Magyar Állami Operaház Erkel Színház
1994. május 21-én és 22-én

Erkel Ferenc: Dózsa György
opera három felvonásban, öt képben

Szövegét Jókai Mór drámája nyomán Szigligeti Ede írta,
átdolgozta Mészöly Dezső és Oberfrank Géza  

Forrás: a zongorakivonatban található szöveg.

 

Előjáték.

 

No. 1. Introduzione

 

LŐRINC
Igaz hívők az Úrban, aki a keresztért száll harcba, siessen Dózsa táborába, az Úr a fegyverét megáldja, és minden bűnét megbocsájtja. Törd meg a vad pogány hatalmát és kergesd vissza Ázsiába. Igaz hívők, fel hát csatára a hit és a haza oltalmára.

 

Induló.

 

FÉRFIKAR
Ez hát a híres Dózsa György,

ZÁPOLYA
úgy látom, túl magasra tört

FÉRFIKAR
e hadnak fővezére már

ZÁPOLYA
az ozmán had pont erre vár

FÉRFIKAR
hogy tódul hozzá mind a nép

ZÁPOLYA
ily rongyos had nem volt itt még!

FÉRFIKAR
ő biztos győz az ellenen!

ZÁPOLYA
én ebben már kételkedem…

FÉRFIKAR
királyunk most kitünteti,

ZÁPOLYA
a vén bolond még megteszi

FÉRFIKAR
főúri rangot ád neki

ZÁPOLYA
no azt ugyan megsütheti!

FÉRFIKAR
Sok hősi tett e szép napon most így fog díjat nyerni.

ZÁPOLYA
Jó Lászlónk vénül már nagyon, most kéne megpihenni!

 

Induló.

 

KAR
Élj soka délceg hősünk, jöjj, vezess, akkor győzünk, harcunk fővezére, népünk büszkesége: éljen! Dózsa György, éljen Dózsa!

 

No. 2

 

KIRÁLY
Jó hívünk Dózsa György, sok hősi tettedért vagyont nem adhatunk, ezt nézd most el nekünk,  ám e címerrel itt, mely vérteden ragyog, nemeseink sorába ma téged felveszünk.

KAR
Nemes Dózsa György, éljen!

ZÁPOLYA
Be kár, hogy nem vagyok paraszt, mi könnyen lennék most nemes!

KIRÁLY (később férfikarral)
Íme e karddal itt sújtsd hitünk elleneit, oltalmazd a hazát! ez e lánc ne legyen lánc: a szolgaság jele, hanem szent olvasó, melynek minden szeme imára s tettre hív az Istenért s a honért! Fogd e zászlót szent kereszt jegyében, és a harcba áldásunk kísérjen! Zárd szívedbe ezt a drága képet, győzelemre vidd e hősi néped! Az ég reá áldást adott, az egyház bűnbocsánatot. Én forró könnyet hullatok, ennél többet nem nyújthatok; ha indulsz véres csatára, gondolj a királyra, s a hazára!

DÓZSA
Isten, s ki Isten képét viseled, király; magyarok dicső nemzete, - ime halljátok mind szent esküszóm!

DÓZSA
Én Dózsa György most hitet teszek bártan népemmel, mely hazám szent földjét műveli, hogy minden áldást csak e földtől vártam, s a nép is hő bizalmát mind beléveti, e szentelt röghöz van csak kötve életünk, egész világ e drága föld nekünk: anyánk, hazánk és édes mindenünk!

FÉRFIKAR
Egész világ stb.

DÓZSA
Nem új szívemben a hon szerelme, lobogva égő lángja nem ma gyulladott, midőn e címer fennen azt jelezte, hogy jó királyom megjutalmazott; csak érted élek szép hazám, amíg szent hantod nem borul reám!

FÉRFIKAR
Csak érted élek stb.

DÓZSA
Úgy rendelte Isten, hogy harcba így vezet: egyesítve hitben módost és nincstelent, a pórnép kaszákból kovácsolt kardokat, de bátor dalától felkél majd a nap, haj! Csodálva áll meg, ha látja tán, fegyverünk győzni fog száz csatán, mert az úr a néppel hogyha összetart: sem kard, sem ármány le nem győzi a magyart!

FÉRFIKAR
A nap megáll majd, ha látja tán stb.

KIRÁLY
A férfi térde háromszor hajol:  az Isten, a király s a hölgy előtt; e harmadikat lásd, köszöntsed őt, hadd ékesítse a térdelőt.

LAURA
Fogadd a kereszt jelét, én hímezém rá Isten, s a hon nevét!

KAR
Fogadd a kereszt jelét, hölgy hímezé rá Isten, s a hon nevét!

ZÁPOLYA
Látjátok-é hogy nézi azt a nőt, szemében izzón férfivágya ég, ez a pillantás elárulja őt, ha nem vigyáz, lám, orra bukik még, hahahaha!

KIRÁLY
Lássátok szívesen e bajnokot, sok jó nemes család így sarjadott

DÓZSA
Nemes vagyok! Nemes! Nemes! olyan jó mint a többi… jobb is tán, mert érdemed tett azzá!

 

Terzettino

 

DÓZSA
Hogy nézett rám, édes jó Istenem, tiszta szívvel állta tekintetem. míg én szép szemétől most is részeg vagyok!  csak hírnév, fényes rang és hatalom, mit el kell érnem, s meghódíthatom…

ZÁPOLYA. [előbbivel]
Hogy nézett rám, édes jó Istenem, így néznek tán az égi angyalok, bár fagyos mint a jég… ezt jól ismerem; megolvad, hogyha én tüzet rakok! ha rám száll majd a trón és  hatalom, e büszke lányt is meghódíthatom.

BORNEMISZA [előbbiekkel]
Hogy nézett rám, édes jó Istenem, tiszta szívvel állta tekintetem, míg én az örömtől
ittasult vagyok! Nem, földi hívség, pompa, fény, hatalom e lányt el nem kábíthatja trón, én úgy érzem mégis elnyerhetem e lányt, érzem, meghódítom ez angyalt, nem kell hozzá pompa, fényes trón, ezt az angyalt, érzem már, meghódítom!

FÉRFIKAR [előbbiekkel]
Hogy nézett rád, édes jó Istenem, babér neked itt már nem sok terem; hisz láthatod: hogy a hírnév, ősök, kincs, hatalom ilyen lánynál latba mit se nyom!

 

Ensemble után

 

ZÁPOLYA
Izmos kezed van székely Dózsa György, Ha ingyen rangod únod már nagyon, szegődj be hozzám, légy a hadnagyom.

DÓZSA
Te is lehetsz még az én hadnagyom!

FÉRFIKAR
Vigyázz! ez az erdélyi vajda, egy ország reszket nevére!

DÓZSA
Mért féljen a had fővezére?

ZÁPOLYA
Istenemre, bosszant a gőgje! Hahaha

FÉRFIKAR
Csókolom palástodat! Két forint lehetett a rőfje? Kérlek fogjad pártomat.

ZÁPOLYA
Nádorod én hadd legyek, s míg a harcot vezeted, én helyetted őrzöm itthon majd a tehenet. Hadd legyen ő pohárnokod, persze csak úgy, ha lesz borod! Legyen ő harci szolgád, ő majd viszi a kaszád! Nos, a nevünket is írd fel, vagy nem is tudsz írni?

DÓZSA
Szívemnek mélyén neved írva áll, és ki nem törli már csak a halál!

FÉRFIKAR
Hopp, hopp vigyázz, jámbor hősünk lám a tréfát már megunta!

ZÁPOLYA
Ej, hagyjátok urak!

FÉRFIKAR
Tán ég a ház, vagy csak rosszul nyelt, hogy mérges mint a pulyka!

ZÁPOLYA
Még végül megpukkad.

FÉRFIKAR
Pukkad szegény, látszik rajt, hogy gyöngén tűri ezt a mókát,

ZÁPOLYA
És biztos nem köszön.

FÉRFIKAR
Hát nincs remény addig húzni, míg majd elhúzzuk a nótád!

ZÁPOLYA
Ha vendégségbe jön.

FÉRFIKAR
Hogyha vendégségbe jönne.

ZÁPOLYA
Nos jól van, gyertek már,

FÉRFIKAR
Az lenne ám a jó mulatság,

ZÁPOLYA
a nap is fennen jár.

FÉRFIKAR
biztos vígan táncba szökne

ZÁPOLYA
Jó, jó, csak gyertek már.

