PARLANDO 1998/6 november 31-32. oldal

MOSONYI MIHÁLY, A PEDAGÓGUS

Liszt és Erkel mellett Mosonyi volt a magyar zenei romantika legjelentõsebb komponistája és zenetanára.

Szegény család gyermeke volt, így – eltérõen Liszttõl és Erkeltõl – szülei nem tudták anyagilag támogatni tanulmányait. Mosonyinak egy rövid pozsonyi idõszakot leszámítva valószínûleg nem is volt zenetanára, tanulmányait könyvek segítségével folytatta (Hummel, Reicha). Tehetségén kívül hallatlan szorgalma, kitartása és önfegyelme segítették hozzá ahhoz, hogy az ország egyik legmûveltebb muzsikusa vált belõle, szinte kizárólag önképzéssel.

Már pozsonyi tanítóképzõs korában tanít, szépírásleckéket ad.

Húszéves korától a szlavóniai Rétfalun (Eszék mellett) él, Pejáchevich Péter gróf és felesége gr. Esterházy Franciska két kisebbik fiának házitanítójaként. Amikor a legkisebb fiú is elmúlt tízéves és katonaiskolába kerül, Mosonyi Pestre költözik. Itt haláláig zenetanításból élt. Általában zongoraleckéket adott – kinyomtatott zongoramûveinek nagyobbik részét is tanítványainak ajánlotta. Csak szerencsés kiválasztottak részesülhettek zeneelmélet és zeneszerzéstan óráiban, pl. Erkel Gyula, Mihalovich Ödön stb. Mosonyi vonóshangszereken is jól tudott játszani, ezt bizonyítja hét vonósnégyesének nehézsége, valamint az a tény, hogy Liszt Esztergomi és Koronázási miséinek bemutatóin nagybõgõsként mûködött közre. Arról, hogy vonóshangszer játékot, vagy kamarazenét oktatott volna, nincs tudomásunk.

Az elsõ magyarnyelvû zenei szakfolyóirat, a Zenészeti Lapok társszerkesztõjeként végzett munkájából képet nyerhetünk pedagógiai elveirõl. Nemcsak zeneesztétikai, zenepolitikai esszéket, kritikákat ír, hanem folytatásos összhangzattani és formatani közleményeket is, mintegy távoktatásszerûen. Elismert zeneszerzõ létére nem átall szóba állni a másod- és harmadvonalbeli kollégákkal. Beküldött zsengéiket kijavítva küldi vissza, és az arra érdemesnek tartott mûveket közli is, hibás és kijavított állapotban. Mintha Kurtág György tartana kurzust Lagzi Lajcsinak – ez volt a reformkor termékeny szellemisége. Sajnos, Mosonyi nem érte meg a Zeneakadémia megnyitását, amiért pedig a Zenészeti Lapok hasábjain sokat tett; pedagógiai pályafutása megkoronázatlan maradt. Természetesen zeneszerzõi munkásságában is megjelentek tanári mûködésének visszfényei. Ilyen pl. az „Újévi ajándék” c. hat könnyû zongoradarab, amely a humorista Bernát Gáspár Alföldi csárdásainak díszítményekkel ellátott feldolgozása „a hazai zeneifjúságnak ajánlva”. Az 1860–ban megjelent és Eötvös Józsefné Rosti Ágnesnek (valószínûleg Mosonyi tanítványának) ajánlott „Magyar Zeneköltemény” pedagógiai tartalma elõremutató, s a XX. századig példátlan. Az egyébként is nehéz darab sûrû tempóingadozásait a szerzõ a szisztéma alatti vonallal jelölte, amely accelerando esetén emelkedik, ritardando esetén süllyed. Így a nem-magyar zongoristák számára is világosan követhetõ a magyar rubato játékmód, amely napjainkban is az egyik legnehezebben megtanítható magyar zenei sajátosság.

Mosonyi két zongoramû-ciklust is írt gyermekek számára. Az elsõ az 1859-ben kiadott „12 életkép a magyar gyermekvilágból”. A három füzetben közzétett sorozat felépítésében megfigyelhetõ az operakomponista dramaturgiai érzéke. Mosonyi 14 éves koráig szülõfalujában, Boldogasszony községben élt: élményanyaga hiteles.

A másik ciklus egy évvel késõbb jelent meg: „Tanulmányok zongorára a magyar zene elõadása képzésére”. A négy füzet húsz etûdje a verbunkos stílus karaktereinek elsajátítása céljából írt, pedagógiai, didaktikai szempontból megalapozott, a maga nemében páratlan alkotás. Az elsõ füzet nyolc darabja a verbunkos zene elõadásakor felmerülõ egyes technikai nehézségek megoldását segíti elõ. A 9-17. darab csárdás fajtáit szedi sorba (hallgató, palotás, rezgõcsárdás stb.), a 12-15 darab a verbunkost játszó zenekar egy–egy hangszerének szólisztikus imitációja is egyben (klarinét, cselló, cimbalom, hegedû). A három záródarab zeneszerzõportré: a 19. a címben nevesítetten (A csalogány panasza Egressy Béni sírja felett), míg a 18. (Erkel), és 20. (Liszt), mivel élõ pályatársakról volt szó, motivikus utalások által kódoltan. A darabok az elsõ füzet kivételével inkább a középfokú zongoraoktatásban hasznosíthatóak, elõtanulmányként a verbunkos stílusban írt nehezebb, nagyszabású mûvekhez, Liszt Rapszódiáitól Bartók III. zongoraversenyéig.

Ez a néhány sor tisztelgés a nagyhatású pedagógus Mosonyi elõtt, akinek ezirányú pályafutása még teljes feltárásra vár.

KASSAI ISTVÁN

Illusztráció: Mosonyi Mihály: Tanulmányok. Csanády Judit borítóterve a kottakiadáshoz.