ZeneSzó 2000/8 8-13. oldal

130 éve halt meg Mosonyi Mihály

MOSONYI MIHÁLY KÓRUSMÛVEI

Liszt és Erkel mellett Mosonyi volt a magyar zenei romantika legjelentõsebb képviselõje. 1815. szeptember 4-én született a Moson vármegyei Boldogasszony községben (a XIV sz. óta ismert zarándokhely 1921 óta az ausztriai Burgenland tartományhoz tartozik). Német nagyapja és édesapja után a Michael Brand névre keresztelték. Tizennégy évesen már sekrestyés volt Magyaróvárott, majd beiratkozott a pozsonyi tanárképzõbe. Húsz évesen az Eszék melletti Rétfalura kerül, mint gr. Pejáchevich Péter gyermekeinek házitanítója. Itt képezi magát zeneszerzõvé. Itt írta elsõ fennmaradt kórusmûvét, a hatalmas, nagyjából egyórás elsõ, C-dúr Misét. E mû befejezésének évében telepedett le Pesten, ahol zenetanításból élt, egészen haláláig. A következõ évbõl való az E-dúr Graduale, Jubilate Deo középrészében impozáns fúgával. Ebben az évben meghívták a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat zsûrijébe. 1844-ben írta elsõ magyar stílusú mûvét, a magyar versre komponált, de német címû kórust: Chor zur feyer des Tondichters Herrn Fr. Erkel címû alkalmi köszöntõt a Hunyadi László kirobbanó sikere alkalmából (Erkel a kéziratot haláláig megõrizte). A klarinétszólóval ékes Esz-dúr „Beatus vir” Offertórium is ennek az évnek a termése, akárcsak az elveszett második Mise. Házasságának évében, 1845-ben írta G-dúr Ave Maria-ját, szopránszólóra, vegyeskarra és vonósokra. 1848-ban nemzetõrnek áll, és Mátray Gábor magyar szövegével meghangszereli Rouget de l’Isle Marseillaise-ét, baritonszólóra, vegyeskarra és zenekarra. Az összeomlás után került ki tolla alól a dekoratív C-dúr „Tui sunt coeli” Graduale és a harmadik, F-dúr mise, amely újabban többször is felhangzott a hangversenydobogókon a Magyar Egyházzenei Társaság kezdeményezésére. 1851-ben meghalt Mosonyi imádott felesége. Személyes gyásza és az ország tragédiája súlyos alkotói válságba sodorták.

A mélypontról vasfegyelme és a zene segítette ki: elsõ kompozíciója az 1853-54-ben papírra vetett, mélységes hitet és rezignációt tükrözõ negyedik, A-dúr mise volt, nyolc szólistára, dupla kórusra és zenekarra. Az elveszettnek hitt partitúrát nemrég találta meg az azóta elhunyt Scheicher [helyesen: Schleicher] professzor a pozsonyi levéltárban. Valószínûleg ezidõtájt keletkezhetett az F-dúr Ave verum is, vegyeskarra, vonóskísérettel. A következõ esztendõben két egyházi kórusmûvet komponált, a G-dúr Pater noster-t és a nagyobbméretû reprezentatív C-dúr Lauda Sion-t. Az esztergomi Bazilika felszentelésének alkalmára Scitovszky hercegprímás Lisztet kérte fel mise megkomponálására, amellyel 1855-re el is készült. A változó részek (Offertorium és Graduale) megírására Liszt Mosonyit javasolta, mint véleménye szerint az „erre legilletékesebb és legtehetségesebb magyar egyházi zeneszerzõt”. Mosonyi eleget tett Liszt kívánságának, de protokolláris okok miatt 1856-ban nem kerülhetett sor a bemutatóra, csak késõbb, amikor Liszt maga vezényelte a két kórusmûvet a pesti Belvárosi templomban, így szolgáltatva elégtételt barátjának. Sajnos e két darab partitúrája elveszett.

1857 fordulópont Mosonyi életében. Ekkor viszi ki Weimarba Liszthez Kaiser Max auf der Martinswand címû meseoperájának frissen elkészült partitúráját, ám Liszt, látván a szövegkönyv helyenként igencsak drámaiatlan voltát, lebeszéli a bemutatótól. Ebben az operában szintén vannak kórusszámok, de bemutatójára máig sem került sor, bár Mosonyi átdolgozta a mûvet. A Pestbudai Dalárda alapítóünnepére írt A dalárda és Erzsébet királynét magyarországi látogatásakor köszöntõ Üdvözlet és Völker frühling [helyesen: Frühling] (ez utóbbi két kórus kottája elvesztett) c. három magyar stílusú kórusa már jelzi a fordulatot. Mosonyi szakít addigi kiforrott bécsi romantikus, német-romantikus stílusával és új, magyar zenei nyelven fog megszólalni.

