Erkel Ferenc:

 

ISTVÁN KIRÁLY

(Opera öt felvonásban)

 

 

Szövegkönyv: Váradi Antal, Dobsa Lajos "I. István király" c. tragédiája nyomán átdolgozta Németh Amadé, Dalos László, Ruitner Sándor

 

 

István, magyarok királya

bariton

Gizella, neje, királyné

mezzo-szoprán

Imre, herceg, fiok

tenor

Péter, a velencei herceg fia, István öccse

bariton

Vazul, Árpád herceg

bariton

Endre, Béla, Levente, Árpád hercegek

tenor, bariton, basszus

Sebős - Buda fia, udvarnok

tenor

Crescimira, Imre jegyese, horvát királyleány

szoprán

Jóva, Gizella hölgyeiből

alt

Csanád, vezér

bariton

Hunt, Pázmán, Vencelin, német lovagok

tenor, bariton, basszus

Barang, pogány táltos

bariton

Gellért püspök, Imre nevelője

basszus

Asztrik, apát

bariton

Négy kikiáltó

bariton

Főurak, püspökök, papok, horvát és magyar nép, táltosok, pogányok, őrök, udvarnokok és udvarhölgyek

 

ELSŐ FELVONÁS

 

 

 

No. 1.

 

KAR Ég, óvd a jó királyt! Tekints e honra áldva! Hű néped így kiált.

Oltárod tövében térdelünk. Buzgó fohászunk esd ma kérve: állj hazánk mellé istenünk, Hogy hulljon boldog fény a népre! Elődbe könyörögve áll a nép, az ország és király!

 

ISTVÁN Lám, rátok számíthat a trón, számíthat szép hazátok is! Királyotok azért hívott: (bár nincsen viszály,) van rá nagy ok! A gond, mi bántja, súlyos... 

 

FŐURAK (tenorok) Megvívunk bárkivel, és védünk, hogyha kell!

 

PAPOK (basszusok) Krisztus majd megsegít, ha benned él a hit!

 

HUNT, PÁZMÁN, VENCELIN Megvívunk bárkivel, ha kell, az isten minket sem hagy el!

 

PÉTER Mit szóljak én az elhagyott, ha ő nincs, akkor nem vagyok!

 

IMRE Szomorú szívvel látom: jó atyám gondja mily nagy!

 

ISTVÁN Nagy az én aggodalmam! A nemzet léte bár szilárd,  Míg összetartunk, baj nem árt. Megállunk a viharban. Köröttünk tiszta az ég, Mindenütt jó barátok!  Csak délről jön az új sötét! Az mit látok!

 

FŐURAK Fegyverre hát! Megvéd e kar!

 

PAPOK De nemzetünk békét akar.

 

FŐURAK Fegyverre hát! Megvéd e kar!

 

PAPOK De istenünk békét akar.

 

ISTVÁN Békét kívánok én is, Boldog békét, úgy mint mások! De atyai szívem nyugtalan:  aggódom érted, jó fiam!  Családom új bimbóját jó lenne még azelőtt látnom Míg nem zár a sír!

 

MIND Jó lenne szép királyi nász! Az ég száz áldást hint le rá. Árpád családja ágat hajt!

 

PÉTER A tróntól ismét távolabb.

 

IMRE Nézz rám, segíts, nagy úr!

 

VAZUL Hadúr is áldja őt meg!

 

ISTVÁN Fiam jegyezze el a horvát fejedelem Leányát Crescimirát, S a nász két nemzet között a béke ünnepe légyen!

 

PAPOK Istennek kedves a béke Őt, ki úr a mennybéli trónon! Mi békére vágyón áldjuk!

 

FŐURAK Éljen ő, a magyar király, Aki békét hoz nékünk!  Mi békére vágyva köszöntjük őt!

 

ISTVÁN S te mit válaszolsz, Imrém, te kedves, én jó fiam?! Kívánsz-e még néhány szét napot, évet ősz apádnak?!

