Erkel Ferenc:

 

ISTVÁN KIRÁLY

(Opera négy felvonásban)

 

 

Szövegét Dobsa Lajos "Első István király" c. tragédiája

nyomán írta Váradi Antal

 

 

István, magyarok királya

bariton

Gizella, neje, királyné

mezzo-szoprán

Imre, herceg, fiok

tenor

Péter, a velencei herceg fia, István öccse

bariton

Vazul, Árpád herceg

bariton

Endre, Béla, Levente, Árpád hercegek

tenor, bariton, basszus

Sebős - Buda fia, udvarnok

tenor

Crescimira, Imre jegyese, horvát királyleány

szoprán

Jóva, Gizella hölgyeiből

alt

Zolna, leánya

szoprán

Csanád, vezér

bariton

Hunt, Pázmán, Vencelin, német lovagok

tenor, bariton, basszus

Barang, pogány táltos

bariton

Gellért püspök, Imre nevelője

basszus

Asztrik, püspök

bariton

Őrvezető

bariton

Négy kikiáltó

bariton

Főurak, püspökök, papok, horvát és magyar nép, táltosok, pogányok, őrök, udvarnokok és udvarhölgyek

 

 

ELSŐ FELVONÁS

 

Zajlik Fehérvárott. Terem a királyi palotában

 

No. 1.

 

(István, Imre, Hunt, Pázmán, Vencelin, Gellért, Asztrik, Péter, Vazul, Endre, Béla, Levente, Csanád, püspökök, papok, főurak, nemesek, apródok és udvari nép.)

 

KAR

Ég, áldd meg a királyt!

Tekints e szép hazára!

Hű néped így kiált.

Láss itt oltárod zsámolyán

Buzgó fohászban leborulva.

Vedd jobb kezedbe a jogart,

Hogy boldoguljon úr és szolga.

Oltárodnál ezt kérve áll

A hon, a nemzet, a király!

 

(A király a trónuson ül. Az államtanács rendben elfoglalja helyét.)

 

ISTVÁN

Trónom szilárd oszlopai

Védői szép hazánknak!

Tanácsba hívott a király.

Bár elmúlt a harc, viszály, veszély,

De súlyos gondok bántnak.

 

FŐURAK (tenorok)

Ha tán segíthetünk

Rendelkezzél velünk!

 

PAPOK (basszusok)

Az Isten küld segélyt

annak ki hitt, remélt.

 

HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN

A harcban ott valánk veled

Ezt a tanácsban sem feledd!

 

PÉTER

Mit szóljak én az elhagyott,

Kit jobbod védőn felfogott?

 

VAZUL

Hadd lássuk, megvígasztalja

Az ő keresztény Istene?

 

ENDRE, BÉLA, LEVENTE

Számíthatsz mindenkor reánk

Királyunk s drága szép hazánk.

 

IMRE

Szívemre száll a bánat;

Gond bántja jó atyámat.

 

ISTVÁN

Halljátok aggodalmam,
A nemzet léte bár szilárd,

Míg összetartunk, vész nem árt,

S megállunk a viharban.

Nyugatról tiszta az ég,

Ott már barátink laknak. –

De délen hallom még

Zaját ellenhadaknak.

 

FŐURAK

Fegyverre hát! megvéd e kar!

 

PAPOK

De nemzetünk békét akar.

 

MIND

Fegyverre hát! megvéd e kar!

De nemzetünk békét akar.

 

ISTVÁN

Békét kíván az én szívem

S én megtartom azt híven,

De nem nyugodt az apaszív,

Hajlott korom már sírba hív.

Szeretném látni még családom

Új bimbóját még e világon.

 

MIND

Legyen tehát királyi nász!

Az ég áldását hinti rá.

Árpád családja felvirul!

 

PÉTER

A tróntól ismét távolabb.

 

IMRE

Oh, Istenem! Lelkem remeg!

 

VAZUL

Frigyét Hadúr is áldja meg!

 

ISTVÁN

Én hát e két ügyet

Egy céllá egyesítem

S a harcveszély felett

A nász fátylát terítem.

Fiam jegyezze el

A horvát fejedelem

Leányát Crescimirt,

S a nász két nemzet között

A béke ünnepe légyen!

 

MIND

Üdv! Áldás a királyra,

Ki a béke malasztját

Árasztja a hazára.

 

ISTVÁN

S te mit felelsz,

Imrém, fiam, reményem?

Akarsz-e boldog agg napokat

Szerezni nékem?

 

IMRE

Atyám, az Isten rendelé

Hogy néked szót fogadjak;

Főhajtva teljesítni kell

Parancsodat fiadnak.

 

FŐURAK, PAPOK

Így hát a trón nem ingadoz!

 

LOVAGOK

Áldást reá új sarja hoz!

 

VAZUL

Magyar arát hát nem talál?

 

ENDRE, BÉLA, LEVENTE

Családunk újra fényben áll!

 

PÉTER

Délről jön a királyi hölgy!

 

IMRE

Ó Isten! nem! nem bírom el!

 

GELLÉRT

Itt ellenállni nem lehet!

 

ASZTRIK

Ez üdvös mindenek fölött

 

CSANÁD

Királyfi arca elborul.

 

ISTVÁN

A fejedelmi arát

Elhozni Péter indul.

Ő déli föld fia

Távol határainktól,

Vezesse hozzánk Crescimirt,

gyorsan vivén a büszke hírt.

 

PÉTER

Király, e kegy fölemel!

 

IMRE

Megszakad e kebel!

 

GELLÉRT (Imréhez)

Fiam, légy hát erős.

 

MIND

Indulj hát ifjú hős,

Hozd hát a drága nőt!

S mi elfogadjuk őt.

Vezessen ég kegye

Siess, ég légy vele!

 

(István elvonul egész kíséretével)

 

No. 2.

 

(Imre, Gellért maradnak)

 

IMRE

Oh, atyám! Szétzúzva boldogságom.

Mivé leszek?

Én égi liljom tisztaságra vágyom,

S e zord kezek

Békét hirdetni vágyva

Lelkembe nyúlnak,

S letépve olajága!

 

GELLÉRT

Fiam, remélj. A földi jó mulandó,

Ezt elveszíti a halandó,

S az ég örök üdve vár.

 

(Gizella hölgyeivel jő)

 

UDVARHÖLGYEK

A szárnyas hír

Már messze száll,

Hogy nászra megy

Ifjú király.

