Erkel Ferenc: István király

Az opera tartalma

Az első felvonás országgyűlési jelenettel kezdődik. A délről fenyegető háborús veszélyt és a trónutódlás kérdését úgy oldaná meg a király, hogy fia nőül venné Crescimirát, a horvát fejedelem leányát. Imre fejet hajt apja akarata előtt. A tervet a gyűlés egyöntetű tetszéssel fogadja, István el is küldi unokaöccsét, Orseolo Pétert a menyasszonyért. A kétségbeesett Imre egyedül marad Gellért püspökkel, de Gizella érkezik udvarhölgyeivel, akik örvendeznek a házasság hírén. A herceg, miután a hölgyek távoznak, édesanyjának és Gellértnek megvallja, hogy titkon a Boldogasszony jegyese lett. Szüzességi fogadalmat tett, amiről nem beszélhet senkinek. Gellért tanácsa szerint apja akaratának is engedelmeskednie kell, és fogadalmát is meg kell tartania. Belép Sebős, Imre fegyvernöke, hogy ura eljegyzéséhez gratuláljon, de Jóva, Gizella egyik udvarhölgye zavarja meg, aki feldúltan panaszolja a királynénak, hogy lányát, Zolnát elrabolták. A tettest felismeri Sebősben, akiről a szóváltás során kiderül, hogy nem csak leányrabló, hanem bálványimádó pogány is. Gizella udvarhölgyéül fogadja Zolnát, Imre viszont száműzi Sebőst az udvarból, amíg meg nem bánja tettét és meg nem tér. Sebőst az őrök elhurcolják, bosszút esküszik. Tömegjelenet következik, mindenki ünnepel, kivéve magát Imrét.

A második felvonás a folyóparton, virradat előtt kezdődik. Sebős egyedül átkozódik és kesereg sorsán, elveszítette kedvesét, kegyvesztett lett. Zolna érkezik anyja kíséretében, a két fiatal szenvedélyes jelenetben vallja meg szerelmét. Az anya hajlana is lánya könyörgésére, de intő jelként megszólal a hajnali harang. Mindketten kérlelik Sebőst, térjen meg, de mindhiába. Sebős egyedül marad. Átkozódását Vazul érkezése szakítja meg. Sebős meglátja bosszújának eszközét István mindeddig lojális rokonában, akiben, pogány hitét felhasználva, sikerrel szítja fel a hatalomvágy tüzét. Időközben felvirradt az esküvő napja, Kikiáltó érkezik, aki tudatja a néppel, hogy István mindenkit meghív fia nászünnepére. A király és fia vonul be, Péter és Crescimira hajókon érkeznek. A násznép a templomba vonul. A kint maradó Pétert, aki beleszeretett Imre menyasszonyába, Sebős szólítja meg. A két intrikus egymásra talál: Péter Crescimirát és a trónt egyaránt meg akarja szerezni, Sebőst a kereszténység és az Árpádok elleni bosszúvágy fűti. A templomból kijön a násznép, Crescimira hitvallást tesz arról, hogy új hazájának hű lánya lesz.

A harmadik felvonás a nászi szobában játszódik. A násznép kórusa gyönyörű énekben búcsúzik az ifjú házaspártól. Crescimira áriában vall szerelmet Imrének, aki viszont közli, hogy nem lehet az övé. Mivel titoktartási fogadalmát nem törheti meg, Crescimirából a sértettség és a féltékenység vulkánként tör fel. Kettősüket Imre távozása után Crescimira második áriája követi, amely az izzó bosszúvágytól a mély kétségbeesésig híven festi az ifjú feleség lelkiállapotát. Zolna érkezik, s látva Crescimira zaklatottságát, egy rejtekajtón beereszti Pétert. A cselszövő még jobban feltüzeli Crescimirát, mondván, férje megveti őt, és másé a szíve. Arra bíztatja, hogy ölje meg Imrét, egy üvegcse mérget is ad neki. Kívülről fegyveresek lármája hallatszik, a pogányok ellen készülődnek. Crescimira feldúltan elrohan. A rejtekajtón Sebős érkezik, aki Istvánnak elárulta, hogy Vazul – akit erre éppen ő, Sebős, bíztatott fel – a pogányok élén a király ellen vonul. Sebős távozik a rejtekajtón. Crescimira tér vissza, zavartan, tétovázva. Péter mohón érdeklődik, mi történt. Amikor Crescimira megvallja szörnyű tettét, diadalittasan árulja el, hogy tudott Imre Szűzanyának tett esküjéről, amit Sebős árult el neki. Crescimira megőrül. A fegyveresek zaja zárja a felvonást.

A negyedik felvonás Zolna áriájával kezdődik, aki elhagyta anyját és elárulta hitét kedveséért, akivel hajnal előtt az erdőben itt, a pogány oltárnál kell találkoznia. Kisvártatva pogány had érkezik Vazul herceg és Barang sámán vezetésével, hogy istenüknek, Hadúrnak áldozatot mutassanak be. A szertartást a királynak és kíséretének érkezése szakítja félbe. A szenvedélyes jelenet majdnem csatába torkollik, amit István akaszt meg. Leteszi fegyverét, imádkozik, majd Hadúr áldozati máglyájához lép, és keresztjének érintésével eloltja azt. Hadúr tüze a tévtan szerint mindent elemészt, és mindenkit, aki Hadúr ellen tör, lesújt pusztító villáma. Semmi ilyesmi nem történik, sőt, a hatalmas máglya pillanat alatt elalszik. A pogányok hite ettől alapjaiban rendül meg. István hadinépe a megdöbbent pogányokra törne, de a király visszainti őket, és közkegyelmet hirdet. A pogányok Vazullal együtt megtérnek, együtt éneklik István népével a kereszt himnuszát.

Az ötödik felvonás Gizella imájával kezdődik. A diadalmas király bevonul, sikerült a nemzet egységét vérontás nélkül helyreállítania. Ekkor Jóva lép be, aki Imre halálát tudatja. A másik oldalról Crescimira jön tébolyultan, férjéről vizionál. István a haza sorsán aggódik, Vazult jelölné trónutódul, de ekkor Csanád vezér érkezik a hírrel, hogy a megtért Vazult, amikor a királyhoz igyekezett a békét szilárdítani, Péter orgyilkosai megölték. István elbocsátja az udvart a három herceg, Endre Béla és Levente kivételével. Kéri őket, hogy mivel ő már nem tudja őket megvédeni, vonuljanak száműzetésbe, amíg a gonosztevőkön Isten áll bosszút. Külső kar panaszolja Imre halálát. István Istentől kér vigasztalást. Sebős lopakodik be, meg akarja ölni a királyt. István ellenségeiért imádkozik. Sebős ezt hallva rádöbben tetteinek következményére, összeomlik, halálért könyörög a királytól. István megbocsát neki, de száműzi, mert orgyilkos nem lehet magyar. Az összetört Sebős szájából hangzik el először az opera folyamán a szó: Szent István király. István kéri Istent, mutassa meg a jövőt, hogy szenvedései nem voltak-e hiábavalóak. Közzenék kíséretével három nagy vízió bontakozik ki a színpadon. Az első kép István utódainak sorsát, a második a királyság útját mutatja be: Péter bukását, majd Mátyás dicsőségét. A harmadik vízió a nemzet jövőjét tárta volna fel. Erkel 1848-at tervezte megidézni, de a cenzúra csak magyar nemesség Mária Teréziának tett felajánlását engedélyezte. Az opera apoteózissal zárul: Ó légy népünk őre mindenképen, Szent István király ott fenn az égben!

Kassai István