 

IMRE Atyám, úgy rendelte az ég: Szót kell fogadjak néked.  Főhajtva teljesítem, bármit kérsz! Úgy lesz, míg élek.

PAPOK Így lesz a trón, a trón szilárd!

 

LOVAGOK Így lesz a trónusa erős!

 

MIND Áldást reá új sarja ád!

 

VAZUL Asszonyt, magyart ő nem talál?!

 

ENDRE, BÉLA, LEVENTE Családunk újra fényben áll!

 

PÉTER Délről jön a királyleány

 

IMRE Te nézz reám, Ég! Jaj nem bírom!

 

ASZTRIK Ez üdvös mindenek fölött

 

CSANÁD Itt nincs ki nékik ellenáll!

 

ISTVÁN A fejedelmi lányt majd Péter hozza el. Vad dél szülötte ő.  Menjen a béke szent jegyében! S idejőve Crescimira Nyerjen új hazát.

 

PÉTER Kitüntetés, ó király!

 

IMRE Szent a szó, jó atyám!

 

CSANÁD Fiam, légy, légy erős.

 

MIND Indulj, útra hát, ifjú hős, Hozd azt a szűzi lányt! Mind várva várjuk őt.  Vigyázzon rád az ég! Siess! Mind visszavárunk!

 

 

 

No. 2

 

ASZTRIK A boldog hír szétfutott. Kik hallják, mind boldogok. Halld az ország énekét: áldást kérve száll feléd...

 

EGY HANG Óvd néped, nemzeted! Ország dolgát jól ügyeld!

 

HÁROM HANG Imre herceg mindenünk. Sorsodért ég már szívünk!

Felragyog a szent kereszt.

 

KIS KÓRUS Áldás, béke szálljon rád, mérhetetlen boldogság.

 

FŐURAK Várjuk már a szép arát. Leljen nálunk új hazát!

 

IMRE Atyám, lásd: a boldogság csak álom! Nem kell a föld! Én égi szűzi tisztaságra vágyom! De másra szán az, mi erősebb nálam: az államérdek... E sorstól nagyon félek...

 

GELLÉRT Ha véget ér az ember vándorútja, a lélek megtalálja újra az áldott égi fényt...

 

IMRE Anyám, fáradt a lelkem! Szánjad sorsomat, ments meg engem!

 

GIZELLA Fiam, csak mondd, mi bánt?

 

IMRE Egy csöndes, nyári éjszakán csillagözön borult le rám. Mondtam az esti imát, ott ablakom tárva nyitva állt... Ott, a sugáros éjjelen át szemem szent csodára lát... Mennybéli lény, orcája fény! Urunknak anyja néz felém... Így beszél a szűz "Szeretsz-e minket? Csak menny, ami téged illet. Feledd el szüleid, honod: az ég lesz új otthonod." Ő az arám, arám, aki vár; ő az életem, mindenem; híven átveszem, bármit ád: s viszem tovább a szűz liliomát!

 

GIZELLA Mi lesz? Mit várhatunk még?

 

GELLÉRT Tanácsot adhat majd az ég!

 

GIZELLA Miféle lárma, mi az?

 

IMRE Sebős! Mi ez? Ki zörget?

 

SEBŐS Uram, egy örjöngő, szegény.

 

IMRE Bocsásd be őt! Hadd látom én.

 

JÓVA Bosszút, fönséges asszonyom! Állj bosszút, drága herceg!

 

GIZELLA Jöjj, mondd, hogy mért e szent napon űz a vérszínű bosszúvágy?

 

JÓVA Királyné, édesanyák védője! Herceg, az erények őre! Torold meg a bűnt! Leányom, Zolna, égi angyal egyetlen, drága gyermekem... jaj, elrabolták az éjszaka... Adjátok vissza őt nekem!

 

GIZELLA Ki tette ezt?!

 

IMRE Lakolni fog!

 

GELLÉRT Sejtem ki az...

 

JÓVA Ő tett ezt!

 

IMRE Sebős, te vagy?