Öröm sugár

Szálljon reád

 

GIZELLA

Mindig óhajtám boldogságod,

Ezért könyörg atyád, országod.

 

IMRE

Oh köszönöm, ha ég akarja,

Oltár elé megy István sarja.

 

GELLÉRT

Te látod Isten, te intézed,

Legyen hát, ha magas végzésed.

 

IMRE

Anyám, oh ments meg engem!

 

GIZELLA

Fiam, mi bánt?

 

UDVARHÖLGYEK

A szárnyas hír

Már messze szállt,

Hogy nászra megy

Ifjú király.

Öröm sugár

Szálljon reád

Ég áldja

Deli arád!

 

(Udvarhölgyek meghajlással el, Gizella, Gellért, Imre maradnak)

 

IMRE (anyjához siet, fájdalommal)

Anyám, oh ments meg engem.

Üdvöm, lelkem forog veszélyben!

 

GIZELLA

Az égre! szólj, mi bánt?

 

GELLÉRT

Tégy hát őszinte vallomást.

 

IMRE

Halld tehát

Bánatom mi okozza?

Egy csöndes, enyhe éjszakán

Csillagsugár ömölt reám,

Térdelve ablakomnál

Ép esti imámat végezém,

Hogy a sugáros éjből elém

Egy csodás tünemény száll.

Egy égi nő

Arcán varázs,

Az Isten anyja.

Senki más.

Karján egy gyermek álmodik,

Arcán az üdvösség lakik.

És mond a nő:

Szeretsz-e minket?

Keresd fel égi

Termeinket.

Feledd el szüleid, honod,

A menny legyen új otthonod!”

És szívem megragadá

Egy szent varázs.

Szerelmem tárgya ő lesz,

Senki más,

S megfogadám

Ő lesz anyám

Égi arám.

Hogy így szállok az élten át,

Viselvén az ő liljomát.

 

(mintegy látnokszerűleg beszélte el,

majd anyja karjába borul.)

 

GIZELLA

Szólj, szent atyám, most mit tegyünk?

 

GELLÉRT

Az ég tanácsot ád nekünk.

 

IMRE

De szentelt frigyre hogyha lépek.

 

GELLÉRT (fönséggel, mintegy parancsolólag)

Mégis megtartod esküvésed!

 

GIZELLA

Legyen úgy, az Isten rendelé.

 

IMRE

Oh, én vágyom égi arám felé.

 

GELLÉRT

Ez esküvel lépsz oltár elé.

 

No. 3.

 

(Sebős ezalatt belépett, Imréhez közeledik)

 

SEBŐS

Hódolva ím hű fegyvernököd

Megosztani uj örömöd!

 

GELLÉRT Sebőshöz feddőleg)

De a kápolnában nem valál,

Lelked ott vígaszt nem talál.

 

GIZELLA

Csak hölgyeim közt őgyeleg.

 

IMRE

Urad ezt többé ne tudja meg!

 

SEBŐS (színlelve)

Uram, lemondok a világról

S zárdába vonulok.

 

GELLÉRT

Ha nem hazug a szád.

 

SEBŐS (félre)

Ah, átkozott barát!

 

(künn zaj)

 

GIZELLA

Mi jajgatás ez? ki az?

Sebős siess! Bocsásd be.

 

IMRE

Siess! Tán könyörgő szegény,

Megnyugtatom, megvédem én.

 

SEBŐS

(a jobb oldalajtót kitárja,

dühvel és ijedten lép vissza,

látva a berohanni Jóvát, Zolna anyját)

 

JÓVA

Éltes nő, dúlt arccal, zilált

hajjal rohan be, a királynő

s Imre előtt térdre hull)

Boszút! fenséges asszonyom!

Kegyelmet, jó királyfi!

 

GIZELLA

Szólj, mondd, mi késztet ezen napon

Boszúért így kiáltani?

 

JÓVA

Királyné, te anyák védője!

Királyfi! Őre az erénynek!

Torold meg a bűnt, hadd lakoljon

Intézője egy vad merénynek.

Leányom, Zolna, szép, mint angyal

Egyetlen drága gyermekem

El lőn rabolva, erőszakkal.

Adjátok vissza nekem!

 

(Gizella, Imre a felháborodás

jelével Gellérthez, Sebőshöz)

 

GIZELLA

Ki tette ezt?

 

IMRE

Lakolni fog!

 

GELLÉRT

Sejtem a gazt.

 

JÓVA (A hunyászkodó Sebősre)

Ím! ő az ott!

 

IMRE

Sebős, te vagy?

 

GELLÉRT

A nyomorult.

 

GIZELLA

Ah! látom, arca elborult.

 

SEBŐS

De én imádom e leányt

Bálványom, Istenem gyanánt!

 

IMRE

Szentségtörő! Isten nevét említed!

 

GELLÉRT

Bálványául! a hitszegő!

 

GIZELLA

E bűntett

A trón előtt boszút kíván!

 

IMRE

Felelj! Hol van az ifjú lány?

 

GIZELLA

Nőrabló! Őrök!

(Őrők jelennek meg)

E gonosztevőt

Vigyétek – ő mutassa meg

Hová rejté el gyermeked?

 

SEBŐS

Így meggyalázva – összezúzva

Hadúr! te látod!

 

GIZELLA, IMRE, GELLÉRT

Ah! Pogány!

 

GIZELLA

Leányod udvaromba jő

Itt meg lesz óva az ifjú nő,

Menyemnek új körében.

 

JÓVA

Ó hála! Ennyit nem reméltem!

 

GELLÉRT (Sebőshöz, kit körül fogtak)

Te meg bűnbánva vezekeljed

Le vétkedet! Nem lészen helyed

Az Úr templomában

Míg bánatod nem láttam.

 

IMRE

Körömből is száműzve léssz

Míg lelkedből e folt kivész,

El – el szememből vétkes!

 

SEBŐS

Megyek! de itt benn él boszúm.

’S ezt megtorolja iszonyún!

(Az őrök elviszik Sebőst)

 

No. 4.

 

(Főurak, papok, nemesek, nép tódul be)

 

ASZTRIK

A boldog hír szárnyra kelt,

Eltöltött minden kebelt.

Lásd előtted nemzeted

Áldást üdvöt mond neked.

 

CSANÁD

Nászod híre hatja át

Boldogítva a hazát.

 

PAPOK

Mert az ég sugallta ezt,

Felragyog a szent kereszt.

 

HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN

Lelkeink örömre kelnek

Vígságán ennyi kebelnek.