FÉRFIKAR
ha nótáját elhúzatnád; jó mulatást, hős Dózsa György.

DÓZSA
Mulattok még, majd ha lépteimtől a föld megrendül, s e gőgös úri népség jajszava csendül, majd, ha rájuk omlik mind a büszke úri csarnok és a nép ítél mint bíró, vagy mint zsarnok! Dózsának szívét rosszul ismerik, azt hitték, bátran sértegethetik; de hősi kardom nem csak védelem, ha tőlük ér ily nagy sérelem, a Dózsa képe fénylő nap lehet, Kitől koldultok ti még meleget!

 

3. szám Tercett.

 

BARNA
Ha kérhetlek, nagy úr, nézz hátra is…

DÓZSA
Mi az, te itt? Rózsa?

BARNA
Mi itt, bizony, hát ráösmertél, mondd? – Ez szép nagyon! Mi már azt hittük, hogy nem is te vagy…

DÓZSA
De hát mit kerestetek erre?

BARNA
Csodálkozol? Mátkád már látni vágyott… eljött szegény… én majd csak leszek nálad lovász legény... hallom, nemes vagy!

RÓZSA
Jaj mióta minket elhagyál, jó napunk oly messze szállt, eljött a sötét halál, minden gyászra, búra vált, ó!

DÓZSA
Beszélj, ki bántott téged?

RÓZSA
Szívem, e rossz szív kínozva gyötört, boldogságom ő kutatta egyre mindhiába, azt már sose lelte.

DÓZSA
Ábránd semmi más… mért tekintsz rám a vádló szemével, szíved gyógyul, új örömre éled!

BARNA
Ábránd… csak ábránd tán a dér is fagylaló kezével, ám a rózsát mégis az töré meg!

RÓZSA
Emlékszel még, mondd, a jávorfára… onnan néztünk csendes nyári este fönn az égbolt sok-sok csillagára, ott búcsúztál tőlem útra kelve, te ültetted azt a jávorfát, ah, azt mondtad, hogy várják ott terád…

DÓZSA
Nem várhattál tovább…

RÓZSA
Jávorfácskád többé nincsen ott

DÓZSA
Szél törte el, vagy tán kiszáradott…

RÓZSA
Emlékszel még mondd, a kicsi házra, ablakában muskátli virága, és búcsúzó édes jó anyádra, rá, ki ott a harcba így indított: „Isten karja védjen harc terén, hű arádat itthon őrzöm én.”

DÓZSA
Lehet hogy rosszul gondozott…

RÓZSA
György! Jó anyád az égbe távozott!

DÓZSA
Isten  nyugossza, ő már boldog ott.

RÓZSA
De én tovább nem tűrhetem…

DÓZSA
Barna jöjj, mondj el mindent nekem!

BARNA
Nos, ha gondolod, megtehetem. Egy nagyúr ki látta ezt a lányt, tőle nem sokat kívánt, csak egy csókot.

DÓZSA
A nevét, halljam, ki vele!

BARNA
Ez még csak a lány története, ki egyre ott a fánál várt terád, ezért aztán kivágták a fát, most hűlt helye…

DÓZSA
Mi lett vele?!

BARNA
Ez a jávorfa bús története… s mert látták, hogy a lányra ez se hat, fölgyújtották titkon házadat, porig égett…

DÓZSA
Tovább, tovább!

BARNA
Anyádat, minthogy ez se használt, börtönbe zárták; ahol aztán…

DÓZSA
Nem!

BARNA
De! Ez volt jó anyád története.

DÓZSA
Ki volt az aljas, mondd ki rút nevét! Percnyi nyugtom e földön nem lehet, míg a bűnért meg nem fizetett!

BARNA
Hagyd esküdet, túl nagy lesz záloga; a név, mit tudni vágytál: Zápolya!

DÓZSA
E földön nem él oly ember, kinek nevére elsápadok, nem; szót se szólj most, kár is mondanod, mert a gondolat is átkozott, haj, mely szívemben most feltámadott!

BARNA
Be kár volt még ezt is szólanom, szenvedésedet felpanaszlanom nem hall már zokszót, se jajsikolyt, Dózsa György már nem az aki volt, jaj, úri kebléből a szív kihalt!

RÓZSA
Szép szemed, akárhogy nézlek, villámló haragtól éghet, hallgass most, csak annyit mondhatok: téged látva gyászom elhagyott; jaj, halottnak hitt szívem feltámadott. Enyhül már a fájdalom, hű mátkád sebzett szívében, hogy álmom újra láthatom e drága szempár tükrében, ó, ő az én életem, igaz szerelmem, ő az álmom, ő az én mindenem, mindenem!

DÓZSA [előbbivel]
Ah, enyhül már a fájdalom, mely szíved mélyén ég, lásd, én azt többé nem hagyom, hogy bár legyen százszor is úr, bánthasson még! Téged véd az én két kezem, amíg élek, azt, hogy bántsanak, többé nem engedem, higyj nekem!

BARNA [előbbiekkel]
Enyhül már a fájdalom, mely szíved mélyén ég, jaj de azért mégsem szűnik bánatom, mert György igaz jó szíve lám eltompult rég! És én csak nézhetem, hogy e jó lélek szíve megszakad a nagy keservben, alig állom, ne hagyj el Istenem, Istenem!

DÓZSA
Jól figyelj! Ameddig csak kardom ér, addig bátran jársz az ég alatt! Most táboromba mentek, ott, Rózsám; megpihentek, öcsém majd tágas sátrat ád, míg én majd egykor palotát! Dózsa adós nem marad ott, ahol szeret gyönggyel, gyémánttal fizet ott, ahol lehet; vassal, üszökkel pedig ott, hol megvetett. Eredj leánykám, Barna elvezet, fáj, még, nagyon fáj az emlékezet!

RÓZSA
Kastélyt ígért és gyöngyöt szórt, szívéről még egy szót se szólt; ez hogy lehet, már nem szeret? Óh, én Istenem, mi lesz velem? Keblére vonni nem tudott, jaj, ez hogy lehet…már nem szeret, lásd Barna, rólunk megfeledkezett, ó, jaj, hogy fáj az emlékezet!

DÓZSA
A szívem dermedt, mint a jég, tán megfagyott, és mégis szenved! Borzalmas álom! Mért nem ébredek? Bosszút kell állnom, nyugtot nem lelek, míg fáj az emlékezet!

BARNA
Gyémántról, gyöngyről szónokolt, anyjáról még egy szót sem szólt, rég ismerem, nem érthetem! Lásd vélem még kezet se fog, ez hogy lehet? Jöjj, lányka, jöjj, majd Barna elvezet, lásd, Dózsa néked végképp elveszett!

 

4. Szám. I. Finale

 

FÉRFIKAR
Isten segíts! harcolj velünk! szent hitünkért küzd fegyverünk, a vértünkön a szent kereszt jele így nem foghat rajt a pogány fegyvere. Isten óvja drága nemzetünk a poklokkal se győz ellenünk! Istennek szent anyja, hazánk pátrónája, zászlóinkon ragyog képed, győzelemre vezesd néped; vagy földi sorsunk legyen dicső halál, testünk a harcban porba hull, de lelkünk az égbe száll!

DÓZSA
Isten, annyit emlegetünk, ám olykor mind-mind elfeledünk, lelkem vad indulatja oly sötét oszlasd el átkot szülő éjjelét! Istennek szent Anyja, hazánk patrónája, éljen bennem tiszta képed, gonosz dühöm ha újra, éled űzd el a rémet, mely pusztulás, halál, amelytől minden porba hull és lángban, vérben áll

RÓZSA
Isten segíts, Te légy velünk; másképp mit ér az életünk, hisz fölöttünk az égbolt oly sötét, oszlasd szét a sorsnak gyászos éjjelét, s te égi Szűzanyám, ki tűrted fájó szenvedésed, most el ne hagyj, esdve kérlek! Hadd jöjjön végre a megváltó halál, és enyhítsd szörnyű kínom még végre rám talál; míg élek, áldom drága képed hallgass meg, esdve kérlek!

DÓZSA [előbbivel[
Oszlasd szét a sorsom gyászos éjjelét, s te égi Szűzanyám így óvjon engem tiszta képed, míg vad dühöm visszatérhet! Ha rám törnek vad szenvedélyek, így óvjon angyali képed!

BARNA [előbbiekkel]
Istennek szent Anyja, hazánk patrónája, te szánd meg ezt az árva népet, tekints le rá, kérve kérlek! te szánd meg ezt az árva népet, tekints le rá, kérve kérlek! És áldlak én, amíg élek!