 

SEBŐS Ám én e leányt imádom istennő gyanánt!

 

IMRE Szentségtörő! Isten nevét ne illesd!

 

GELLÉRT Lányt ragad ő! A hitszegő!

 

GIZELLA Bűntett, mely a trón előtt bosszút kíván!

 

IMRE Lator! Felelj hát: hol az ifjú lány?!

 

GIZELLA Rút gonosztevő! Hol rejtetted el? Mondd ki hát!

 

SEBŐS Így összezúztak! meggyaláztak! Hadúr! te lássad!

 

GIZELLA, IMRE, GELLÉRT Rút pogány!

 

GIZELLA A lányod udvaromba jő, itt bizton, békével élhet ő, az ifjú, asszony mellett.

 

JÓVA Nem vártam ilyen nagy kegyelmet!

 

CSANÁD Ember, gyónd meg hát pogány tetted! Vesd meg a bűnt! És Isten előtt fogadd, hogy megbántad! Másképpen nincs bűnbocsánat!

 

IMRE

És ide sem léphetsz be már! Menj, vezekeld le szörnyű vétked! Menj te bűnös lélek!

 

 

 

3. jelenet

 

Átok reád Árpádnak háza! Én férfivoltom megalázta!

 

VAZUL Családomat gyalázod?! Ember, ki vagy?!

 

SEBŐS Pogány... Uram Vazul! Pogány! És átkom érje azt, ki új hitet áhít! Én pogány vagyok!

 

VAZUL Akár én... Ám mégse szórom az átkot!

 

SEBŐS Árpádi sarj nem mondhat mást!

 

VAZUL István úr... választott király...

 

SEBŐS Árpád sarja vagy te itt; kardodra vághatsz! Hazánkat papok lepik, csuhák lepik, s hogyha szólunk, kereszt a válasz! Ami ránk vár: halál, halál az!

 

VAZUL Akad lám más is olyan, mint én?!

 

SEBŐS Hazád és nemzeted csatára kész veled. Sziklák szirtje várja, dús erdőnek titkos árnya: hadúrnak áldoz mindenki ott, vezérül téged szólított, várja már szabadságát!

 

VAZUL Hadúr, ha szólít, fölvállalom! Magamat néked átadom! Szabad lesz ez a szép ország!

 

SEBŐS, VAZUL Csatára igazunkér’! A szív, a kard célhoz ér!

Lobogtasd üszkömet Hadúr!

S az ország lángra gyúl!

(mindketten el)

 

 

 

4. Zárójelenet

 

KÓRUS Isten tartsa szép hazánkat, Árpád hősi nemzetét! Messze szálljon felleg árnya, áldás, bőség béke rája:

NŐI KAR István népünk jó királya: hullasson rá fényt az ég!

FÉRFI KAR Híre szálljon távol tájra, hét határra, szerteszét!

MIND Isten áldja, óvja Árpád hősi nemzetét! Fényét hintse ránk az ég! Messze szálljon felleg árnya; áldás rája, béke várja Árpád hős népét még soká! Áldja ég szép hazánk! Hősök népe, áldva légy, még csak élsz! Nézz miránk és becsülj, nagyvilág! Ha becsülsz minket, nézz ránk, te nagyvilág!

 

 

MÁSODIK FELVONÁS

 

 

 

1. kép: A palotában

 

NÉGY KIKÁLTÓ Király urunk nevében szólok: adja tovább a jó hírt, aki hall! Ma érkezett meg Crescimira, jó Imre herceg szép arája. Istvéán kirákly a nászt köszönti, mondván atyai áldást.

 

KÓRUS Áldás rád, te mátkapár! Boldogság fénye hív, fénye vár!

 

ISTVÁN Ünnepnap ez! A fiunk nászi napja. Örökre maradjon az Ég áldása rajta! Kérjük meg őt, a magasságos Istent: ameddig él az élet: ő segítsen!

 

KÓRUS Ünnepnap ez! A herceg nászi napja. Örökre maradjon az Ég áldása rajta!