 

VAZUL

Légy oly nagy, mint apád

És szeresd úgy a hazát.

 

ENDRE, BÉLA, LEVENTE

Hódolat és szeretet

Nagy rokon, hozzád vezet!

 

FŐURAK

Üdvözlő szívünk feléd

Tárja minden érzetét.

 

NÉP (férfiak)

Üdv és boldogság neked!

El ne hagyd hű népedet.

 

NÉP (nők)

Hozza Isten szép arádat

Ékesítse koronádat.

 

GELLÉRT

Lásd úr s szolga mind szeret.

Ezt szíved tevé s hited!

 

GIZELLA

Drága, drága gyermekem,

Mennyi boldogság nekem!

 

IMRE

Boldogok mind általam,

Ó csak én nem, én magam,

Én vagyok boldogtalan!

 

GELLÉRT

Lásd úr s szolga mind szeret.

Ezt szíved tevé s hited!

 

A hátsó függöny boltíve előtti

szőnyeg szétnyílik)

 

MIND

(hódolva közelebb jönnek Imréhez és Gizellához)

Tartsa Isten szép hazánkat,

Trónunk sarját s koronánkat!

Drága országunk egét

Fölleg árnya soh’se ülje.

S az egész világ becsülje

Árpád hősi nemzetét.

 

(A függöny legördül)

 

 

 

MÁSODIK FELVONÁS

 

Esztergom város parti része, éjjel.

 

No. 5

 

SEBŐS (köpenybe burkoltan komoran

áll a lépcsőn, a vízre néz)

Hullámzó folyam,

Habod tűnő

És csalfa, mint a sors.

Te légy tanúm, nagy éjszaka,

Hogy nem bocsátom meg soha

Az Árpádok ítéletét.

Boldog szeretve voltam én,

S most veszve Zolna, a szegény

S lelkem mint éj sötét!

Hol van boszúmnak eszköze?

Ki lesz?

E szétdúlt lélek romjain

Szörnyű átokra készt a kín

Árpádok háza!

Átkom, nagy átkom

szálljon reátok!

Ó Zolna! Mint a hold

Ezüstöt hint a sötét habokra,

Lelkembe képed fénye hatott.

S most, mint a rózsa bokra

Mely elveszté virágát

Csupán tövise vág át

Szívemen. Átok! Átok!

 

No. 6

 

(Fegyveresek jőnek, Jóva vezeti Zolnát)

 

ŐRVEZETŐ

S most merre asszonyom?

 

JÓVA

Előre! Ezen úton!

 

SEBŐS (ki köpenyébe burkoltan

félre vonult, most eléjök lép

szétvetve köpenyét)

 

ZOLNA

Ah! Sebős! Te vagy?

 

JÓVA

Oh nyomorúlt, te itt?

 

SEBŐS

Ne rémülj. Nem bántalak.

Csak könyörgök.

Leányod, e drága alak

Szerelmem! Melyik ördög

Szállá meg lelked, hogy szívét

Szívemtől el gyötörve tépd?

De megtevéd.

Boldog nem lesz ő nélkülem

Hatalmas úr a szerelem!

Szeretsz-e Zolna?

 

ZOLNA

Ó anyám! szívünk ne tépd el,

Az ég kötötte szent frigyünk,

A mely egy érzést alkotott,

A melyet, ha boldogított,

magunkkal sírba elviszünk.

Ne tépd el szíveinket!

 

JÓVA

Nem, nem! lányom rabolta el.

Érette Istennek felel.

 

SEBŐS

Nem érted, mi a szerelem!

Ne vedd el őt, bocsásd velem.

 

ZOLNA

Ez érzést Isten alkotá

S én elviszem a sír alá.

 

JÓVA

Lányom könyörg, de a király –

Üdvünk kockára téve áll.

 

SEBŐS

Zolna, kövess!

 

ZOLNA

Anyám! szívem kettészakad

Két nagy érzés terhe alatt.

 

JÓVA

Ha engedek?! de hát az ég haragja?

(A templomban megcsendül a hajnali harangszó)

Hallod ezt!

(Zolna imára kulcsolja kezét)

Borulj le térdre hát

Mond el a bűnbánás szavát.

Vezeklő légy, mint Gellért rendelé

Úgy léphetzs ismét az oltár elé.

 

ZOLNA

Ó tedd meg – tedd, ha szívem néked

Óhajtott drága ékesség!

 

SEBŐS

Nem én! Fejem meg nem hajol...

Hadúr! Te látod!

 

JÓVA

Kitört belőle a pogány,

Hallod, szegény megcsalt leány!

 

ZOLNA

Ó hajtsd meg térded az Úr előtt,

Ő nem kedveli a büszke főt!

 

SEBŐS

Nem, nem teszem. Enyém leszesz,

Ha bár most tiltja a kereszt.

 

JÓVA

Úgy hát jer a király elé.

 

ZOLNA

Isten veled, Ő rendelé.

 

SEBŐS

Meglátlak újra! Áldjon ég!

 

(Jóva Zolnával és az őrökkel

eltávozik, Sebős marad.

Lassan világosodik.)

 

No. 7

 

SEBŐS

Átok reád! Árpádok háza

Mely összezúzott s meggyalázott!

 

VAZUL

(jobbról jön, vállára üt Sebősnek)

Családomat gyalázod, ember?

Ki vagy?

 

SEBŐS (örömmel)

Vazul, a pogány!

(fenn)

Igen, gyalázom a keresztet

S annak vivőit, én pogány vagyok.

 

VAZUL

Üdvöz légy, úgy jogosan átkozódol.

 

SEBŐS

És te csak átkozódni tudsz?

 

VAZUL

Mit tegyek? Fölkent király!

 

SEBŐS

Árpád vagy te is, vitéz

Kardod hatalmas,

A nemzet igába vész,

A barátok cselszövénye,

A kereszt vakító fénye,

Ez a pusztulás, halál.

 

VAZUL

Van hát még, ki így érez velem?

 

SEBŐS

Egész nagy nemzeted

Fegyvert ragad veled!

Lenn, a bérc tövében

Hűs erdők sötét mélyében

Hadúrnak áldoz egy sereg,

Csak vezetésed nyerje meg

Szabad lesz a magyar!

 

VAZUL

Ha én! Óh hatalmas Hadúr!

Ez a te szózatod!

Megyek lerázni a szolgaságot.

Az ősi szabadságot

Megmenti jobb karom!

