helyzet tarthatatlanságát. A Ház igazgatósága a hangszervásárlás fedezete ügyében pályázatot adott be az Önkormányzathoz. Az illetékes bizottság ezt a napokban véleményezi, végül a polgármester dönt majd az igénylésről.

Pozitív döntés esetén a Háznak nem kellene többé minden egyes igényesebb hangverseny alkalmával méregdrágán zongorát bérelnie és szállíttatnia. A jól megépített és szakszerűen karbantartott hangversenyzongora még intenzív használat esetén is igen lassan amortizálódik, így nemcsak kulturális beruházás, hanem értékálló befektetés is. A terembér megnövelhető az új hangszer bérleti díjával, így a Ház némi többletbevételhez is jut. A színháztermen kívül a kupolateremben is lehetne majd hangversenyeket tartani: zongora híján itt ez nem igen volt lehetséges.

Remélem, hogy a XII. kerületi művelődési Ház széphangú hangszerhez jut majd, s ezután teljes joggal bekapcsolódhat a fővárosi és az országos hangversenyéletbe.

 

Kassai István zongoraművész

 

MAGYAR NEMZET 1999. február 12. péntek

ZONGORAUMBULDA

 

Vajon miért van olyan kevés jó hangszer intézményeinkben? Gyakran teszik fel a kérdést a zenebarátok. A joggal csepült pénztelenség mellett, sajnos más ok is megjelölhető. A rendszerváltás után gazdát cserék egy művelődési intézmény. A szerződés megkötése után, de az átvétel előtt a még birtokon belül levő vezetés „vagyonmentésbe” kezdett, többek közt eladták az: intézmény koncertzongoráját. A számlán ez állt: „Egy db. zongora tizenkétezer forint + áfa”, ami az-akkori piaci ár harmincad része volt. A vevő nyilván az a „megbízható” személy lett, aki a legnagyobb százalékot volt hajlandó adni a mesés haszonból.

Néhány év-múlva az új fenntartó céltámogatást adott az intézmény új vezetésének zongoravásárlásra. És csodák csodája – ismét találtak egy „megbízható” kereskedőt, aki nem szégyellt egy ócska csotrogányt koncertzongora-áron számlázni, a piaci ár három-négyszereséért.

A megkérdezett igazságügyi szakértő szerint a hasonló esetek egyre gyakoribbak. Ennek egyik oka: a kerekedő akkor, is jól jár, ha a pórul járt fenntartó perel, mert addig is nála fial a pénz.

Örvendetes-, hogy a kormány növelte a kultúra költségvetését: Sürgősen gondoskodni kellene azonban arról is, hogy a többletpénzt ne ilyen kultúrumbuldák emésszék fel.

 

Kassai István

Budapest