 

ISTVÁN Az Ég legyen veled, és áldja meg frigyed, hogy boldogságos nász után sokáig éljetek!

 

KÓRUS Az Ég legyen veled, és áldja meg frigyed,

 

MIND Hogy boldogságos nász után dúsan éljetek!

 

 

 

2. jelenet

 

CRESCIMIRA Ti messzi fényű, tündérszép napok, kérve kérlek: gondoljatok rám, aki itt vagyok! Dél szülötte, onnan jöttem én, ahogy ősi várak kövein déli napok sugara lángol, és szétzuhog az Adriának éjfekete vizén... Déli fáknak, száz virágnak színeit hoztam el, Dél dala szívemben úgy énekel! Nászomra úgy jöttem én, hogy hallja meg új hazám: csak boldog szót szól a szám...

 

KÜLSŐ NŐI KAR Szép Crescimiránk...

 

CRESCIMIRA Ki jöttem messzi Délről, itt lelek boldog új hazát! Dél szülötte, mindig érzem én, mily mámorító, mikor a napfény örökös lángja éget, mily sós a szél tenger vizén... Fűszere ide elkísér,

 

KÜLSŐ NŐI KAR Fűszere ide elkísér,

 

CRESCIMIRA Míg leszek, velem lesz a Dél!...

 

KÜLSŐ NŐI KAR (visszhangként) Míg leszel, veled lesz a Dél!...

 

CRSCIMIRA Ott születtem...

 

KÜLSŐ NŐI KAR ott születtél!

 

CRESCIMIRA Hazám a Dél...

 

KÜLSŐ NŐI KAR Hazád a Dél...

 

CRESCIMIRA Láng ragyog az Adriának végtelenül gyönyörű vizén... Hol az ég csupa fény... Hazám a Dél... a láng, a fény!... amíg csak élek: mindig bennem él, amíg csak élek: mindig velem él: szülőhazám!

 

KÓRUS Itt a menyasszony körünkben. Szűzi személye szent nekünk. Hulljon reája kertek virága, hulljon hajára, homlokára! Égi Atyánk óvja nevét, híre örökkön éljen! Éljen soká!

 

CRESCIMIRA Itt lesz új hazám énnekem, a szép virágos réteken; a napsugár becézve néz le: mosolyog rám. Itt édes élet karja vár rám, várva vár. Jó szívek között szívem nem árva: leszek a magyarok hű leánya!

 

MIND A szívek között a szív nem árva: lehet e honnak hű leánya!

 

KÓRUS Imrénk szép menyasszonyát látja, hallja, ím, az ország! Éljen ő! Várja pompás királyi dísz! Égi Atyánk óvja nevét, híre nagy messze szálljon Éljen, éljen soká!

 

 

 

4. jelenet

 

CRESCIMIRA Álmomban egy angyal szállt felém, a szárnya meg az arca csupa fény. A hangja szólt mennybéli mód: "Jöjj, Crescimira, s a – jövődbe láss..." Hős ifjú, kit mutat, Hogy nincsen párja más!  Tiszta homlokán királyi fenség, Szemében gyönyörű égi láz. Egy vonzó férfi, álomszépként, elragadó, csodás! Te vagy, kit nekem szánt az angyal! Te vagy, kit nekem ád az ég! Rajongva, ha nézek rád, úgy eláraszt a boldogság!  Szemem, ha néz rád, elönt a boldogság...

 

 

 

5. jelenet

 

IMRE Szomorú sorsú lány, Te nem tudhatod, mit meg nem mondhatok... mert szent titok, mit rejtve rejtek én! De tudd meg azt, hogy nem lehetsz, nem, nem lehetsz enyém!!!

 

CRESCIMIRA De rajtunk már az istenáldás...  Frigyünknek örvend, lám a trón... Vagy nem szeretsz? Megcsaltad Istent?! Hazug volt a szép esküszó?!