DÓZSA
Jó földanyám, én áldott szép hazám, lépteimmel szíved együtt dobban tán, el ne jöjjön ó az átkos óra, mikor drága földeden csak vér és jaj terem! Ez óra el ne jöjjön soha, óvj minket Isten angyala!

BARNA
Istennek szent anyja, hazánk patrónája, te szánd meg ezt az árva népet oszlasd szét napunk gyászos éjjelét, te égi szűzanyám … nyújthatsz még csöpp reményt éltünk alkonyán, én égi szűzanyám, most nézz le rám!

DÓZSA [előbbivel]
Istennek szent anyja, hazánk patrónája, el ne hagyj! Oszlasd szét napunk gyászos éjjelét, te égi szűzanyám… el ne hagyj, és tekints kegyes szemmel rám, én égi szűzanyám, most nézz le rám!

RÓZSA [előbbiekkel]
Istennek angyala oszlasd szét napunk gyászos éjjelét, te égi szűzanyám … Szálljon végre le rám a megváltó halál, én égi szűzanyám most nézz le rám!

KAR [előbbiekkel]
Ó Istennek szent anyja, hazánk patrónája, zászlóinkon ragyog képed, győzelemre vezesd néped, vagy földi sorsunk legyen dicső halál, testünk a harcban porba hull, de lelkünk az égbe száll!

 

 

II. felvonás

 

[No.5.]

[Fogadóterem a királyi palotában]

 

KAR
Mennyi tréfa, mennyi játék, jó mulatság szép ajándék László király nevenapján csak egy kérdés marad nyitva, Dózsa Györgyöt minek hívta? Be kár, hogy nincs orrán vaskarika, be kár, ebből lesz még nagy galiba hahaha Mennyi tréfa stb.

BORNEMISSZA
Kard van kezében. bosszú szívében, vigyázzatok, mert pórul jártok, e honnak Dózsa György áldás, vagy átok!

FÉRFIKAR
Azt meg kell adni, jól beszél!

Zápolya jő

FÉRFIKAR
Vajda! halljuk, mit mond jó királyunk? Mikor Dózsa Györgyre nézett, miért lett hófehér, mint ki szörnyen fél?

ZÁPOLYA
Néhány semmiségről szólott, hogy nincs jól a gyomra, a csizmája nyomja, fogy a pénze, ha ez így megy, nem lesz cselédsége,hahaha.

BASSZUSOK
El ne higgy egy szót belőle!,

TENOROK
Dehogy hinnék! Dózsa rangját biztos számon kérte tőle, vagy régi jó szokás szerint, tán a lányát kérte megint.

BASSZUSOK
 Alig hiszem, most a vajda épp a Csáki lányt imádja.

BORNEMISSZA
Urak! Ezt hagyjuk! Hogy megszóljuk egymást, az se szép, de tiszteljük a hölgyek hírnevét! Mert megfizet az, ki hölgyet sérteget!

FÉRFIKAR
A Csáki Laurát ő is imádja, Zápolyának legfőbb vetélytársa!

KAR
Mennyi tréfa, mennyi játék, jó mulatság szép ajándék László király nevenapján csak egy kérdés marad nyitva: Dózsa Györgyöt minek hívta! hahaha

 

No. 6.

ZÁPOLYA
Helyet urak, helyet, király urunk jő, új nemesét bemutatja neked!

RÁNKI
Dehogy! poétát fogtak valahol, s a vendégeknek ő dalol…

KIRÁLY
Fiam, babérból van koronád?

LAURA
Mivel országában ő is király.

KIRÁLY
Király? Úgy szívből sajnálom szegényt, ha hozzá se hívek jobbágyai.

LAURA
A költő jobbágyai a szellemek.

KIRÁLY
Az meglehet… de szellem nálunk nincs… és miről fog majd szólni éneked, Virgil, Ovid vagy Flaccus mestered?

LAURA
Nem fogsz csalódni, ha őrá hagyod, úgy tud dalolni. mint az angyalok.

KÖLTŐ
Négy vége van a világnak, négy ellene a hazának. Egyik kívül egyik belül, ha egy pihen, másik kerül. Haj! törnek rá minden felül! Az egyik itt lapul délre, a másik északon néz be, jobbról harmadik is zavarog, negyedik jaj itt benn, acsarog! Haj! ez a legcsúnyább dolog! Egyiket majd csak leverjük, másikat visszatereljük, harmadik szólni se merne, hogyha negyedik nem lenne, haj! talán minden más lenne! Rossz ellenség török, tatár, ez is, az is erős ma már, mégsem ezek győznek le, én mondom neked, önnön fegyvered, haj, ami téged tönkre tehet!

FÉRFIKAR
Ilyen dalt, mondd, ki kért, ez már minket sért, a legfőbb ellenség még tán én lennék?

LAURA
A dal nem tetszett néktek; tán van másik ének, mi tetszenék nekik?

KIRÁLY
Dicső múltunk dalát zengheted itt!

KÖLTŐ
Ó Régi dal, régi dal, régi dicsőségről, árad ránk a nap sugára rózsaszínű égről. Világverő Mátyás sírján míg friss virág zöldül, ám a dicsfény régen eltűnt már a magyar földről. Fényben úszott az úri népség, csuda jól élt a szolga, annak is, ki szántott, vetett rendbe ment a dolga, volt igazság a szegénynek, volt diadal a hősnek, gyönge itt lelt oltalmazást, harc járt az erősnek. Örömmel tért be jó barát, vendéglátó házba, reszketett ádáz ellenség fegyverünket látva. Tudós urak nagy tudományát sok arannyal fizették, magyar nemzet felvirulását a világnak hirdették. Merre nap jár, merre hír jár három tenger partnál, délcegebb nép, boldogabb nép nem volt a magyarnál. Világverő Mátyás sírján még friss virág zöldül, hát a dicsfény hová tűnt el így a magyar földrül, hová bújt el nap sugára baljós, gyászos égről? Régi dal, régi dal, régi dicsőségről! A dalnak vége van, király, sokáig élj, sokáig élj, még boldogan! sokáig élj sokáig élj, élj boldogan!

KIRÁLY
Sokáig, és hozzá boldogan!? Bolond költő, nem tudod, mit kívánsz!? Vendégeim, most visszavonulok, ám arra kérlek ti mulassatok kedvetek szerint, engem már korom mérsékletre int.

Fegyvertánc. Einlage.

ZÁPOLYA
Ma tréfás kedved van szép úri hölgy!

LAURA
Tán ez se nyerte el tetszésedet; hát ennyit ér a dal s a tánc neked; ha nem magasztal sérti a füled! Csak én pirultam hallván énekét, s így táncba láttam ország szégyenét! Hazánk minden ajtaját dühös ellen zörgeti, minden végen gúnydal hangzik át, mely a szégyent hirdeti! Hol jártok hadvezéreink, hősök sarja hol vagy, hisz a rablót és a tolvajt most kell elkergetnünk! Jaj a honnak minden ajtaját dühös ellen zörgeti, minden végen gúnydal hangzik át, mely a szégyent hirdeti! Hol, merre vagy magyar nemes, hol? hol? Itt van ő szép palotákban vígan lakva, táncot járva, kardja fényes, gyémánt rajta, kár, hogy bévül rozsda marta! Haj! addig ott egy férfi áll merészen, bús hazánk címerével kezében harci sorba szedve rongy hadát ő a pogánnyal kezd döntő csatát Véle harcol népünk legjava, ő ez árva hon hős bajnoka, ez Dózsa!

LAURA, UDVARHÖLGY, NŐI KAR
Rákoson egy férfi áll merészen, bús hazánk címerével kezében harci sorba szedve rongy hadát ő a pogánnyal kezd döntő csatát Véle harcol népünk legjava, ő ez árva hon hős bajnoka.

BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR
De ezt már nem hagyom!

LAURA, UDVARHÖLGY,  NŐI KAR
Így  van ez, így bizony!

BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR
De ezt már nem hagyom, nem, nem!

LAURA, UDVARHÖLGY, NŐI KAR
Így  van ez, így bizony, hisz főúr nincs vele, és ez már mondhatom, az ország szégyene! A költő hangja búsra vált, nem úgy mint hajdanában, mert hősre köztünk nem talált, csak Dózsa táborában. Fel dáridóra, ti honnak nagyjai! Víg zene szóra be pompás mulatni! Fel! Ám ha táncot áhít begyetek, csak járjátok magatok, mert táncot ropni veletek itt egyik lány sem fog!