 

SEBŐS

Előre ifjú hős vezér,

Ki lelkesen küzd, célhoz ér.

 

VAZUL

Ha nagy Hadúr velem leszen,

Úgy győzni kell nekem!

 

SEBŐS

Lobogtasd üszkömet Hadúr!

S az ország lángra gyúl!

(mindketten el)

 

No. 8

 

(Hajnalodik. A nép gyülekezik.

Távoli harsonaszó. A kikáltók előlépnek)

 

KIKIÁLTÓK

Megértse mindenki szavunkat,

Mit a király nevében hirdetünk.

Ma érkezik meg Crescimira,

Imre királyfi szép arája.

István király meghív szerette vére

Nászünnepére!

 

NÉP

Legyen áldás e frigyen!

Az időnek minden habja

Friss virágokat vigyen.

Legyen boldog mint az apja.

Éljen népe üdveért

Mely készen ont értte vért.

 

(Hercegek, apródok, püspökök, papok,

velük a király. Jobbján vezeti Gizellát.

Utánuk Asztrik, Gellért, Csanád.

Apródok, zászlósok, heroldok)

 

ISTVÁN

E nagy napon,

Az ég segélyét kérve,

Készüljünk jó fiam

Nászának ünnepére.

Az ég legyen velünk,

És áldja meg frigyét,

Hogy boldogsága hírét

Nagy messze elvigyék!

 

MIND

Az ég legyen velünk,

És áldja meg frigyét,

Hogy boldogsága hírét

Nagy messze elvigyék!

 

(Imre nászi díszben, fiatal

nemes urak kíséretében.

Atyja előtt meghajol,

anyjának kezet csókol,

fogadja Gellért áldását.)

 

MIND 

Üdv a királyi jegyesnek!

Fény koronázza fejét!

 

KÜLSŐ KAR (a templomban)

Ég, áldd meg a királyt!

Tekints e szép hazára!

Hű néped így kiált.

Láss itt oltárod zsámolyán

 

KAR (kinn a színpadon)

Ég, áldd meg a királyt!

Tekints e szép hazára!

Hű néped így kiált.

Láss itt oltárod zsámolyán

 

KÜLSŐ KAR (a templomban)

Buzgó fohászban leborulva.

Vedd jobb kezedbe a jogart

 

KAR

Hogy boldoguljon úr és szolga

 

KÜLSŐ KAR (a templomban)

Oltárodnál ezt kérve áll

A hon, a nemzet, a király!

 

KAR

Oltárodnál ezt kérve áll

A hon, a nemzet, a király!

 

(Crescimira és Péter gályái a folyón érkeznek.

Díszmenet. A kórus az első hajóhoz)

 

KAR (a bevonulás alatt az első hajóhoz)

Itt a drága ünnep napja

Fényben úszik a víz habja.

Mennyi kincs és mennyi pompa

Egy ország itt kincsét ontja

 

KAR (a második hajóhoz)

Üdv a szomszéd nép javának

Kik nekünk arát hozának

 

KAR (a tánchoz)

Mily hajlékony, könnyű, lenge,

Mintha szellők szárnya lenne.

Hozott Isten e hazában

A Dunának partira.

 

KAR (az érkező harmadik hajó elé)

Itt közelg már,

A harsonák jelentik.

 

KAR (a harmadik hajóban érkező

Crescimirához)

Áldva légy Árpád honában

Várva várt ifjú ara,

Szálljon véled áldás, béke,

Te, nemednek legszebb éke!

 

ISTVÁN

És most az Úrnak templomába!

Kössön össze szent áldása

Ifjú mátka pár!

 

MIND

És most az Úrnak templomába!

Kössön össze szent áldása

Ifjú mátkapár!

 

(Bevonulnak a templomba. Künn

kevés nép és kíséret marad.)

 

PÉTER (Szomorúan nézi a bevonulókat)

 

SEBŐS (Vállát érinti

a merengő Péternek)

Szíved titkát meglestem,

Te szereted a szép arát.

 

PÉTER

Te vagy! s nem az ünnepélyen?

 

SEBŐS

Ah, megalázva mélyen

Száműzve vagyok én

E násznak ünnepén.

És minden óhajtásom

Hogy szép jövőt ne lásson

E pár, sem az Árpádok családja.

Szívem haragját Isten látja!

 

PÉTER

Segítő jobbot nyújtasz-e?

Sötét tervem van, – boszúddal rokon.

 

SEBŐS

(Kezét nyújtja)

Itt van, rendelkezzél velem,

Boszúnk családjok zúzza szét

S mi örvendjünk a romokon.

 

PÉTER

Ha bájos Crescimir enyém lesz

közelgek a trón lépcsőjéhez

s nagy tervem kiviszem,

De csak titokban, éjhomályban

Ott győzünk, én hiszem.

 

SEBŐS

 

De csak titokban, éjhomályban

Ott győzünk, én hiszem.

 

KAR (a templomban)

Isten áldd meg a királyt

S ez ifjú mátkapárra

Add üdvöd sugarát!

 

PÉTER (haraggal)

Váljék átokká ez ima!

 

SEBŐS

Dőljön le hitük temploma.

 

(el ketten balra.

A menet visszatér a templomból)

 

CRESCIMIRA (Fején korona. Imre körülvezeti.)

 

KAR

E hazának új leánya,

Üdvözlégy ez ősi földön,

Feléd lobog szívünk lángja!

 

CRESCIMIRA

Drága magyar föld, új hazám,

Dicső, nagyhírű földeden

A nap szebben mosolyg reám,

Az élet édesebb nekem.

Hol minden szív egy kincsesbánya,

leszek magyarhon hű leánya.

 

MIND

Hol minden szív egy kincsesbánya,

Leszen magyarhon hű leánya.

 

KAR

Isten áldd meg a királyt,

És ez ifjú mátka párra

Add üdvöd sugarát,

Szálljon veled áldás, béke

Szálljon áldás, béke reád!

 

(a függöny legördül)

 

 

HARMADIK FELVONÁS

 

Oszlopcsarnokos terem a királyi palotában.

 

No. 9

 

(Imre, Crescimira, násznép)

 

KAR

Most elhagyunk,

Maradjatok

Nászéjszakán

Ti boldogok,

Míg felderül

A hajnal fénye,

Maradjon béke

Kíséretül.

 

(Elvonulnak, Imre, Cresimira maradnak)

 

IMRE

A sors betelt,

Meg kell törnöm

Esküm, vagy e kebelt...