 

IMRE Szó volt csak, mit sem ér! mely eggyé nem forraszt sohasem.

 

CRESCIMIRA Ó, égi irgalom, mért hozol gyászt énnekem!

 

IMRE Más az én örök mátkám! Övé e lélek.  Amíg e földön, S ha majd máshol élek. Atyám kívánta ezt a nászt, de esküm másé, lásd be, lásd! Borulj le térdre, s kérd az égtől, hogy adjon lelkednek vigaszt. Ha bízol, így szívedre szállhat a bűvös enyhítő malaszt. Mint nőtől, végleg búcsúzom, de érted, leány, imádkozom! A nász estéjén válnunk kell! Áldjon az én istenem!

 

CRESCIMIRA Nézz rám, te bosszúálló ég, ha bírsz!!! Dél büszke lányát érte szégyen! Mért kellett nékem ezt megérnem?! Mért kellett nékem ezt megérnem?! Az ő halálát akarom! Vagy engem öl meg fájón a szégyen! A vágyam a bosszú, az ős bosszúvágy vad lángja hajt! Jaj! Ki az? Ilyen későn ki jön?

 

PÉTER Péter, akit küld az ég!  Lásd bennem bosszúd eszközét! Bármit, akármit kérsz tőlem: Érted azt megteszem.

 

CRESCIMIRA Már tudod ezt? Lesben álltál?!  Hallgatóztál, mondd? Avagy talán...  A hír szárnya máris utolért?!  Mindenki tudjam szégyenem...

 

PÉTER Mindenki tudja, hogy Imre vétke az! Hűtlensége bűn!  Szép országunk meggyalázta, és téged! Ő mást szeret! Megalázott a herceg!  Más kell néki, más mátkát bír!

 

CRESCIMIRA Sújts rá nagy ég, s te villám lángja, vágd szét! Ömöljön csöppig el fajtalan vére! Családja, úgy mint ő is, vesszen el! Ki a násznak szentelt éjszakán a gyászt, a szörnyű szégyent hozta rám!

 

PÉTER Ő is úgy, miként családja vesszen el!  Legyen méltóbb, kit vár majd a trón. Méltóbb kéz fogja meg tiéd! Most híven nyújtom át: vedd Péter szívét! Ki imád téged!

 

CRESCIMIRA Ó, kit ős bosszúvágy éget!

 

PÉTER Csak csöndbe légy, meghallhat bárki itt!... Mutasd, hogy mit kíván: megérted...  Elhiszi ő... Vedd e mérget! Hatni fog... Bosszút áll majd ez a nedű!

 

CRESCIMIRA Ó, nem! Hisz lánggal szeretem, minden áron! Imrére vágyva vágyom!

 

PÉTER Hallottad őt, hogy másnak él!  Mit sem ér ez a szenvedély! A porba sújt újra, meglásd!

 

CRESCIMIRA Csak ő, nem kell, csak ő, senki más!

 

PÉTER Ki eltaszított,

 

CRESCIMIRA Csak ő kell!

 

PÉTER És te szolgalány lehetsz Asszonyának oldalán.

 

CRESCIMIRA Soha!) Inkább haljunk mind a ketten meg!

 

PÉTER (félre) A láng lobog, a vágyam győzni fog!

 

CRESCIMIRA Enyém lesz mégis! Ne bírja más!  Múljék el minden! Tekints le Isten! Pártomra lépj, bosszút állj!

 

PÉTER Az Árpádok szívébe oltom e mérget! Ő, szép Crescimira: enyém!

 

KAR (külső férfikar) Csatára, ki bátor! Pogány horda jő!  Csákányt, meg a bárdot, a kardot a kézbe, ha szólít a harc!

 

CRESCIMIRA Szörnyű vad harci zaj!

 

PÉTER Eredj Imrédhez! E zaj Őt s a koronát "köszönti"!

 

CRESCIMIRA El! El! (Elsiet)

 

SEBŐS Uram! Az őshitű pogányok hangja...