BORNEMISSZA, ZÁPOLYA, FÉRFIKAR
Ne tűrjük ezt! Tüzelni kezd, de rajta veszt! De ezt már nem hagyom, még kardot hordozunk! És ha kedvünk támad, mi bátran harcolunk, ha Dózsa oly nagy hadvezér, mért hősködjön hiába, majd megnézzük, hogy mennyit ér, fel Dózsa táborába! Üssünk a pórra, és akkor láthatod, víg zeneszóra, ha megtáncoltatod! Ott Rákoson , ott Rákoson a hős sereg, ha szétvered, mily medvetáncot rop, milyen szép medvetáncot rop!

LAURA, UDVARHÖLGY,  NŐI KAR
Jaj!

 

II. felvonás 2. kép

 

Bevezetés No. 8

 

AMBRUS
Oh, nagy Isten, halld imánkat: áldd meg gyarló fegyverünket, óvjad édes szép hazánkat, el ne hagyj a bajban minket!

AMBRUS, KAR
Oh, nagy Isten stb.

AMBRUS
Ima után dologra gyorsan, most rendezem a tábort! Figyeljük meg, hogy ki-ki sorban hol üsse fel a sátort. Ott, balra a mészárosok. majd mögöttük a cserzők. Leghátul a vargák.

3 SZÓLÓ TENOR
Leghátul a vargák!? ez már sok!

3 SZÓLÓ BASSZUS
Legelöl a mészárosok, de mért? ha kérdeznünk szabad?

AMBRUS
Most ez a dolgok rendje, módja.

3-3 SZÓLÓ
Hogy hinném el csak szíre-szóra?

AMBRUS
A bőrt is előbb a mészáros fogja, csak aztán csaphat rá a tímár marka, és utolsónak jut hozzá a varga! Éppen így a természet, mi úgy kívánja, hogy a szabóság középen legyen, mert nemzetünket, hogyha jól ruházza, úgy róla ismer ránk az idegen… Nélkülük a nemzet nem egyéb, mint darócban járó csőcselék!

FÉRFIKAR
na bizony, ez aztán bölcs beszéd,

BARNA
Hát a parasztok hol maradjanak?

AMBRUS
Imitt, amott, ahol lehet, ki itt, ki ott talál helyet, mert nem parancsol itt senki, azaz parancsol mindenki! Nincs többé urunk! Eképp mi mind urak vagyunk! Egyenlőség a jelszavunk!

FÉRFIKAR
És osztozás, egyenlő osztozás!

AMBRUS
Ez így lesz, nem vitás! Úr lesz mindenki! Eztán nem lesz szabó, nem lesz varga, az ki mentét, vagy csizmát akarna, jó lesz, hogyha önmagának varrja! Én a Drugeth jószágát foglalom!

BAGOS
Ohó! azon majd én is osztozom!

FÉRFIKAR
Hohó, mi mind osztozunk!  No jó, no jó! S ha kend, mit szerzett, aztán hirtelen mind elveszti, akkor hogy leszen?

AMBRUS
Majd akkor újra osztozunk…

FÉRFIKAR
Még hányszor osztozunk?

BARNA
Lassan, barátom, mondd, velünk mi lesz?

AMBRUS (csúfondárosan)
Barátom? Jó hogy látom… te ki vagy?

BARNA
Ember, miként te… van lábam, kezem, megérzi, akire ezt ráteszem…

AMBRUS
Paraszt vagy, vad paraszt, mit kötsz belém? Vigyázz, ha e rőföt kirántom én, szabok neked vele olyan mentét, belekékülsz, mire észrevennéd!

BARNA
Magad mondtad, hogy egyenlők vagyunk, és minden földi jóban osztozunk. Te vedd a Drugeth várát birtokodba, én meg hadd üljek be a sátorodba!

AMBRUS
Hát azt ne tedd, te vadbarom, mert képed csipkésre szabom!

BARNA
Akkor e lánynak add oda, ő Dózsa György menyasszonya!

AMBRUS
… mit beszélsz!?

FÉRFIKAR
Ez Dózsa György menyasszonya,

BARNA
Abbiza!...

FÉRFIKAR
azt mondom hadnagy, sátrad add oda!

AMBRUS
Az más, az más, a kisasszonynak jár a tisztelet, s mert nincsen kesztyűm, nem nyújtok kezet. Itt van sátram, vedd át; a menyasszonyruhát, kérlek, ne bízd más kontárra, neked csak egy mosoly az ára… Mi azért jó barátok nem vagyunk, hátrább paraszt!

BARNA
Vitéz, ne tréfálj, mert ha én a kezem rád teszem… Ruhád bévül foltos leszen!

AMBRUS
Bagos, ez minket sérteget! Hallottad, hogyan kérkedett? Hogy mersz szájalni idegen, mikor mészáros van jelen?!

BARNA
Pár szilaj bikával megbirkóztam már, ő csak ökörrel, ha jól kikötve vár…

AMBRUS
Bagos, ezt ne tűrd!

BAGOS
Hol a taglóm? Megállj, paraszt!

BASSZUSOK (parasztok)
Hallodd, ez hogy sérteget?

TENOROK (kézművesek, iparosok)
Akkor az mért kérkedett?

BASSZUSOK
Verd a szájas civiseket!

TENOROK
Várj csak, ezt még megfizeted!

BASSZUSOK
Megmutatjuk, hol a helyed!

TENOROK
Tartsd a szád, mert odaverek!

FÉRFIKAR
Üssed pajtás, nem az apád! Öklöd járjon, ne csak a szád! Üssed, verjed, üssed, verjed, vágjad!

LŐRINC
Megálljatok! Istentől elrugaszkodott nép! Látjátok e botot? meg se mukkanjatok!

KAR
Halljátok a papot, és látjátok a botot, meg se mukkanjatok

LŐRINC
Katedrámat hozzátok el! Úgy látom, ismét beszélni kell! Hallgassátok! Ki állni nem szeret, leülhet, te ott meg tartsd a szádat, nem hallod, tartsd a szádat, mert mindjárt képen váglak! Úgy fejetekhez csapom ezt a Bibliát, hogy szemetek szikrázva csillagokat lát!

FÉRFIKAR
Még úgy fejünkhöz csapja azt a Bibliát, hogy a szemünk szikrázva csillagokat lát!

LŐRINC
Megmondtam már, hogy csöndbe’ légy! Paraszt, le a kalappal! Csönd! Csitt! mit mond az írás? Éjjel-nappal harcolni kell nekünk a legfőbb ellenségünk ellen! Itt írva áll: harcolni kell! Tehát a háború szükséges dolog! De hát mi is légyen az a háború, ezt kérdezed te birka?! A háború lakodalom, ahol nem az mulat, aki táncol, hanem aki húzza, ahol nem az búsul, aki tölti, hanem aki issza!

FÉRFIKAR
Értjük, tovább!

LŐRINC
A konyhán egy egy város lánggal ég, gombóc a golyó, ágyú a fazék! Azt mondod, nekünk nincs is ágyúnk? De minek nekünk ágyú, hisz’ ha elsütik, üres! Érted-é, füles! De a bot mindig töltve van, igaz? Pimasz! Ha nem hiszed, a hátadon majd megtudod, ha rárakom!

FÉRFIKAR
Ha nem hiszed, a hátadon majd megtudod, ha rárakom!

 LŐRINC
A bot, a bot, az a mi fegyverünk!

FÉRFIKAR
A bot, a bot a mi fegyverünk!

LŐRINC
Úgy van.

FÉRFIKAR
És reszket majd, akit elverünk!

LŐRINC
Úgy van! De itt a nagy kérdés: mégis, ki van ellenünk?!

BAGOS
Az ördög.

LŐRINC
Nos, hogy kell mondanunk? az „ördög”…

FÉRFIKAR
Az ördög a mi ellenünk, őrizz meg tőle, Istenünk!

LŐRINC
Jól van! Csakhogy, azt bottal el nem érheted, csak nyomát ütheted! De van még itt nekünk egy másik ellenünk:

AMBRUS
A török!

LŐRINC
Jó, de mit kell rá mondani?! Birkák, hát senki nem felel?

FÉRFIKAR
A török a mi ellenünk, legyőzi bátor fegyverünk!

LŐRINC
A török is messze kószál… bottal nem érjük el!… Hát vérszopónk és legfőbb ellenünk!