 

CRESCIMIRA

Óh, én férjem – haldd ifjúságom álmát.

Álmodtam egy édes éjszakán,

Hogy egemen egy angyal száll át,

S csodálatos fényt hint reám.

"Jer" - mond az angyal –

"Megmutatom jövőd!",

S fényes felhők között

Mutat egy ifjú hőst.

Büszke homlokán királyi fenség,

Arcán magasztos, szent varázs,

Egész lényén az égi ihlet,

Megragadó, csodás.

Az édes álom teljesült,

Mihelyt megláttalak.

Mely álmaimban egykor fölmerült,

Te vagy, kiért szívem hevült

Az ifjú szép alak...

Óh meg ne ítélj,

Hogy arcom felragyog,

Szerelmi pír az,

Hisz már tied vagyok!

 

IMRE

Boldogtalan leány,

Te nem tudod, hogy én nekem

Sötét titok, baljós talán,

Takarja életem.

Föl nem fedem,

De érzem azt,

Hogy nem lehetsz enyém.

 

CRESCIMIRA

Hisz rajtunk már az ég áldása,

Eggyé kötött Isten, család...

Vagy nem szeretsz? s szülőid, Istent,

H

 

 

amis esküvel megcsalád?

 

IMRE

Esküm csak összeköt,

De eggyé nem forraszt soha.

 

CRESCIMIRA

Ó égi irgalom! Miért

Vagy hozzám mostoha?

 

IMRE

Más az én jegyesem,

Kié e lélek.

Övé valék már,

Midőn nem ismerélek.

Atyám akarta,

Engedék,

De esküm törni

Tilt az ég!

 

CRESCIMIRA

Ah, ég örök hatalmai

Így meggyaláztok engem,

Hogy nászi fővel, égő szívvel

Így hasztalan esengem

A boldogságot, mely enyém

S amelyet így elvesztek én!

 

IMRE

Ne okozd az eget,

Onnét csak üdv jöhet.

Felém már integet

Égi arám; neked

Szolgáljon vigaszul,

Hogy mindenik napon

Testvéri szívvel én

Érted imádkozom.

 

CRESCIMIRA

Te nem szeretsz! te megvetsz!

Szívedben más lakik!

 

IMRE

Mit mondjak, óh! remeg szívem, valóm,

Eskümet el nem árulhatom!

 

CRESCIMIRA

Királyi vér buzog eremben –

Ez vérig sérti büszkeségem.

Szívem fellángol, lelkem ég

E megalázó hitszegésen -

 

IMRE

Isten! te adj most szent erőt,

Hogy megnyugtassam őt -

 

CRESCIMIRA

Királyi vér buzog eremben –

Ez vérig sérti büszkeségem.

Szívem fellángol, lelkem ég –

 

IMRE

Te aki hallád eskümet,

Amelyet szívem nem feled,

Adj szívének vigasztalást,

Maradjak én Uram! veled -

 

CRESIMIRA

Eltépve a nászkoszorú,

Öröm helyett sötét ború -

 

IMRE

Borulj le térdre, kérd az Istent,

Hogy adjon lelkednek vigaszt.

Megenyhít mindig az imádság,

Az égi enyhítő malaszt...

Én fájó szívvel távozom

És éretted imádkozom!

(El balra,

Crescimira utána indul, térdre roskad)

 

No. 10

 

CRESCIMIRA (lassan felemelkedik,

visszajön)

Óh, bosszúálló égnek Istene!

Én dél bővérű, büszke lánya,

Ó így megvetve, megalázva!

Ó így megvetve, meggyalázva!

Ó bár a sírba döntene

E megalázás, égő szégyen -

De eltiport szívem bosszúlva légyen!

Hol vagytok? leányi álmaim?

Az álom rózsa fátyolán

Nem mosolyogtok már reám,

Az ábránd eltűnt, és a kín

Szívem gyötörve marja.

Lelkem ború takarja.

Dél büszke lánya, mivé lettél?

Ébredj, meghalni nincsen erőd?

Alázva a világ előtt...

Mi nyomorúbb az ilyen életnél?

Óh jaj nekem...

Eltiport szívem bosszúlva legyen!

Óh jaj nekem...

 

(egy ágyra roskad. Zolna belép.)

 

ZOLNA

Te szenvedsz, asszonyom?

Nász éjjelén miért a bánat,

Miért e könny?

 

CRESCIMIRA

Te vagy?

Távozzál, hogy búmmal egyedül –

 

ZOLNA

Ah! Bánatoddal.

 

CRESCIMIRA

Hagyj el – harag és maró szégyen

Dúlnak szívem zajgó mélyében

Menj, hadd legyek magam.

 

ZOLNA (félre)

Itt az idő. – Péter jöhet.

Sebős megyek, hívem, veled.

 

(Zolna a rejtekajtó felé megy.

Kinyitja, Péter és Sebős lépnek be.

 

CRESCIMIRA

(Térdepelve az imazsámolyon könyörög)

Adj bosszút, örök Istenem,

E megvetett szívért nekem!

 

(Fejét az imazsámolyra hajtja.

Péter távozást int Sebősnek, aki

Zolnával a rejtekajtón távozik)

 

CRESCIMIRA

Ég! ki az? ez órában? e helyt?

 

PÉTER

Boszúdnak angyala,

Az ég meghallgatá imád,

Ím most kezedbe ád

Engem, boszuló eszközül.

 

CRESCIMIRA

Ó, hát tudod?! Szárnya van-e

A gyalázatnak, hogy íly hamar

Bejárja a földet körülem?

Mindenki tudja, azt hiszem...

 

PÉTER

Mindenki tudja, hogy Imre

A galád, szíved megcsalá...

Átkot hozott híveimre,

S reád is. Ő mást szeret,

Téged megvet, kigúnyol,

S máshol élvezi szerelmét.

 

CRESCIMIRA

Villámos ég, hogy nem szakad fejére!

Omoljon fajtalan, átkozott vére,

Pusztuljon el családja s ő maga,

Ki a násznak szentelt éjjelén

Ily hitlenül gyalázva megcsala.

 

PÉTER

Így! pusztuljon el családja s ő maga!

Jusson méltóbb kezekre a trón,

S méltóbb szív legyen a tiéd.

Fogadd el hódoló szívét

Péternek, aki hőn szeret!

 

CRESCIMIRA

Ah, csak boszúra adj kezet!

 

PÉTER

Légy csendesen, a zaj nem kedvező,

Mutass lemondást és nyugalmat,

Ő elhiszi, s akkor e sötét nedű

(üvegcsét ad)

boszút áll rajta mindenért.