Michael Brand, a pesti német zeneszerzõ nincs többé. 44 éves korában szülõhelye után új nevet választott és két év gondos felkészülés után szólalt csak meg. Mindjárt 1859-bõl való a Kazinczy Centenáriumára és verseire komponált Tisztulás ünnepe az Ungnál a 886-ik esztendõben címû kantátája, tulajdonképpeni harmadik szimfóniája. Jellemzõ, hogy ezt a remekmûvet csak 1931-ben mutatták be (Dohnányi vezényletével), és azóta is igen ritkán kerül elõadásra: Kazinczy szövege sérti a fülét minden zsarnoknak. Elsõ magyar operáját 1861-ben mutatták be: a Szép Ilonka kórusai közül kiemelkedik az elsõ felvonás nyitójelenete. Sajnos ennek a dalmûnek a partitúrája (amely az elsõ, következetesen magyar zenei elemekbõl építkezõ opera)- 1981-ben!!! [helyesen: (!)] elveszett. Ellopták szólamanyaggal együtt! Másolat nincs, mert „erre” nem volt pénz... Elõadható lenne viszont az 1862-ben komponált Álmos, szerzõjének utolsó operája, amely jóval drámaibb és kiforrottabb, mint a Szép Ilonka. A wagneri operaeszménynek megfelelõn a kórusnak itt még fontosabb szerep jutott. Az Operaház 1934-ben mutatta be, tûzte utoljára mûsorra. A Kazinczy-kantátával együtt a magyar honfoglalás történetének legértékesebb romantikus zenei ábrázolása (ezért kellett volna elõadni mindkét mûvet a millecentenáris ünnepségeken).

E nagyméretû alkotásokat zömmel világi, férfikari a cappella mûvek követték, a dalárdamozgalom számára: 1863-ban a Fel, fel e vérzõ kebelrõl, a Tavaszi dal; 1864-ben a Bordal (Arany) és A nagyszombati dalárda jelvénye;1865-ben az Ébresztõ, a Szellemvilág, a zongorakíséretes Kemény-induló (pesti lakhelyének, a Lipótváros Deák-párti képviselõjelöltjének választási indulója) és a szopránszólós férfikari Pacsirta. Ekkor keletkezett a vegyeskari Halotti ének is. 1866 termése a Dalárok éneke és a sokkal jelentõsebb ötödik Mise, amelynek a kottája lappang. Ez a mû tükrözheti Mosonyi egyházzenét megújító törekvését és emiatt lenne fontos ennek a partitúrának a felkutatása.

1867-ben is írt egy Indulót, 1868-ban egy Szentelt hantok címû kórust. 1869-ben megharmonizálta a Hertelendy ezredesnek indulóját az 1805-ös ulmi haditettét megörökítõ dallamot és egy kantátát Dalra, magyar! címmel. 1870-ben még egy kantáta következett A zenekedvelõk dalcsarnokának megnyitása ünnepségére, egy fúvószenekar-kíséretes férfikar Gróf Batthyány Lajos emlékének.

Az életmû záró darabja ismét egy egyházi kórusmû, a mélyvonósokra és vegyeskarra írt Libera volt.

Mosonyi életmûvében jelentõs szerepet kapott a kórusmuzsika. A pudvás kultúrpolitika ezek bemutatását nem támogatta, kottáikat nem engedte újra kiadni. így a források beszerzése valóban nem egyszerû. De nem is lehetetlen!

Mosonyi teljes egyházzenei termését egy hollandiai együttes, a Liszt Ferenc (így írandó, s nem Franz Lisztnek!) Chorus veszi CD-re Scholz Péter karnagy vezényletével. Ezeket a felvételeket a Hungaroton sorban megjelenteti.

Remélhetõleg ezek a lemezek inspirálóan hatnak majd a magyar kórusmozgalomra, hogy Mosonyi egyházi és világi kórusait egyre gyakrabban tûzzék mûsorukra.

Mosonyi 130 éve, mindössze 56 éves korában hunyt el. Tisztelgésképpen három kórusmûve jelenik majd meg e lap hasábjain. Az elsõ kettõ a Rózsavölgyi cég által 1867-ben kiadott Kéthangú magyar dalok gyûjteményében jelent meg, a Himnusz és a Szózat átirata, nagyszerûen megfogalmazott zongorakísérettel: akár nõi, akár férfi, akár gyermekkarok számára könnyen megszólaltatható letétek. A harmadik a Zenészeti Lapok 1865-66. évfolyamának 77-78. lapján megjelent Gyászkar.

Kassai .István

Illusztráció: a Szózat és a Himnusz átiratának fakszimiléje (a Gyászkar nem jelent meg).