 

PÉTER Folytasd, Sebős, folytasd!

 

SEBŐS Istvánnak tudtul adják, hogy kedves vére, Vazul, nagy haddal kelt föl ellene... Harcosok élén jön: ledönteni Krisztus trónját.

 

PÉTER Áruló?

 

SEBŐS Úgy ám! De az Árpádok árulója. Egymásra uszítva pusztul e keresztényi faj. S a lány? Hogy döntött, mondd?!

 

PÉTER A féltés szívében lángra gyúlt már... S ha Imre már nem él: a szép lángszívű lány is enyém lesz! Most dolgodra!

 

SEBŐS Hol találkozunk?

 

PÉTER Majd csak holnap...

 

SEBŐS Éji órán az áldozatkor Barangnál, ott várlak én!

 

PÉTER Tán... ott leszek!

 

KAR (külső férfikar): Csatára, ki bátor! Pogány horda jő! Csákányt, meg a bárdot, a kardot a kézbe, ha szólít a harc!

 

PÉTER, SEBŐS (a kórussal: Nagy ég, népedre nézz! Majd ránk!

 

 

 

HARMADIK FELVONÁS

 

BARANG A hajnal pírja kél: kelet felől jő a fény... Áldozzunk most híven Hadúrnak, a magyarok istenének!

 

KAR A zsarát lángja gyúl, hozzád száll az ének. Halljad meg te Hadúr! Segítsd meg árva néped!

 

BARANG Még áll, ím, ez az oltár, még idejő a nép, mely jobbodtól csak jót vár! Te áldd meg fegyverét! Pusztíts el ármányt, törj szét keresztet!

Csákányunk éle mindet zúzza szét.

 

KAR Kereszt helyett minden tájon Hadúr oltára álljon, míg él e nép, míg él e nép!

 

BARANG Hadúr, tiéd az élet, tiéd a vér, aki bánt: nem kíméled, kit sújtasz: már nem él! Az ég vagy, a föld vagy, mert nagyobb és ragyogóbb napod szeme, s előtted véres porba hull István keresztjelű istene!

 

KAR Az ég vagy, a föld vagy, mert nagyobb és ragyogóbb napod szeme, s előtted véres porba hull István és keresztény istene!

 

ISTVÁN Hazudsz! E név hazugság, puszta szó! István király kimondja fenne szóval rólad: áruló!

 

VAZUL Ím, szembe szállok véled, István! Mert most már így teljes az élet! Hát szembe nézek véled. A puszta lét már mit sem ér!

 

PAPOK (KAR) Mind, kik itt vannak: árulók! Ki bűnben vétkes: halni fog! Ők, mind, ki itt van: árulók. Ki bűnben vétkes: halni fog!

 

KERESZTÉNYEK (szólisták) Mind, kik itt vannak: árulók! Ki bűnben vétkes: halni fog! Itt fegyver dönthet, semmi más! Ez pártütés, ez lázadás!

 

POGÁNYOK, TÁLTOSOK (férfikar) Ó! István és az országnagyok! Mit ér az élet?! Meghalni jobb! Most segíts nékünk, erőt te adj, ó, Hadúr, ki hatalmas vagy!

 

BARANG Hajdan ki megfogadtad táltosok intelmét, herdálod más papokra Árpád dús örökét! Barang most híven ős hitéhez, kimondja azt, mit szíve érez...

 

VAZUL Vazul is híven ős hitéhez

 

POGÁNYOK (férfikar)

Mi, híven őseink hitéhez

 

POGÁNYOK, MIND Kimondjuk azt, mit szívünk érez.

 

VAZUL Mit szíve sugall, mi készen állunk, elszántan, kard a kézben, várjuk halálunk, ám megtagadni ős hitünk nem kényszeríthetsz te minket!

 

TÁLTOSOK (basszusok) Kardunk! Megvédjük, mindhalálig védjük őt!

 

POGÁNYOK (tenorok) Te vágj! Mindhalálig védjük őt!