AMBRUS, BAGOS
Az úri rend!

FÉRFIKAR
Az úri rend fő ellenünk, Azt jól eléri fegyverünk, Csatára! Csatára! Zápolya!

ZÁPOLYA
Te azt mondod, hogy vérszopók vagyunk, kiket megölni istenes dolog?! Pusztulj le onnan, te szájas bolond, és többé ne lássalak Rákoson, mert szíjat hasít korbácsom a hátadon!

BASSZUSOK
Hogyan?! Minket ijeszt? ugyan, eltűrjük ezt?

TENOROK
Nem tűrjük ezt!

ZÁPOLYA
Elhallgass, te gaz csőcselék! Rég hallom gyászos híretek! Kik egy szent jelszó ürügyén kapa mellől megszöktetek, hogy fegyvert fogjatok miránk…

FÉRFIKAR
Mi óvni jöttünk szép hazánk!

ZÁPOLYA
E tisztesség nem rátok vár!

FÉRFIKAR
Megáldott érsek és király!

ZÁPOLYA
Míg otthon békén éltetek,

FÉRFIKAR
Sok könnyünk hullott értetek!

ZÁPOLYA
hány ellent csak mi űztünk el!?

FÉRFIKAR
Tán munkánk szót sem érdemel?

ZÁPOLYA
Mindig nemesek vívtak harcot itt,

FÉRFIKAR
Szótlan viselénk sorsuk kínjait,

ZÁPOLYA
és mindig megmentettük a hazát!

FÉRFIKAR
míg vérünk áztatta a föld porát!

ZÁPOLYA
Ha most is nem széledtek szét,

FÉRFIKAR
Nem lenne tőlünk tisztesség!

ZÁPOLYA
úgy mindjárt rendet vág a kardunk!

FÉRFIKAR
Nekünk is viszket már a markunk!

ZÁPOLYA
Valóban derék egy hadsereg, sok kalandor, sok renyhe nép, kontár, vagy paraszt, itt egyre megy, mind lopnak, meg rabolva dúlnak szerteszét! Fegyvert ragadsz hát rongyos had, gaz markod képes ránk emelni kardot, kaszát?! Hogy aztán e szentelt kép alatt így pusztítsd a szegény hazát! Menj vissza kapádhoz csőcselék, és ne szítsd föl jobban haragom tüzét, mert lásd… ez éles karddal váglak szanaszét, és holtig nyomhatod a börtönöm kövét! Pórnép!  Aki nem értette, most szólaljon fel!

BARNA
Én szólok, jó uram…

ZÁPOLYA
Halljam, ki vagy?

BARNA
Paraszt, meg csőcselék – mint mondani tetszett, ki számot szaporít, és nem főember itt. Harcol honért, hitért.. meghal, nem sokat ért… de nem várt semmi bért…

ZÁPOLYA
Szolgám vagy nyomorult, úgy szöktél meg, hogy elvittél egy lányt, de meglakolsz, mert vasra verve elvitetlek innét! A cselédek, kik titkon szöktek el, levágott orral térnek vissza ismét!

BARNA
A lányhoz ne nyúlj, amíg élek, védem őt!.

ZÁPOLYA
Hé!, fogd el ezt a szájas hitszegőt!

FÉRFIKAR
Ő szent hitünkért harcol itt, és eltörölték bűneit!

ZÁPOLYA
Fogjátok el, parancsolom!

FÉRFIKAR
Az úri rend fő ellenünk, azt jól eléri fegyverünk! Csatára! csatára!

 

No. 9. Jelenet és III. Finálé

 

DÓZSA
Megálljatok!

ZÁPOLYA
Mi az? Ki hívott?

DÓZSA
Másképpen szólj, ha uraddal beszélsz!

ZÁPOLYA
Uram, nekem?

DÓZSA
E tábor birtokom, ki benne jár, az én alatttvalóm! Te itt mit keresel?

KAR
Éljen Dózsa György, éljen!

ZÁPOLYA
Csak azt a szolgát, s egy pórleányt, kit ott a sátor mélye rejt – őt visszük el!

DÓZSA
Ki e helyen más szóra moccan, mint az enyémre, önnön sírjába lép!

ZÁPOLYA
Ki tett e földön úrrá?

DÓZSA
Akié e föld: az Isten!...

ZÁPOLYA
Épp Isten tiltja néked ezt a hangot!

DÓZSA
Isten nevében kaptam királyomtól erre rangot!

ZÁPOLYA
Ó szegény bolond, nem láttad át e szép komédiát?

DÓZSA
Békének áldott angyala, oltsd el vad lángomat, enyhítsd e fájó tőrdöfést, hűtsd forró lázamat! Jó, ha mindez csak komédia, legyek népem egyszerű fia. De mellemen a kereszt olyan jel, mit mindenáron tisztelni kell!

ZÁPOLYA
Szégyene az, hogy ott függ kebleden, mindjárt a porba lesz méltóbb helyen! (letépi)

DÓZSA
Hagyjatok el hát jó angyalok; Gyalázat!

FÉRFIKAR
Csatára!

RÓZSA
Magas ég, mért e vad csatazaj?

BARNA
Itt vagyok, nincsen semmi baj!

RÓZSA
De mondd, kik háborúznak ott?

BARNA
Húnyd be szemed, légy csak nyugodt!

RÓZSA
Nem Dózsa hangja keltett fel?

BARNA
Nem Dózsa volt, egy szélvihar száguldott el…

RÓZSA
Úgy félek, hogy vesztébe rohan!

BARNA
Elfogta őt vad, gyilkos indulat, átok és jajszó, mi nyomában marad!

RÓZSA
Irgalmas ég, hát milyen élet ez, jajnak és bajnak vége sose lesz?

FÉRFIKAR
Győzelem, Dózsa éljen!

RÓZSA
György!

BARNA
Dózsa!

DÓZSA
Még megtaláltam őt!

BARNA
Te fegyver nélkül harcolsz?

DÓZSA
Arcába vágtam öklömet!

BARNA
Kard nélkül vívni hogy lehet?

DÓZSA
Nem kell kard, amint látod!

RÓZSA
György, békülj, arcodra nézni rettenet!

DÓZSA
Így, puszta kézzel mily jól esett!

RÓZSA
Kérlek csitulj, lágyítsd szívedet…

DÓZSA
Üszök, halál! Nekik sírt ássatok! Minden folyónál mélyet és nagyot!

RÓZSA
Úgy félek, – itt e percben meghalok, – őrizzetek meg égi angyalok!...

DÓZSA, KAR , SZÓLÓK
És mind e sírt Dózsa hű serege levágott hullákkal színig tölti be. Dőljön össze minden, ami volt!

RÓZSA [előbbiekkel]
Merre űzi őt a vak bosszú dühe? Isten anyja, kérlek, légy most ővele! Átkozni fogja élő és a holt!

KAR, SZÓLÓK
Fel Dózsa György, vezess a harcba, bosszút áll a nép! Hadd sújtsa most gyász és vér minden gyalázatér’ a nagyúri fajt!

RÓZSA [előbbiekkel]
Hát nincsen bennük egy csöppnyi irgalom, ez már a vég!

KAR, SZÓLÓK
Üsd vágd, ne kíméld, csak halálra ítéld, sok jajszóért kínért, Mind vesszenek, kardunk megfizet, bántást, éhséget, bajt!

RÓZSA
Hagyjátok abba!

DÓZSA
Előre hát bátor nép, lángban áll már az ég, kardunk diadalt arat!

RÓZSA
Csak tudnám mit tegyek!?

DÓZSA
Senkit se szánunk, egy percet se várunk és bosszút állunk, nincs irgalom! Oly sok bűn, bántalom büntetlen nem marad!

DÓZSA, KAR, SZÓLÓK
Fel hát, bátor nép, lángban áll már az ég, vért áhít a szív! Senkit se szánunk, egy percet se várunk, most mind bosszút állunk! Nincs irgalom, oly sok bűn, bántalom harcba hív!

RÓZSA [előbbiekkel]
Nézz rám Istenem és választ e szörnyű bajban, e gyászos órán el ne hagyj!

DÓZSA, KAR, SZÓLÓK
Irtsuk ki hát a gőgös fajt! Üsd és vágd, csak meg ne szánd, bosszút állva rajt! Csatára fel! Pusztítsd hát az írmagját, semmi mást nem érdemel! Csatára, csatára!