 

CRESCIMIRA

Oh szerelmem! forró szerelmi lángom,

De én őt bírni vágyom!

 

PÉTER

Nem bírhatod, de bírja más,

Ha majd álmában ajakán

Szerelmesének neve lebben el.

 

CRESCIMIRA

Oh hallgass, megszakad e kebel!

 

PÉTER

Ha téged megvet, eltaszít,

 

CRESCIMIRA

Ne kísérts!

 

PÉTER

és te kedvesének rabszolgája léssz...

 

CRESCIMIRA

Soha! (elkapja kezéből az üveget)

Soha, inkább ketten halunk!

 

PÉTER (félre)

A láng lobog, közelb vagyok!

 

CRESCIMIRA

Ha nem enyém, ne bírja más!

Muljék el minden, törjön össze

Boldogság, szerelmi varázs!

 

PÉTER

Az Árpádok szívébe oltom

E mérget, most csak egyik dőljön,

Aztán Crescimira enyém lesz!

 

(künn zaj, fegyverzörej)

 

KAR (külső férfikar)

Fegyverre vitézek,

Közelg a pogány,

Fel a csatabárdot!

Eléjök, eléjök,

A harc tüze vár!

 

CRESCIMIRA

Hát e zaj mit jelent?

 

PÉTER

Siess Imrédhez e zaj

Őt is érdekelni fogja.

 

CRESCIMIRA

El! El! (Elsiet)

 

SEBŐS (A rejtekajtón át Péterhez siet)

Uram! Zolna biztonságban.

Vazul s a pogányok készek!

 

PÉTER

Mit jelent e lárma?

 

SEBŐS (álnokul)

Tudtul adám Istvánnak

Hogy kedves vére, Vazul,

Kit én bőszíték ellene,

Fegyveresen közelg

Ledönteni a keresztet.

 

PÉTER

Áruló?

 

SEBŐS

Igen. Az Árpádok árulója.

Egymásra uszítom őket.

Hogy pusztuljon a faj.

S te hogy végezél?

 

PÉTER

Legjobban. Féltékeny szíve lángol,

Előbb Imre bukik,

Aztán szíve is enyém lesz.

Most el, munkára.

 

SEBŐS

Még találkozunk?

 

PÉTER

Holnap éjjel.

 

SEBŐS

Holnap éjjel.

(El a rejtekajtón)

 

CRESCIMIRA

(Zavartan, tétovázva jő.

Pétert láttára összerezdül)

 

PÉTER

Nos, miért e zavart tekintet?

Hol hitvesed, az áruló?

 

CRESCIMIRA

(Elfödi arcát kezeivel)

Oh irgalmas ég!

 

PÉTER

Mit tettél? Mondd, beszéld el

Hű szövetségesednek,

Ki honodból elhozott.

 

CRESCIMIRA

Imazsámolyára dőlten

Elszunnyadva leltem őt

Egy kép előtt.

Arca, ajka lázban égett

És suttogott szerelmi igéket,

Egy nő neve lebeget ajakán.

Szerelmének nevezte,

Karjaival övezte...

Ó! A nászéjszakán...

Hozzá menék. Forró fejét

Kezembe véve, fölébred,

Ijedten néz reám,

„Kihez beszélsz?” így kérdem én.

S ő mondá: „Szomjazám.”

Én oda nyújtám italát

Boszúmnak égető hevében,

Mert megalázott a galád,

Megfűszereztem ama nedűvel.

A kép haraggal néze rám,

Hogy a nászéjszakán

A hitves mit mível,

 

PÉTER

(hévvel, izgatottan, hirtelen)

Megitta? Szólj, felelj, beszélj!

 

CRESCIMIRA

Oh átkozott nász! Mit tevél!

 

PÉTER

Hah! Diadal! Diadal, hah Árpádok

Házatokban az átok

Ütött tanyát!

 

CRESCINMIRA

Az Isten anyját

Esengve kérte

Könyörögjön értte,

 

PÉTER

Szerelme az volt,

Ígyen fogadta

Oltár előtt,

Sebős vallá meg,

Hogy esküvése

Nem venni nőt.

 

CRESCIMIRA

Oh irgalomnak örök Istene

Reám tekint az üldöző

Angyal szeme.

 

PÉTER

Vigasztalódjál.

Nemsokára

Felharsan ujra

A nász-zene,

Én foglak kísérni

Oltár elé

És onnan tovább is

A trón felé.

 

CRESCIMIRA

Az Isten nem bocsátja meg

De én sem szenvedek.

Szívem többé már nem beteg.

Ide a nászkoszorút!

 

PÉTER

Szemében milyen láng lobog,

Tán végre célomnál vagyok.

Szép Crescimira és a trón,

Szívem és valóm ez hatja át.

 

KAR (külső férfikar)

Fegyverre vitézek,

Közelg a pogány,

Fel a csatabárdot!

Eléjök! eléjök!

 

(Crescimira ájultan omlik az imazsámolyra.

A függöny legördül)

 

 

NEGYEDIK FELVONÁS

Első kép

 

(Dunapart Esztergom vidékén. Éj)

 

No. 11

 

ZOLNA (A fák közül kémlelve előlép)

Itt a hely, itt kell várnom reá.

Mi ez? Sírkő, temetőhely ez?

Nem, oltár. De vajjon kié?

Akárkinek emelte földi kéz,

Én előtte szívem Istenéhez

Imádkozom.

Oh fönséges éj Ura,

Ki a csillagok arany fonalát

Csodás kezekkel szőtted,

Egy lányka áll előtted.

Kérve kér,

Boldogítsd szívét s bocsásd meg

Vétkét szerelmeért.

Tündéri fény az égen,

Isten virasztó szeme

Az alvó világ felett,

Ezüst világú hold,

Te őrizd kedvesem,

Vezéreld őt felém,

S én áldalak,

Ha meglelém...

 

KAR (külső női kar,

Visszhang az erdőben)

... s én áldalak, ha meglelém.

 

ZOLNA

Mi volt ez? Csak a viszhang

Elzsongó zenéje

Dalolok tovább.

Jer, óh hajnal bíbor árja,

Hints fényt a fák lombjára,

sírj a fűre harmatot.

S kinek Isten dalt adott,

Kismadárka csicseregj...