 

POGÁNYOK,TÁLTOSOK A kard, a kardunk óvja őt! Te védj, hadúr! Hadd zúzzuk őket szét!

 

PAPOK, LOVAGOK Mind bűnös! Pártütők! Föl harcra! Vér vért kíván!

 

VAZUL Hadúr Hadúr!

 

BARANG Segíts, Hadúr! A nép így kér! Nézz ránk, Hadúr! Védj minket; harcok harca dúl!

 

VAZUL Fegyverre hát, István király, Vazul a harcra készen áll!

 

TÁLTOSOK (basszus) Pusztítsa mennykő, villámlás!

 

POGÁNYOK (tenorok) Kísérja őket káromlás!

 

PAPOK (basszusok) Vér kell!

 

LOVAGOK (tenorok) Vér kell!

 

CSANÁD, ASZTRIK Védj minket, istten, harc ha dúl! Mert győznünk kell! Vesszen Hadúr!

 

POGÁNYOK, TÁLTOSOK Hadd sújtsa villámlás, hadd verje káromlás!

 

PAPOK, LOVAGOK Vér vért kíván! Mind bűnös pártütők! Az ég és föld előtt! Mind vágd, vágd szét!

 

POGÁNYOK, TÁLTOSOK Nézz ránk, nézz ránk, Ég: védd meg őt! Ég: védd meg! Ég: védd meg őt!

 

CSANÁD, ASZTRIK Vér vért kíván!

 

BARANG, VAZUL A kardunk óvja őt!

 

ISTVÁN Most csönd legyen! A fegyver: nemtelen! Kardom, pajzsom az én Istenem! Győzni fogok fegyvertelen a hitnek szellemével! Az Úr hatalma lesz velem. Utamban Ő jár élen, a Krisztus jelével! Hát zengjük völgyön, bércen át a szent keresztnek himnuszát!

 

KERESZTÉNYEK Ó, örök Isten, tekints le ránk, mennybéli Úr! Tiéd az ég, tiéd a föld örök Isten! Add, hogy Jézusunk hite győzzön! Ég, szórjad szanaszét a pogányokat! A neved legyen áldott név, a neved legyen áldott névÓ, drága mennybéli név, áldott .légy!

 

ISTVÁN Béke! Bocsánat mindenkinek! Így szól most a király! Így forgatja maga fegyverét! S ránéz az ég!

 

KERESZTÉNYEK István király, íme mindenkinek megbocsát!

 

MIND Ó, örök Isten, tekints le ránk, mennybéli Úr! Aki fönn vagy! Tiéd Urunk mind, a föld az ég. Mennybéli Jézusunk hite győzött! Nagy Isten, lefogtad a pogány kezét! A neved legyen áldott név! Ó, drága, szent mennybéli név! Ámen!

 

 

 

Recitativo és Gyászinduló

 

FUTÁR (próza) Felség! Szörnyű hírt hozok. Fiad Imre vadászni volt, és egy sebzett vadkan áldozata lett.

 

MIND Szörnyű hír!

 

ASZTRIK, CSANÁD Az ég adjon néked erőt király! Elég erőt, hogy országod érdekében úrrá tudj lenni kínodon! Így kérjük istenét!

 

FÉRFIKAR Az Árpádokra gyásznap virradt most. Egy zsenge ággal töröttebb lett a lomb! De ékes lett az ég! Így kérjük Istenét!

 

NŐI KAR, PAPOK, SZÓLÓK, LOVAGOK Örök nyugalmat neki! Ámen!

 

 

 

2. kép

 

KÜLSŐ KAR Jó Imre herceg ravatalon; arája zokog fájón. Ki szülte: tépett szívvel néz rá, reá a katafalkon. Béke fénye homlokán, égi halovány fény, holt a teste, de mégis szinte él... Ó! Jó Imre herceg ravatalon; egy ország zokog fájón. A király tépett szívvel néz rá, reá a katafalkon. Béke fénye homlokán, égi halovány fény, holt a teste, de mégis szinte él... Ó!

