ZeneSzó 1999/2. március, 8-11. oldal

NEMZETI DAL

 

A költeményt a Szabadságharc alatt többen is meg­zenésítették. A Nemzeti Színház másodkarnagya Thern Ká­roly műve Treichlingernél, Kálozdi Jánosné [helyesen: Jánosé] Walzelnál Pes­ten, Feldinger Frigyesné [helyesen: Frigyesé] Wiegelnél Temesvárott és Bartay Endrénél [helyesen: Endréé] (a Nemzeti Színház volt igazgatója) Mangoldnál Pozsonyban jelent meg. Wagner József nyomtatta ki Egressy Béni és Szerdahelyi József közös megzenésítését, amelyet egyébként Erkel Ferenc meg is hangszerelt. Úgy látszik, a Szabadságharc, és Petőfi Sándor évfordulói nem voltak elég­ségesek ahhoz, hogy ezt a partitúrát végre megszólaltassák, ott, ahol a kézirat található, az Operaházban. Talán majd a háromezredik évfordulón...

A nyomtatott kottából (ének-zongora letét) csak a Zene­tudományi Intézetben található példány. Százegy éve Langer Victor áldozatos munkával megjelentetett a Rózsavölgyi cégnél egy Petőfi albumot, amely kilencvenkilenc megze­nésített verset tartalmaz. Ebben közreadta Egressy művét is, és ez a kotta az alapja a ZeneSzó mellékletének is.

Magyar korai-romantikus versmegzenésítések esetében - különösen, ha strófikus, és nem végigkomponált dalról, kórusműről van szó - mindig kényes probléma a prozódia. A nyelv és a zenei ízlés megváltozása miatt, és amiatt is, mert akkoriban zene és szöveg összefüggésében mást tartottak ideálisnak, mint Kodály Zoltán idejében. Elég, ha emléke­zetünkbe idézünk néhány népdalt, korabeli katonanótát, amelyeknek a prozódiája meglehetősen sajátos, már ha Ko­dályi követelményeket támasztunk velük szembe [helyesen: szemben].

A mellékelt mű közreadásában úgy próbáltam feloldani a kor romantikus elvárásait és a mai ízlés közti ellentétet, hogy a zongora choriambibikus [helyesen: chorjambikus] lüktetése fölött az énekszó­lam az eltérő verslábakat melizmával köti át. Abban a korban ugyanis a choriambust a legsajátosabban magyar verslábnak tekintették. A művet ebben a formában énekelte el a Magyar Rádió Márványtermében 1998. január 17-én Ardó Mária operaénekesnő Varasdy Emmi zongorakíséretével. A dina­mikai jelek Ardó Máriától származnak, és természetesen a prozódia revideálásában is segített.

Ez tehát a kottamelléklet története.

Budapest, 1999 február 12.

Tisztelettel

Kassai István zongoraművész

 

Illusztráció: kottagrafika három oldalon.