RÓZSA [előbbiekkel]
E szörnyű bajban – kérlek, el ne hagyj, ó, el ne hagyj! Istennek anyja, Szűz Máriám, látva sorsomat – tanácsot adj… tanácsot adj!

 

 

III. felvonás

 

No. 10.

 

KAR
Nézz a tenyerembe, vágj a kenyerembe, boszorka néne. Sorsom hogyan írták, ha tudod a titkát te mondd ki végre. Te kiveted a kártyán, hogy mi az ami vár rám. Csillagomat nézd meg, mit rejt a végzet. Ha tetszik, amit hallok, úgy tarthatod a markod! Nézz a tenyerembe, vágj a kenyerembe, boszorka néne. Beszélsz-e végre, sorsom hogyan írták, te tudod a titkát. Boszorka néne, jósolj már az égre!

JÓSNŐ
Effajta népre a sorsnak mi gondja? Magasra vágytatok, vigyázzatok: nem hiába ültetek ily magas lóra, itt a síkon legnagyobb az akasztófa…!

KAR
Ej, ez a jóslat nem valami jó, mondj nekünk szebbet, pokolra való!

JÓSNŐ
Bármit ígérsz, úgy se mondok többet róla, itt a síkon legnagyobb az akasztófa!

KAR
Hallgass!

BARNA
Jó néném mondj egy jó szót énnekem, s e lánynak is, ki testvérem

JÓSNŐ
Jó szóért jó szót, zokon mégse vedd… Ez a lányka neked nem a testvéred!

BARNA
Hogy lehet?

JÓSNŐ
Ha nem jársz szemlesütve, elárul a lélek tükre! Te egy lányt szeretsz, ki téged nem szeret… Te egy férfit szeretsz, de ő már mást szeret! „Vőlegény” leszel, de új a mátka,… S ő egy másik vőlegény arája… … És mégis, mind a kettő békét lel, békét nemsokára!

BARNA
Üres szó!

RÓZSA
Te csak gúnyolsz

JÓSNŐ
Kétségbe ne merd vonni jóslatom, mert azt a sors könyvéből olvasom. Föltárva mélységes titkát néked, amelyről nem is kéne szólanom! Mit már a sorsod egyszer rádszabott, kínlódást, boldogságot, bánatot – azt elkerülni nem fogod! Hát jegyezd meg inkább mindazt, amit mondok, örülj, hogy jövőd titkár láthatod, és bárha elkerülni nincsen módod, legalább lélekben felkészülhetsz rá, úgy ám! Mi téged a nagy úton vár…

FÉRFIKAR
Dózsa György!

JÓSNŐ
Üdv, Dózsa György király!

DÓZSA
Király én nem vagyok!

JÓSNŐ
Én homlokodról olvasok…

DÓZSA
Hazudni szoktál, abból élsz!

JÓSNŐ
Ez egyszer tévesen ítélsz! Nyújtsd jobbkezed...

DÓZSA
Mit rejt e kéz, ha mindent látsz?

JÓSNŐ
Szalag búvik benne…

DÓZSA
Úgy van! És a színe?

JÓSNŐ
Mint a vér, veres!...

DÓZSA
Te ördögökkel cimborálsz!

RÓZSA
Az égre! Ez a szalag mit jelent?

JÓSNŐ
Láttam, hogy egy fogoly nő kilépett sátorából, s e veres szalag tán a földre hullt hajából…

RÓZSA
Ó, Barna, e szalag úgy fáj nekem!

JÓSNŐ
Tudd meg hát, jó Dózsa György, téged vár a fényes trón, és a homlokodra felteszik díszes koronád! Csak attól rettenj vissza, aki a bort nem issza!...

DÓZSA
Trón és korona… Mondd, hogy fizessem meg szép jóslatod?

JÓSNŐ
Add nekem érte azt a szalagot!

DÓZSA
Ezt pedig semmi áron meg nem kapod, egy kád ezüstöt inkább megadhatok!

JÓSNŐ
A koronát, s a trónt is ingyen kapod, ingyért mondtam én is a „szép” jóslatot!...

BARNA, FÉRFIKAR
Dózsára vár tehát a királyi trón! Hogy örvend majd táborunk e jóslaton! Lerázunk végre minden gyűlölt igát, te átkozott úri nép, halál reád, halál reád!

RÓZSA [előbbiekkel]
Nagy Isten, arra kérlek, halld meg ezt a forró imát! Adj már a kínjaimra, adj már halált!

LŐRINC
A nép zúg, újra vért kíván! Ítéld el az új rabokat!

DÓZSA
Elég a vérontásból már! Hagyjatok most!...

LŐRINC
Úgy látom, lágyul már a kő…

BARNA
Nem tudod tán, hogy egy szép szemsugár hány sziklaszívet megolvasztott már!

LŐRINC
Kiről beszélsz?!

BARNA
Épp amott jő…

DÓZSA
Úgy várom ezt a nőt, hogy szinte reszketek. Bár láncra vertem őt, ím rabja én leszek! Ó mily gyönyör lesz remegni látnom, s könnyeit szánva majd megbocsátnom… Kérettelek…

LAURA
Nem! Szolgád kényszerített!

DÓZSA
Szólíts nevemen…

LAURA
Feledni szoktam azt, kit gyűlölök.

DÓZSA
Tehát gyűlölsz?...

LAURA
Feledtelek…

DÓZSA
Véres kézzel írtam én örökre rettegő szívekbe Dózsa nevét, várak büszke tornyát porbadöntve, tönkrezúzva zászlósok seregét, eltiprom a gőgös úri népet, ki a szegény ellen annyit vétett!

LAURA
Bűneinkért sújt az Isten karja, s e bősz had itt az ő kihúzott kardja!

DÓZSA
Tudd meg, hogy a kard is sír a vértől, hallanod kéne sötét jajszavát… Úgy, miként ha áldás hull az égből, látnod kéne abban könnyeink sűrű záporát.

LAURA
Mért nékem mondod ezt?

DÓZSA
Ha angyal kérne kardomtól kegyet, magába szállna. Ha oly nap sütne rá, mint szép szemed, talán megállna…

LAURA
Késve támad benned már e jóság, bárki bántott meg, bármi szégyen ért, tőled várta védelmét az ország, s te hazát dúlva ontasz honfivért! Mit sem ér, ha jajgat véres kardod, míg mások jajszavát nem hallod!

DÓZSA
Meghallottam jajszavát a népnek, mot a gőgös várak értük égnek…

LAURA
Régi bajt így megtetézni rosszabb, kard a sebre nem hoz gyógyulást! Azt hiszed tán igazságot oszthat, ám a vér csak vért szül, meg pusztulást! Nem válaszolsz? Hát jó! Ki most előtted áll, nem gyáva nő, Öld meg, büntesd hát, mert téged szégyen ért, könnyet ne várj, nem retteg ő bosszút állhatsz mindenért! Ki most előtted áll, nem cifra báb, nem hull térdre itt, mert téged meg se lát. Bűnhődni fog, ha bűnhődni kell, te mégse hatsz rá semmivel!...

DÓZSA
Vigyázz, megbánod még sértő szavad, ha látod a végzet hogy sújt rád, De bárhogy vádold akkor önmagad, már nem használ a könny, se hő imád!

LAURA
Ah! Ki most előtted áll, csak áldozat, Ne várj, töltsd ki rajta ádáz bosszúdat, Elég a szó -  ki halálra szánt, Legyőzte már lásd legyőzte már önmagát!

DÓZSA [előbbivel]
Eszedbe jusson sok bántó szavad, Megállj, mért hívod ki ádáz bosszúmat? Elég a szó – ki halálra szánt, hadd nyerje el már, amit kívánt, úgy kívánt!

DÓZSA
Verjétek a dobot! Ez hát az óra, a főurak fölött ítélkezik Dózsa!  Énellenem sokat vétettetek, és ártottatok a népnek, ám legtöbbet hazának. Amit hazám ellen vétettetek, az számon kérik késő századok. Amit a nép ellen vétettetek, az örök Bíró számonkéri ott!... Azért, mit ellenem vétettetek, Dózsa György kegyelmet ád, Isten nevében elbocsát!

LAURA
Oh! György!…

DÓZSA
Köszönd az úrnak az égbe fenn, hogy lágyított kőszívemen…

FÉRFIKAR (parasztok)
Dózsa György kegyelmet ád, minden foglyot elbocsát!

BARNA
Vigyázz! A tőrt bocsátod útnak!