 

KAR

... kinek Isten dalt adott -

 

(Ez alatt a holdfényt hajnal váltja fel,

Zolna távozik az utóbbi dal után)

 

ZOLNA

Ah, csalfa viszhang,

Felkereslek

Az árnyas bokrok aljában.

(El)

 

No. 12

 

(Barang, táltosok, fehérbe öltözött leányok,

virágot szóró nők, vértes harcosok,

aggok, végül Vazul)

 

BARANG

A hajnal érkezik,

Kelet világa közelg,

Jertek áldozatra

Hadúrnak, a

Magyarok Istenének.

 

KAR (Táltosok)

Lobogjon a láng

Zendüljön az ének

Leigázott hazánk

Haragos Istenének!

 

(Hadúr oltárán lángot gyújtanak, körülállják)

 

BARANG

Hadúr még áll az oltár,

Még van körüle nép

Mely jobbodból segélyt vár,

Jer áldd meg fegyverét!

 

VAZUL

Te döntsd meg ármányt

És a keresztet,

add buzogányunkra

Villámodat,

Hogy a keresztek helyébe

Állítsa Árpád népe

Oltáridat!

 

MIND

Hogy a kereszt helyébe

Állítsa Árpád népe

Oltáridat!

 

BARANG

Hadúr tiéd az élet

Tiéd a vér.

Az erős semmivé lett

A’ kit villámod ér!

Mutasd meg, hogy hatalmasabb

Fényes napod szeme

S előtte porba hulljanak

István s a keresztnek Istene!

 

MIND

Mutasd meg, hogy hatalmasabb

Fényes napod szeme

S előtte porba hulljanak

István s a keresztény Istene!

 

(István király, Gellért, Asztrik,

püspökök, Csanád, hercegek, lovagok

megjelentek, hátul fegyveresek)

 

ISTVÁN

Hazudsz!

Hadúr üres név, semmi más.

Rideg pogány, sujtó vasaddal

A’ mit hirdetsz, árulás!

 

VAZUL

Hát szembenézek végre véled!

Mit énnekem a puszta élet.

 

ISTVÁN FEGYVERESEI

Az árulóknak gyűlhelye!

Királyi jobbod sujtja le.

Az árulóknak gyűlhelye!

Királyi jobbod sujtsa le.

 

KERESZTÉNYEK (szólisták)

Az árulóknak gyűlhelye

Királyi jobbod sujtja le.

Itt fegyver dönthet, semmi más.

Ez pártütés, ez lázadás!

 

POGÁNYOK (férfikar)

Hah! István és kísérete.

Veszélyben mindünk élete.

Ó most segíts adj erőt nekünk,

Hadúr! Hatalmas Istenünk.

 

BARANG

Király! te megtagadtad

Apáink ős hitét,

Papok kezébe adtad

Árpádnak örökét.

Mi híven őseink hitéhez

Kimondjuk azt, mit szívünk érez.

 

VAZUL, POGÁNYOK (férfikar)

Mi híven őseink hitéhez

 

POGÁNYOK MIND

Kimondjuk azt, mit szívünk érez.

 

VAZUL

Amit szívünk sugall,

Azért megállunk,

Kezünkben kardjainkkal

Várjuk halálunk,

De megtagadni ős hitünk

Nem kényszeríthetsz minket!

 

POGÁNYOK (férfikar)

Ki kard, halálig védjük őt!

Hadúr segít! halál reájok.

 

ISTVÁN FEGYVERESEI

Fegyverre! Pártütés!

Csatára, vér vért kíván,

Fel lovagok! Harcra!

 

VAZUL

Fegyverre hát!

 

BARANG

Hadúr segíts! Te légy velük!

Védd őket, gyógyítsad sebük!

 

VAZUL

Fegyverre hát István király,

Vazul csatázni készen áll!

 

TÁLTOSOK (basszus)

Pusztítsa őket szent tüzed,

Döntse halálba bal kezed!

 

GELLÉRT, ASTZRIK

Béke hatalmas Istene,

Rajtuk legyen lelked szeme!

 

POGÁNYOK

Pusztítsa szent tüzed,

Halálig védjük őt!

 

ISTVÁN FEGYVERESEI

Vér vért kíván!

Fegyverre, pártütés!

Csatára, lovagok!

 

POGÁNYOK

Ki kard! Hadúr segít!

Mi védjük őt!

Halálra!

Csatára! Harcra!

 

ISTVÁN FEGYVERESEI

Ki kard! Hadd vesszen a pogány!

Hulljon csapás, csapás után!

Csatára! Harcra!

 

ISTVÁN (előlép)

Megálljatok! A fegyvert elvetem,

Kardom, paizsom az én Istenem!

 

(Kardját elvetve keresztet ragad)

 

Győzni fogok fegyvertelen

A béke szellemében,

Az Úr sugára lesz velem.

Megyek az ő nevében

Az Úr nevében,

S ti zendítsétek a bércen át

A szent keresztnek himnuszát!

 

KERESZTÉNYEK

Én erősségem és énekem,

nékem az Úr üdvösségem,

Az Úr az én üdvösségem!

Adj diadalt a te híveidnek, és

Döntsd le a pogányok oltárait,

Hogy áldassék a Te neved,

Áldva legyen szent neved!

 

ISTVÁN

Meglátom, ki mer

Fegyvertelen István királyra

fegyvert emelni, amidőn

Hadúr tüzét kioltni kél!

 

VAZUL, BARANG, POGÁNYOK (férfikar)

Hadúr! ne hagyd szent lángodat,

Emeld villámos jobbodat,

Adj győzedelmet minekünk

Kereszt fölött, mert elveszünk!

 

(István az oltárhoz lép,

Keresztes botjával a tűzre vág,

az elalszik.

A pogányok térdre hullanak.)

 

ISTVÁN

(Int, a papok, lovagok, kik

előre nyomultak, visszavonulnak)

Vissza! Bocsánat mindenkinek

S királyi kegyelem,

Ilyen fegyverrel harcol István

S győz vértelen!

 

MIND

Bocsánat mindenkinek

S királyi kegyelem!

Én erősségem és énekem,

nékem az Úr üdvösségem,

Az Úr az én üdvösségem!

Adj diadalt a te híveidnek, és

Döntsd le a pogányok oltárait,

Hogy áldassék a Te neved,

Áldva legyen szent neved!

Nékem az Úr dicsőségem! Ámen!

 

(A bércek mögül kibukkan a fénylő nap.

A függöny legördül.)