 

ISTVÁN Nagy Isten, irgalomnak kútja! Mért kell ily őszen végső cseppig kiinnom a gyásznak vad keserű poharát? Hozzád fordulok: adj vigaszt, nagy Isten, Mindenható! Mindenható! Enyhítsd kínomat, adj erőt nagy Isten, Mindenható! Mindenható! Vigasztalást, erőt adj nékem, Mindenható!

 

KÜLSŐ KAR Jó Imre herceg ravatalon; arája zokog fájón. Ki szülte: tépett szívvel néz rá, reá a katafalkon.

 

GIZELLA Én édes magzatom, mért, hogy nem élsz?! Miért, hogy szótalan a szád?! Miért, hogy szemed rám se néz?! Hova lett fénye?! Mást se lát, csak véghetetlen éjszakát?! Amely sűrűn most borult le rád... Sírok, amíg élek; nincs rája ír... Gyászolva téged, míg hív a sír... Ó, én egyetlen magzatom, a hangod már sose hallhatom! Jaj, jaj nekem! Úgy fáj a szívem!

 

KÜLSŐ KAR: Jó Imre herceg ravatalon; arája zokog fájón. Arája őrült szemmel néz rá, reá a katafalkon.

 

CRESCIMIRA Milyen bús e dal... ez a nászi dal... a szüzek immár zenghetik!

Mindjárt jön a vőlegény, csak hófehérbe öltözik! Itt jő, szegény! Csak hangtalan! Csak csöndesen! Mert néki örök menyasszonya van az égben vár reája! És hogyha megtudja e földi nászt: küld ránk halált és pusztulást. Ezért csak hangtalan, ezért csak csöndesen, mert hallhat minket égi menyasszonya fenn. Csak hangtalan! A nászi dal már hasztalan. Mert sose jő a vőlegény, Bár hófehérbe öltözött... Szegény – szegény

 

ISTVÁN S most vezessétek el szegényt és hagyjatok magamra. Egyedül szeretnék maradni szegény fiammal... Megtört szívemnek első gondja hazám...  Holtod és holtom után ki ül majd az ország trónusán?! Ó Isten, te tudhatod, mit rejt a talányos jövő!  A trónra vajh’ ki jő?! Mit várhat még a ma úgy szenvedő?! Tárd föl a jövendő nekem, hogy boldog lesz-e majd nemzetem?!  Péter? Csakugyan ő lép kihűlt nyomomba! Ő lesz utódom? Jaj nekem? Majd Sámuel, a pártütő, tán bitó e trón, hogy csak gazok követnek... Elátkozott pribékek menhelye... Bűn, árulás, förtelmek fészke, bére!  De nem! De nem! Jő Endre, Béla, hű, derék öcséim, és nyomukban majd egész Árpád sereg! Fénylő koronám fejükön s rajta a kereszt... Az ország fölött tündöklik a kereszt.  Mert lám: fönn marad az Árpádok hona! És élni fognak Árpád vérei...! Védi ragyogva az a szent kereszt, mit ülteték hármas halom fölébe! Hát fönn marad az Árpádok hona! Élni fognak Árpád vérei! Nagy lesz hazám és oltalma a kereszt! mit tűztem hármas halom fölébe. Végórám közelegni érzem, kéretem Asztrik apátot! Megmutatta nékem az Isten, hogy fennmarad az Árpádok háza, így álmom valóra válik!... Köszönöm Istenem, hogy a jövőt ekként mutattad meg, mint egykoron Mózesnek az ígéret honát. Most kezedbe teszem le fáradt lelkemet!

 

CSANÁD Első király volt ő e hon felett s utolsó lesz, kit népe elfeled.

 

KAR Első király volt ő e hon felett s utolsó lesz, kit népe elfeled!

Őrizd néped, fönn, a fényes égben, jó István király! Ím térden áll ez az ország, szeme könnyben fürdik, többé már nem lát! Kérünk, jó király: mennyekből nézz ránk!