DÓZSA
Mondjatok esküt ünnepélyesen: Többé nem fogtok fegyvert ellenem!

RÁNKI, FÉRFIKAR (Urak)
Nem fogunk, esküszünk!

BORNEMISSZA
Én megteszem!

DÓZSA
Te?

BORNEMISSZA
Nem mondok esküt, gyáva nem vagyok! Ameddig élek, újra harcolok! Oly szörnyű átok vagy hazámon, míg élsz, a harcot holtig állom! Akármi várjon, csöppet se bánom! Törjön bár a poklok kínja rám, minden csepp vérem érted ontom, szép hazám!

LAURA
Milyen hős!

DÓZSA
Küzdhetsz, le nem győzöl soha, mehetsz hát bárhova!...

BARNA
Vigyázz, Dózsa!

DÓZSA
Ember úgyse győzhet ellenem… „Csak attól rettenj vissza, Aki a bort nem issza!”… Nincs-e köztük? Lőrinc! Hozz bort! Urak, emlékül csak még egy búcsúpohár! (Mért nem iszik most, mire vár?) (Ej, bolond az, ki jóslatokra ad!) És most váljunk el barátilag! A harcmezőn, hol a a föld véred issza: milyen néven hívjalak?

BORNEMISSZA
Nevem Bornemissza….

DÓZSA
(Bolond, ki jóslatokban hisz!) Most indulj, merre a lábad visz, ne fordulj vissza!

BORNEMISSZA
Te megbocsájtasz ellenednek, ez szép vonása jellemednek. Tetézd meg azzal e napon, bocsásd e hölgyet szabadon…

DÓZSA
Mért, ki e hölgy neked?

BORNEMISSZA
Annyit mondhatok tán, hogy jó barátném…

DÓZSA
Nekem rabnőm, kit el nem engedek! A többi elmehet!

 

No. 14.

 

LŐRINC
Mi volt ez?

AMBRUS
Mi volt ez?

TENOROK
Miért tette ezt?

BASSZUSOK
Miért tette ezt?

LÓRINC, AMBRUS
Pedig tán ez veszte lesz…

FÉRFIKAR
Vagy elpártolna tőlünk?!

LŐRINC, AMBRUS
Sújtson le tőrünk, hogyha áruló!

FÉRFIKAR
Rámenne bőrünk, úgy se lenne jó!

BARNA
Csöndet, csak halkan!

TENOROK
Csöndet!

BASSZUSOK
Csöndet!

FÉRFIKAR
Hallgatás!

BARNA
Mert amit mondok, még nem tudja más. Nem árulás volt az, mit Dózsa tett! Ő a mi szívünk és fejünk, csupán gonosz bűbáj rontotta meg ! Ám azon győzhet fegyverünk!

BASSZUSOK
De hogy?

TENOROK
De hogy?

BARNA
Dózsát megrontotta a szerelem, egy átkozott rabnő odabenn… Én őrzöm sátrát… és még ez éjjelen bűvös varázsát megtörhetem!...

FÉRFIKAR
Leszáll az alkony… leszáll az éj, és vészmadár ül az ágra… Hol síri hangon… halált kiált az éjszakába! Csak Dózsa meg ne hallja, mert bosszúálló karja ránk csap, ha fölfedte a bűnt! És mindenkit poklokra küld!

LAURA
Ki vagy, te árny?

RÓZSA
Egy árva lány…

LAURA
És mi kell?

RÓZSA
Egy jó szó, s egy bátor tett.

LAURA
Egy rabnő mit tehet?

RÓZSA
Sokat meglehet… Gazdag voltam, volt egy drága kincsem, koldus lettem, oly szegény vagyok, életemnek már reménye sincsen, tán az ég is végképp elhagyott, Óh! tiéd e kincs, tagadni kár, érzem, ott van nálad. Add vissza őt, tenálad, lám, semmi fénye, hisz csak találtad… 

LAURA
Mi az? Miről beszélsz?

RÓZSA
Csak Dózsa Györgyről szól gyászos, bús énekem, kit elraboltál tőlem, hogy tiéd legyen!

LAURA
Így hát tehát te voltál Dózsa György menyasszonya?

RÓZSA
Nem! Mert én még most is az vagyok, a gyűrűjét itt hordom, s az égre küldött esküszót, míg élek, föl nem oldom. Vélem együtt sírba száll, hisz szívem úgyis arra vár, hogy jöjjön már a bús halál, megszánva sorsom!... Meghalok én – jól van;  – ha Dózsa kér – mert az élet nélküle mit sem ér! Lásd, téged úgyse boldogíthat, bárha engem eltiporhat vérig sérthet, azt se bánom, mindörökre áldom!

LAURA
Mit tegyek érted, áruld el nekem?

RÓZSA
Távozz el innen!

LAURA
Távozzak innen? Hogyan, kedvesem?

RÓZSA
A sátramon át! Épp mögöttünk áll! Onnan már könnyen a szabadba jutsz. Vedd fel ruhám, fejed kendőmbe rejtsd! Ha kérdezik: Rózsának hívnak, a jelszó: „Dózsa népe győz az urakon!” Így minden őrön könnyen juthatsz át! Oh. Hogyha Dózsa erre kószál, hadd találjon itt engem itt, engedd végre hallanom már édes szerelmi esküit, jó lesz hallanom édes esküit!

LAURA
Hogyha Dózsa erre jönne, holtan lelne engem itt, vagy megvetéssel hallanám, mi téged  boldogít!... Hálám fogadd jó tettedért.

RÓZSA
Mást várok tőled mindezért! Hogyha Dózsa jutna bajba, tedd meg, amit én most veled, kérlek te is segíts rajta, csupán ezt ígérd meg!

LAURA
Úgy teszek majd, ahogy kéred!

BAGOS
Mi a jelszó?

LAURA
Dózsa népe győz az urakon…

RÓZSA
Sikerült. Ég adj erőt! Tudnám, miért félek, szívem mért oly nehéz? Tán érzi már, hogy künn a gyilkos szúrni kész? Fáj majd a seb, de kínom szerteszáll, ha jól talál… Csak jönne már, csak jönne már, e szív csak erre vár! Hogy fájna néki az, ha őt ölnék meg itt, kit úgy imád, kit úgy szeret! Engem tán – mint holtat – könnyebb szívvel elsirat, és eltemet! Drága gyűrűm, tebenned láttam a boldog élet zálogát… Maradj nálam, és oszd meg vélem az örök béke szent honát! Ott túl hű lesz jegyesem, ott nem fáj, hogy szeretem, mert ott újból egyesít soha le nem múló szerelem! Ott nem fáj hogy szeretem, s ha eljő szép jegyesem, ott majd újból egyesít soha el nem múló szerelem! Odafenn minden bú tovaszáll, szívünk már sose fáj, kedvesed csak terád vár, örökre vár. Ott. hol a bánat tovaszáll, ott hol a szívünk sose fáj, csak téged vár! Jaj, ez a gyilkos!... nem, talán mégsem… Ó, csak az a vas ne volna oly hideg!... De hátha Dózsa jön!?... ez a gyilkos lépte… Mindjárt vége van…

BARNA
Nem is sikolt,... átment a másvilágba szótlanul… forró vére hull kezemre…

RÓZSA
Ég el ne hagyj!...

BARNA
Sóhajtott mégis…

DÓZSA
A harc újból kitört, föltámadt Zápolya! Te vidd a rableányt, és rejtsd el máshova. De jaj! Ki tette ezt?

BARNA
Lásd a gyilkost!

DÓZSA
Légy átkozott!

BARNA
Istenem, ez Rózsa!

DÓZSA
Rózsám, édesem, Rózsám, szerelmem, én megfizetek bús éltedért, szörnyű sorsodért!

BARNA
Fájón szerettem, mégis megöltem! Isten elhagyott! Jaj, legyek átkozott!...

FÉRFIKAR
Most már a sorsot holtig átkozod, siratva mindig ezt a gyásznapot!

DÓZSA, BARNA
Nézd! Orcáján a pír nem hervad el, szeme lázban ég! Tán nem halt meg mégsem!?... adná az ég!

RÓZSA
Drágám, bocsáss meg Barnának velem, lásd a halál már megváltás nekem. Jegyesed immár, – ha hívod őt – többé nem felel, közelebb jöjj,… egy csókkal búcsúzz tőle el… Drágám… Isten… áldjon…

DÓZSA
Meghalt…

BARNA
Meghalt…

FÉRFIKAR
Nyugodjék…

LŐRINC
Csatára gyorsan, jön már az ellen, csatára!