 

Második kép

 

(István terme a királyi palotában

Gizella és hölgyei)

 

GIZELLA

Ó hozza vissza diadallal

A nagy királyt az ég

Hajoljon meg szavára minden

És legyen békesség.

 

(István, Endre, Béla, Levente, Csanád,
Asztrik
, Gellért, néhány főúr)

 

ISTVÁN

Az ég volt velünk. A béke áll,

És egyetért nemzet, király.

 

MIND

Az ég volt velünk. A béke áll

És egyetért nemzet, király.

 

ISTVÁN

De hol szeretett jó fiam,

Hol Imre s fejedelmi nője?

Mért nem jön, hogy örvendjen

Boldogságán szülője?

 

JÓVA (belép)

Uram, király!

Fiad ne várd,

Megirígyelte az ég.

A sors csalárd

S a nászi koszorú díszét

Fagyos kezekkel tépi szét.

 

GIZELLA

Ah!

 

ISTVÁN

Mindenható!

 

MIND

Szomorú nász,

(indulni akarnak)

 

CERSCIMIRA (az őrület zavarával lép be)

 

MIND

Ó fájdalom – a szomorú ara...

 

CRESCIMIRA

Csak daloljatok, csak daloljatok!

A nászi dalt – a nászi dalt

Mindjárt jön a vőlegény,

Csak hófehérbe öltözik,

Szegény!

De csöndesen, de titkosan!

Mert néki már arája van

Az égben oda fenn.

Ha az megtudja ezt a nászt,

Küld rá halált és pusztulást!

Azért csak csöndesen, azért csak titkosan!

Mert néki már arája van

Az égben oda fenn.

Csak csendesen a nászi dalt

Mindjárt itt lesz a vőlegény

Csak hófehérbe öltözik

Szegény – Szegény

 

(El. Gizella hölgyeivel

Crescimira után távozik

István és Gellért maradnak)

 

ISTVÁN

Megtört szívemnek

Első gondja hazám,

Ki fog követni engem

Az ország trónusán?

Bár szívem ellenére,

De ő is Árpád vére,

Vazul az, a pogány.

 

MIND

Az Isten megtéríti őt,

És hozhat honunkra szép időt.

 

CSANÁD (belép, komoran)

Oh Uram! Vazult, midőn hódolni jönne néked

S szilárdítani a békességet,

Útközben bérgyilkos nép rohanta meg,

Fülébe forró ólmot öntének

S kiszúrták szemeit.

Vérben fetrengve leltük ott

A nyomorút,

Könyörögve, hogy Isten

Vegye magához őt.

 

MIND

Ó irtózatos galádság!

Átok, romlás! ó rémítő eset.

 

ISTVÁN

(Térdre rogyott, szünet után)

Ti menjetek!

 

(Mind el. Endre, Béla, Levente hátul maradnak)

 

ISTVÁN (A hercegekhez)

Ti maradjatok!

 

ENDRE, BÉLA, LEVENTE

Az Árpádokra gyászos nap virradt,

Eldől egy sarj a más után

Gonosz csapás alatt.

 

ISTVÁN

Figyeljetek reám.

István megaggott, érzi jól.

Titkos gazoknak tőre ellen

Megvédeni nem tud,

Ez fáj szívemnek véghetetlen.

De mert féltelek, családom

Ifju nemes sarjadéki,

Kérlek, hagyjátok el e földet,

Más ország vidékei

Rejtsenek addig,

Míg itt a gazt Isten boszúlja meg!

Az Isten veletek!

 

KAR (külső vegyeskar)

Ifjú királyfi koporsóban

Arája mint siratja,

Szülője tépett szívvel nézi

S keserg az édesatyja.

 

ENDRE, BÉLA, LEVENTE (el balra)

 

ISTVÁN

Oh irgalomnak atyja Isten!

Mért kelle ősz fejemnek

Agg napjaimra

Fenékig innom az ürömpohárt?

Hozzád fordulok

Vigasztalásért,

Mindenható!

 

SEBŐS (be balról)

Most a végcsapást!

 

ISTVÁN (imáját folytatva)

Uram, bocsáss meg mindazoknak,

Kik engem bántanak, megsebeznek,

És áldd meg őket, áldj meg engem...

 

SEBŐS (tőrét elejti)

 

ISTVÁN

(Felegyenesedik, kardját felragadja)

 

SEBŐS (térdre rogy)

Oh, ölj meg engem Uram,

Nyomorú gyilkos vagyok,

A magam s Péter boszújának

Silány eszköze.

De lelked fönsége

A porba tiport,

Halálom esengem

Szent kezeidtől

S engedd saruid nyomában

Csókolni a port.

 

ISTVÁN

Menj, légy szabad, de eltagadd,

Hogy nemzetedhez tartozol,

Orgyilkos nem lehet magyar!

Menj, s merre bujdosol,

Kérd Istened,

Hazád, hogy óvja meg.

 

SEBŐS (magában)

Te győztél, Szent István király!

(megtörten el)

 

ISTVÁN (visszaroskad)

Oh Isten, kezedben a világ

Hatalmas mérlege!

Mutasd meg, szenvedésimet

Egy szebb jövő követi-e?

Tárd föl a jövendőt nekem,

Hogy boldogul-e nemzetem?

 

(Víziók. Közzenék)

(első kép: Péter bukása)

 

Uram, bosszúd irtóztató!

 

(második kép: II. Endre

átadja népének az aranybullát)

 

Óh, áldassék a Te neved,

Családomat naggyá teszed!

De, hogyha Árpád vére kihal,

Mi lesz a nép utódival?

Uram, szemed időkbe lát,

Tépd szét jövendőnk fátyolát!

 

(harmadik kép: Mátyás király

bevonulása Budán)

 

Holló van címerében,

De lelkének sas-szárnya van!

 

(Negyedik kép: Mária Terézia

a pozsonyi országgyűlésen)

 

Uram, bocsásd el hű szolgádat,

Szemeim látták a jövőt!

 

(Főurak, lovagok, papok lépnek be.

István trónján székére roskad.

Körüle Asztrik, Gellért,

Hunt, Pázmán, Vencelin, Csanád, püspökök)

 

Időm lejárt. Jó harcot harcolék.

Szilárdul áll a nemzet és a trón,

Csak egyetértsetek!

Nagy, fényes századok közelgnek,

vérrel, babérral ékesek.

De én reájok csupán

Az égből nézhetek.

(visszaroskad)

 

MIND

Ó légy néped őre mindenképen,

Szent István király, ott fenn az égben!

 

(A függöny legördül)