DÓZSA, BARNA, LŐRINC, AMBRUS, FÉRFIKAR
Előre, hősök, fel a csatára, kitört a vész, készülj a halálra! Miénk az ország, ha győz a kardunk, de hogyha nem, akkor meg kell halnunk! Zeng az ének, harcra fel, üsd, hol éred, győzni kell, üsd hol éred, harcra fel!

 

IV. felvonás

 

DÓZSA
Új kardot adjatok, kezemben összetörnek, így nem maradhatok, ha elfognak, megölnek! A, Bornemissza, lám! Vártalak, gyere hát! Pengém nincs, de küzdjünk meg legalább! E kard markolatban vad bosszúvágyam ég, e bősz indulatban ezer halál van még!  Jávor alatt mátkám, réges-régen vár rám, bárcsak újra látnám!... De miért nem jön elém mégsem, mikor hallja lépteim zaját, Amott látom, túl a tarka réten kis házunkat a furcsa ködön át… Hisz ez ő, a hű leány!... Arca mért oly halovány?...

RÓZSA
Jaj, mióta minket elhagyál, jó napunk is messze szállt. Eljött a sötét halál, minden gyászra búra vált!

DÓZSA
Örömre vált, hisz itt vagyok; látom, te is élsz, a nap ragyog! De mondd mitől félsz?

RÓZSA
Hogy nem szeretsz!...

JÓSNŐ
Dózsa, Dózsa, nézz hű mátkád kebelére; jaj, hogy ömlik piros vére!

DÓZSA
Vére nem hull, észrevenném, az egy rózsaszál a keblén!...

RÓZSA
Drágám, látod, hogy én nagyon, nagyon boldog vagyok.

DÓZSA
… akkor  mégis halott...

RÓZSA
mert társaim az angyalok…

DÓZSA
Úgy én is az égben vagyok…

JÓSNŐ
A földön vagy, – nézd e sok romot!...

RÓZSA
György, jó anyád az égbe távozott.

DÓZSA
Emlékszem már: küzdöttem, csatáztam, boldogabb kort kívántam hazámnak én!

JÓSNŐ
Boldogabbat?! Ha, ha, ha, ha… Romot! Halált! Pusztulást!

DÓZSA
Te nekem trónt és koronát ígértél!

JÓSNŐ
Emlékszem jól…

DÓZSA
Azt mondád:: „Hős Dózsa György, téged vár a fényes trón, és a homlokodra felteszik díszes koronád ; – csak attól rettenj vissza, aki a bort nem issza!”

JÓSNŐ
És Bornemissza tette rád e súlyos láncokat… és most vasraverve várhatod kínhalálodat…

DÓZSA
De a trónom, s koronám?!

JÓSNŐ
Már kész is van talán…

FÉRFIKAR
A trón alatt szítsátok a tüzet, hevítsd jobban koronát, ha most kihűl, nem izzik soha át! Hozzátok, hadd tegyük rá! Állítsátok fel négyszögbe a hadat, hátrább a néppel! Már jöhet a rab!

JÓSNŐ
Tüzes vasból lesz a trónod, izzó koronát tesznek fejedre, ezt ígérte, s teljesíti sorsod!

DÓZSA
Nem aljas céllal kezdtem harcot, a szegény népért fogtam kardot! Ítéljetek! Csak béke győzhet ott, hogy harcunk elbukott, Elérik majd jobb századok, jobb századok…

KAR
Csak béke győzhet ott, hogy harcunk elbukott, Elérik majd jobb századok, jobb századok…

DÓZSA
Igen! Biztos vagyok! Ezért akár meghalhatok…

 

Utolsó jelenet

 

DÓZSA
Mi ez? Te vagy? Az ég küldött ide!?

LAURA
Ki engem ideküld: őrangyalod! Menekülj! Arra most még elmehetsz!

DÓZSA
Hogyan?! Ott áll az őr!

LAURA
Lefizettem az őröket!

DÓZSA
De mért?! Áruld el, mi vezet?

LAURA
Rabságom idején egy lányka volt, ki megmentette életem, és arra kért csupán, ha téged érne baj, úgy adjam vissza majd, mit ő tett énvelem! A mátkád volt e lány!

DÓZSA
Az égben  reám!

LAURA
Meghalt?!

DÓZSA
Megölte őt a kéz, mely épp terád fente kését!

LAURA
Most menj! Iszonyú sors, mi téged vár!

DÓZSA
Nem borzaszt el semmi már!...

LAURA
Egy tüzes trónra ültetnek fel téged, fejedre téve izzó koronát!

DÓZSA
Habár a testem kínok közt eléghet, lelkem a népben élni fog tovább!

LAURA
Hogyan?! Maradni fogsz?

DÓZSA
Igen, maradok, és meghalok!...

RÓZSA
Meglásd, az Úr kegyelme végtelen, ha szívből bánod minden vétked, iItt vár a megváltás az égben fenn, angyalkar mond imát teérted…

DÓZSA [előbbivel]
Mert végtelen az Úr kegyelme. Fátylat borít vétkeimre, ha vállalom kínhalálom érte, angyalok visznek majd az égbe!

NŐI KAR [előbbiekkel]
Végtelen az Úr kegyelme, megbocsát, ha bánod vétked,

DÓZSA
De míg az izzó trónon szenvedek, rám rakják égő koronám, ó, meglátod, hogy az arcom nem remeg! Ha te csöpp szánalommal nézel majd reám, szemedből ha értem egy könny fakad, az megenyhíti kínhalálomat,

LAURA [előbbivel]
Jól látom én is bátor lelkedet, csak tudnám, érted mit tegyek? Szabaddá tenni most már nem lehet, betöltöd szörnyű végzeted; ó úgy szánom sorsod, hogy szívem szakad, én megsiratom kínhalálodat.

FÉRFIKAR
A trón alatt szítsátok a tüzet, hevítsd jobban koronát, ha most kihűl, nem izzik soha át! Hozzátok, hadd tegyük rá! Állítsátok fel négyszögbe a hadat, hátrább a néppel, már jöhet a rab!

LAURA
A könny pillámon ég.

DÓZSA
Ó nem, csak várj, a súlyos perc, a gyászos vég, az hátra még, hátra még!

LAURA [előbbivel]
Most már látom, bátor lelked mily erős, bár sorsod gyászos véget ér, Erősítsd lelkedet!

NŐI KAR [előbbiekkel
Az Úr tán megbocsátja vétkeid, csak kérd az Isten irgalmát,

FÉRFIKAR [előbbiekkel]
Csak szítsad a tüzet! Hevítsd jobban a koronát

LAURA
Az Istent arra kérem: könyörüljön rajtad mind e kínokért Csodálva nézem bátor lelkedet, fájdalmad látva én is szenvedek, és arra kérem az ég urát, hogy enyhítsen a gyötrelmek  árján!

DÓZSA [előbbivel]
Ó, ott fönn majd boldogság és béke vár rám, De míg az izzó trónon szenvedek, meglásd, a kíntól arcom nem remeg! Ha mégis meglátom, hogy szemedből egy könnycsepp fakad, azzal enyhíted kínhalálomat!

NŐI KAR [előbbiekkel]
Oly szörnyű büntetés vár téged ma itt, ott fönn várhat még béke rád! Végtelen az Úr kegyelme! Jézus, ki értünk annyit szenvedett, hogy megváltsa a tévelygő lelkeket, ha benned jó szándékot lát, biztos, hogy szívből megbocsát!

FÉRFIKAR [előbbiekkel]
A bűnöst hozzátok ki már! Hátrább a néppel! Minden készen áll! Hátrább a néppel! Hátrább! Már jöhet a rab!...

RÓZSA [előbbiekkel]
Ha benned jó szándékot lát! Teneked tiszta szívből megbocsát!

LAURA
Boldogtalan! Hát nincs már visszaút?!

DÓZSA
Szemedben könnyharmat ragyog, ég áldjon, most már meghalhatok!...

LAURA
Pereg a dob, fellép a trónra, most teszik rá a koronát fejére…

DÓZSA
Én Dózsa György vagyok…

FÉRIKAR
Éljen Dózsa György király, hahaha!

LAURA
Szörnyű, szörnyű kínhalál!

NŐI KAR
Ott fenn, nyugalmat talál! Végtelen az Úr kegyelme!, Végtelen az Úr kegyelme! Áldjuk őt! Alleluja! Alleluja